Stukker

Stukker a veszedelmes onlinefegyver.

Friss topikok

  • stukker: Igen.:) (2014.05.21. 18:37) Onlány
  • Kukucs: Egyetertek a Petyaval meg az irasoddal is....mivel mindkettotoknek igaza van. Az egesz orszag buzl... (2012.12.23. 22:43) Oktatási reformunk margójára
  • Pop40: @Gerilgfx: "ennyi erővel te is lehetsz a miniszterelnök, szépen megfésülködsz, majd bejelentessz... (2012.12.14. 21:34) Unortodox fiatalok
  • Kukucs: az long island cocktail te szanalomdozer nem long beach... :) (2012.07.13. 00:40) Édentől keletre
  • Valika kv: Mi a telefon számod?? EFOTT-ról jelentkezünk!!! Minden jót!! (2012.06.29. 00:19) Gyors bejegyzés

Linkblog

A nagy átalakulás

2010.11.10. 19:02 stukker

    Polányinak ezt a művét napjainkban többnyire elfeledik és nem beszélnek róla, pedig ebben a műben olyan dolgokat fogalmaz meg, ami a modern kapitalizmus politikai, gazdasági ás társadalmi rendszerének összefüggéseit vizsgálja meglepően éles látással. Ezért ezt a bejegyzést ennek a műnek a legfontosabb fejezetének nagyon rövid bemutatására fogom szánni. Egyébként érdemes kiemelni, hogy a mű egyik hazai kiadásához az a Joseph Stiglitz írta az előszavát, aki Clinton alatt gazdasági tanácsadó, majd a Világbank alelnöke is volt, azóta pedig napjaink globalizációjának egyik legnagyobb hatású kritikusa. A mű egyedi vonása, az a szintézis ahogyan a mű elejétől végéig szintézisben tartja az ember és természet, társadalom és gazdaság viszonyát, megvizsgálva a piacgazdaság hatásait ezen szférákra. Könyvében kimutatta a piacgazdaság keletkezésének azt a folyamatát, amely óriási szenvedéseket okozott a társadalom szövetében. Mégis a könyv fő érdeme az, hogy piacgazdaság nem létezhet anélkül, hogy az ipar minden elemét ne foglalná magában, így a munkaerőt, a földet és a pénzt is, annak ellenére, hogy ezek elvileg sose lehetnének a szó szoros értelmében vett árucikkek. Így míg a piacgazdaságban az önszabályozás elve maradt a valódi jelszó, addig ezeken a területeken ez soha se valósult és valósulhatna meg. Az önszabályozó piacok sohasem működnek.

