Nehéz lenne hosszan összefoglalni e becses napot. E napon nem történt semmi, nem volt buli senkinek. Körülbelül 4 ember érezte jól magát illetve még 10 aki látta ezt a 4 embert viselkedni. Először Pankát emelném ki e napból, egyrészt mert lány, másrészt mert férfira itta magát. Máshogy fogalmazva Karcsira itta magát. Nem Mestire, mert ő nem iszik, ő csak hétvégi hobbi alkoholista. Hétköznap Wellnes Mesti, aztán hétvégén előbúj belőle a superegója. Visszatérve Pankához, aki egy gyönyörű teremtmény részegen mert mindenkihez simul, mint a tapadós bolero.Ezenkívül önkívületi sámán táncot folytat egyedül, melyhez csak én mertem csatlakozni, hozzáteszem félve. Ebből a névsorból már gondolom kiderült e négy ember becses neve és foglalkozása, aki a többi tizet parázson tartotta aznap éjjel. Ennek a négy embernek semmi különös nem kell, hogy jól érezze magát, pusztán egy váljú szesz illetve egy toll, ami lehetőleg alkoholos legyen. Igen, toll. Karcsika gyermeki tekintettel rátalált erre a szerszámra és, mint a szikra pattant ki agyából az ötlet, hogy ezt valahogyan hasznosítani kellene. Használati útmutató nem volt hozzá, de hamar rálelt e szerszám csinnyára binnyára, miután átcsapott hétköznapi tetováló művésszé. Megtalálta a hozzá legközelebb álló egyént és elkezdte össze vissza firkálni a testét különféle egyezményes nemzetközi nemiszerv jelekkel. Ez a négy ember úgy nézett ki, mint valami hardcore metálos homo sapiens. Egyébként e négy ember a történelmet megmakacsolva, a több ezer éves homo sapiens fejlődését megtagadva, visszafejlődött egy kis 5 éves csimpánzemlős állapotára. Körülbelül 10 óra tájban robbant a bomba e menő négyes agyában. Elszálltunk, mind mint az ékezetek. Mestit külön kiemelném, aki 5 percenként tért az asztali társaságunkhoz ordító hangon, hogy: rövvvvvvviiiiiiiiiideeeettttttt, majd miután mindenki úgy tett, mintha nem is hallaná, megbökötte a kis vállunkat, hogy most te jössz, te vagy a soron következő áldozat. Mesti aki egyébként az alkohol csúcsragadozója, úgy cipelte magával az embereket inni, mintha kivégzésre készítené fel az egyént. Egyfajta lelkiterrorban tartott minket végig az éjszaka folyamán.

Így teltek múltak a percek meg a poharak míg nem Valikám kidobott mindenkit az utcára. Kár érte, mert szerintem a fogyasztással nem lehetett probléma, talán a viselkedésünkkel. Innen is üzenném neki, hogy nem futamodunk meg, nem adtuk még fel, visszatérünk!!!!!!