A hosszú csúnyásan kék sötétítők rejteknyi rézsútjain keresztül merészen az arcomba csaptak a korai napfény erős sugarai. Tudatalattimban elraktározva e becses információt melyet közvetlenül fentről kaptam, egyenesen a több éves csúnyásan kék Nokia telefonomra meresztettem bamba tekintetem ahol újabb információt nyerve, nyugtáztam magamban hogy nekem ez a nap még nem fog elkezdődni. A lustaságtól erőt merítve megviselt kobakomat ellenkező irányba fordítottan visszaaludtam. Ekkor újra információt észleltem rondásan kék mobiltelefonomról, ezúttal nem fentről, hanem egy halandó ember nevét megpillantván rajta, hirtelen kapkodó mozdulatokkal megpróbáltam úgy felvenni ezen információt mintha már több éve álmatlanságtól szenvedvén, örök időktől fogva fent lévén, frissen és üde lágy hangomon egy Jó napot kívánokkal köszöntettem e nap első emberének jelzését. A főbérlő volt. Emberi hangon kérdezte, hogy otthon vagyok e, mert ő feljönne körülnézni e földi paradicsom kis zugába és mérecskélne egy kicsit a csúnyásan kék sötétítő mögötti ablak méreteit. Azonnal rávágtam, hogy itthon tartozkodom, de embertelen módon közöltem vele, tehát hazudtam, -újra sötétre fordítsam szemeim tekintetét -hogy én már lassan távozom és így sajnos nem tud bejönni. Magam is meglepődtem milyen tisztán és éleselméjűen tudtam azonnal kifogást emelni ezen ember kísértéseinek. Hasonló módon rácsodálkoztam, mikor kijelentette, hogy ez tulajdonképpen nem is akkora gond mint én azt gondolom, mert szerencsére nála van a lakás kulcs így ezt a problémát ő könnyedén áthidalhatja. Tekintettel arra, hogy fél órát mondott, tehát ezalatt az idő alatt kellett nekem a földi kanálist paradicsommá változtatni, így katonás felkelést produkálva neki láttam a takarításnak, melyet csak távoli hírekből ismertem ezelőtt. Kezdtem a porszívózással, maga a készülék volt talán a legporosabb a lakásban, de nem volt mit tenni, azonnal áram alá helyeztem és úgy játszottam a készülék farkával és a porcicákkal, mint kutya a macskákkal. Élveztem minden egyes préda begyűjtését. Ezután kezdődött a konyha, ahol egy mosogatás cimszó alatti édesded gyerekfürdést hajtottam végre a koszos edényekkel és tányérokkal. Ezt a fürdést kevébé élveztem mint macska egér játékot, így hamar összecsaptam, majd gondoltam egy piszkos kézzel bevetem magam a WC-be. Az anyag nem vész el csak átalakul. A szó elszáll az írás marad. A kaka halad, a szaga marad. Mindenesetre amit megkövetelt a WC, azt megcselekedtem. Ezután egy dolog maradt hátra, hazugságomat betartva nyomban eltakarodni a lakásból, nehogy utolérjen a sánta kutya-effektus. Meguntam az írást. Sikerült minden.:)