    Mégis Polányi szerint ez megvalósult az árufikció elvének segítségével, ami által a munkaerő, a föld és a pénz áruként való jellemzése teljesen fiktív. De mint kiemeli, épp e fikció segítségével szerveződik meg a munkaerő, a föld és a pénz piaca, hiszen ezeket ténylegesen eladják és veszik a piacon, keresletük és kínálatuk valóságos mennyiségek, és minden intézkedés vagy politika, amely meg kívánná gátolni az ilyen piacok létrejöttét, veszélyeztetné a rendszer önszabályozását. Így ezek a piacok csak úgy működhetnek, ha védve vannak az önszabályozás pusztító elvének hatása alól. A döntő lépés ebben a folyamatban Polányi szerint akkor következett be, amikor a gazdaság szervezetében egy eltolódás ment végbe a kereskedelemről a termelés irányába a 19. század elején. Ennek a lényege az volt, hogy a termelés házi körülmények között kis gépek működtetésével történt és az itt előállított terméket a kereskedő továbbította megfelelő igények szerint. Itt a termelés volt még a kereskedelem kiegészítője, míg később ez a viszony megváltozott. „Az ipari termelés már nem a kereskedelem kiegészítője volt, amit a kereskedő mint vásárló és eladó vállalkozó szervezett, hanem hosszú távú befektetést igényelt, és ennek megfelelő kockázatokkal járt. Ha nem biztosították a termelés folyamatosságát, a kockázat elviselhetetlenné vált.
 De minél bonyolultabb lett az ipari termelés, annál több olyan eleme volt az iparnak, amelynek utánpótlását biztosítani kellett. Ezek közül természetesen háromnak volt kiemelkedő jelentősége: a munkaerőnek, a földnek és a pénznek. Minthogy a gyári rendszer a vásárlás és eladás folyamatának részeként alakult ki, a munkaerőt, a földet és pénzt árukká kellett alakítani a termelés fenntartása érdekében.” Ami persze sohasem sikerült, de Polányi szerint a lényeg itt az, hogy maga a társadalom szervezőelvévé ez a fikció válhatott. „De mivel a munkaerő szervezete csupán az egyszerű emberek életformáinak egy másik megnevezése, ez azt jelenti, hogy a piaci rendszer kialakulását magának a társadalom szervezetének a megváltozása kíséri. Így vált az emberi társadalom a gazdasági rendszer tartozékává.” A fordulópont valamikor a 19. században ment végbe, előtte ahogyan Polányi kimutatta és tudomásom szerint ezzel az állítással nem nagyon vitázik senki, a piac a társadalom kiegészítőjeként működött, egyfajta tartozéka a társadalomnak és ez a kapcsolat változott meg. Ez a nagy átalakulás. Polányi nagy érdeme, hogy ő már könyvében kimutatta, hogy ez az abszurd kapcsolat nem csak piac és ember között, hanem piac és környezet között is fennáll. Így egy olyan viszonyt, vagy rendszert hozott létre, amit a piaci elvek befolyásolnak, nem csak a gazdasági szférában, hanem a gazdaságon túli emberi és természeti környezetben egyaránt. Csak míg a humán szférában megindult egy nem is azonnali, de sürgető védekezési mechanizmus, mely majd a jóléti állam keretében csúcsosodik ki a 20. század utolsó harmadában, addig a környezetünk védelme egy jócskán megkésett folyamat eredményeként most kezdett nagyobb hangot kapni. Az eredményeket látva, és az erről alkotott tudásunkat megállapítva, egyaránt kijelenthető, hogy egyelőre a hangsúly valóban csak a „hangot kapni”-n van.
    Napjaink kapitalizmusát látva, legyen bármilyen jelző is e szó előtt, épp azon a három területen, melyet Polányi elemzett (környezet, ember, pénz), egyaránt az önszabályozási elv érvényesülése elleni tiltakozások bontakoznak ki. A jóléti állomok leépülésével, a pénzpiacok szabályozatlanságával, a természet szóbeli védelme láttán feltehető a kérdés, hogy vajon nem volt e mégiscsak Polányinak igaza, jelesül, hogy ezeken a területeken óriási károkat okoz a piaci elv egyeduralmának kísérlete? Ennél a kérdésnél akarok majd áttérni egy másik könyv elemzésével, ami a modern információs gazdaság elemzésével foglalkozik három kötetben.  Az olyan új gazdasági szerveződési elv, mely az információs technológiára támaszkodik és ez határozza meg a működési rendszerét, olyan hézagokat hagy a társadalom szövetében, vagy kapcsol le arról, legyen szó társadalmi csoportokról vagy akár egy egész kontinensről, hogy úgy látom érdemes elemezni és foglalkozni vele, így a következő bejegyzés az amerikai gettók világához fog kalauzolni. Az önszabályozó piaci logika milyen károkat hagyhat egy olyan társadalomban, mely e világ vezető gazdasági nagyhatalma.
   Érdemes lenne, majd akár Kínával is foglalkozni, hiszen most az a slágerország, ami rendkívül nagy sebességgel száguld az új világhatalmi pozíciójába; milyen óriási károkat szenved mind emberi, mind természeti környezetében. Oda lehetne csapni azt persze, hogy míg „emberanyagát” van miből pótolnia, addig természeti kincseit, értékeit, melyet hihetetlen sebességgel tesz tönkre, nem lesz e majd e Nagy Ugrás nagy botlásának sarokköve.  
 Talán kicsit csapongó lett e bejegyzés.    

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://stukker.blog.hu/api/trackback/id/tr182439174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása