Ó te bűvös gomb, te egyszerű szerkezet - egy lélegzetnyi pillanat alatt - s a valóság máris elveszett! Windowst nyitottam a világra, bár a softverem még kicsit lassú, szaggat, belső magányomban ettől az ablakot nem verem hard. Nyugalom, nem vagyok egy rossz troll, az a fajta lelki toy-toy, aki az első Blikket olvasva ittasan klikkelve lelkesen klikkesedne. Sajnos a múltkor is túl korán elmentem, mielőtt elmentettem volna neked kedvenc kommentemet, mely lefedné a valódi énemet. Klaviatúrán pötyögött identitás - plauzibilis önámítás -, hogy létezne, kétlem, keresd fel hát vibráló, virtuális énem!
Böngéssz a neten és szörfölés közben ha megtalálsz, mielőtt rám írnál, ne feledd az ősi online-elvemet, spamet-szemét, így csak kedveset e közösségi szervezeten. Személyes üzenetben a troll megkímél, túl hivatalos neki az email, de neked megengedem, hogy a chat-en tollbamondás helyett, flegmán pötyögj a gépezeten. Nem vagyok nagyon képben, de találsz rólam egy ronda mémben készített fura alakot, egy photoshoppal nyomatott virtuális kirakatot. Ha tetszem, csak bökj meg, ne tétovázz te lány, de ne egy belémtörött tőrrel mellem megett, csak úgy finoman, tudod, online! Ha hiányzom, elárulom nicknevem: LWH. A vége nem kemény, csak egy néma H, előtte meg double love you. Ha te is, csak kattints a felületre, a szárnya szegett internetre, felületes interakció repít el majd minket az utolsó kenetre.