Stukker

Stukker a veszedelmes onlinefegyver.

Friss topikok

  • stukker: Igen.:) (2014.05.21. 18:37) Onlány
  • Kukucs: Egyetertek a Petyaval meg az irasoddal is....mivel mindkettotoknek igaza van. Az egesz orszag buzl... (2012.12.23. 22:43) Oktatási reformunk margójára
  • Pop40: @Gerilgfx: "ennyi erővel te is lehetsz a miniszterelnök, szépen megfésülködsz, majd bejelentessz... (2012.12.14. 21:34) Unortodox fiatalok
  • Kukucs: az long island cocktail te szanalomdozer nem long beach... :) (2012.07.13. 00:40) Édentől keletre
  • Valika kv: Mi a telefon számod?? EFOTT-ról jelentkezünk!!! Minden jót!! (2012.06.29. 00:19) Gyors bejegyzés

Linkblog

A ház

2011.05.26. 00:13 stukker

   A ház, melyet javítunk körülbelül harminc éves, még a dédapám csinálta apukámmal együtt. Most én segítek édesapámnak. Eleinte duzzogtam, hogy vasárnap reggel hétkor segítenem kell, de mivel előre jelezték a héten, hogy szeretnék, ha segítenék nekik, így agyilag jó előre fel tudtam rá készülni. Nem a segítséggel, vagy a munkával volt bajom, csak azzal, hogy tudtam azt, hogy az előtte lévő két napban nem sokat fogok pihenni, sőt a cél ezzel totálisan ellentétes volt. Jelesül e szép idő arra teremtetett nekem, hogy az egész napomon finom és hideg sörök között leljem örömömet; és mámoromat addig tartsam, amíg bírom, és annyi emberrel ismerkedjek meg amennyivel, csak tudok. Valójában szombat este besokalltam és megszöktem egyedül, tudván reggeli programom valódi célját.

  Korai kelés, méla undor, másnaposság és fáradság. Hamar tovaszállt, mint a harmat a kerti fák lombjairól. Pala, lécek, gerendák, deszkák. Ez kell egy ház tetőfedésére, kiegészítve kalapáccsal és ezernyi szöggel, melyek apránként majd mind összetartják. Később már nem lehet tudni, melyikeket kellene kiszedni ahhoz, hogy összedőljön az egész ház. Olyan ez mint a földön élő növény és állatvilág; sose lehet tudni mennyi fajnak kell elpusztulnia ahhoz, hogy már fenntarthatatlan legyen.  Mivel az egész egy faház, így csak engem bírt el a kóceráj teteje, de nem bántam, sőt reméltem. Deszkákat feladták én pedig egyensúlyozva bár de beleszögeltem mindet. Kisütött a nap.

  Míg a palával voltak odalent elfoglalva, nekem a képzeletem kezdett szárnyra kelni. Levettem a pólómat és csak úgy feküdtem a tetőn, melyre csak épp besugárzott a napfény a sárgabarackfánk levelei között. Nyugodt szellő ringatta testemet, mely nyugodtsággal töltötte el a lelkemet. A házzal szemben állt jó hatvan éves sárgabarackfa, mellette a második világháborús bomba robbanásának a gödre, én pedig a ház tetején uralom gondolataimmal e csatateret.

   Szabadnak érzem magam. A fa, a gödör, a ház, mind lehorgonyzott ide, mind itt marad, míg beteljesítik a küldetésüket, még ha az céltalannak is tűnik. Míg én gondolatban, bárhol lehetnék most, millió egy lehetőségem van még, még ha talán nem is fogok addig e bolygón lenni, mint mellettem, alattam beszélgetőtársaim, de mégis talán boldogabb lehetek. Nem kell itt leélnem az életemet, mint egy búzamagnak melyet elvetnek és e helyen szárba szökkenve le is kaszálnak majd; én más vagyok. Lehet az leszek kinek szántak és ott leszek ahova vetettek, de lehetőségem van más, akár a nagyon más megtapasztalására. Lehet boldog leszek itt is, vagy boldog lehetnék. De míg nem látnék mást, nem próbálnék ki minél több mindent, nem tapasztalok olyat, melyet el se tudok képzelni, addig megfosztottnak érezném magamat, szégyenteljesen élném le az életemet azzal a tudattal, hogy saját világom börtönébe láncoltam oda magam, melyből soha se tudtam még kiszökni sem. Nem a saját életterem lefitymázása, a saját közösségem meg nem becsüléséről van szó, csak arról, hogy amíg megtehetem keressem az élményeket, a kalandokat, melyeket nekem kell felfedezni, nekem kell felderíteni, vagy akár feltalálni.

  Bármikor visszatérhetek, bármikor visszafogadnak. Ülhetek még a fiammal e tetőn, adogatva neki a deszkákat, hogy süttethessem még a hasamat e tetőn, mert a gödröm és e fám megvár. A terv pedig, hogy mindezt megörökítsem. Megörökíteni mindent mit láttam, mit hallottam, kivel beszéltem. Leírni és visszaolvasni, mit e nyáron átéltem. Nem a ház alapját szeretném megírni, csak azt, ami e ház legtetején zajlott. Az élet sodrása nagyon is hasonlít a folyókéhoz, hol keskenyen és gyorsan árad, hol pedig tágan és lassan hömpölyög csak. Szeretném megírni, hogy e folyó kiásta e ház alapját vagy, szilárdan tartotta e magát, vagy csak egyszerűen úgy maradt, ahogyan volt.   

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://stukker.blog.hu/api/trackback/id/tr402933181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsofoka 2011.05.26. 16:06:27

Jó az irány, Tomi!!! :)
süti beállítások módosítása