Szerdán Norbi újra megpróbált egy eventet, de mire felkeltem már itthon volt… Reggeli után elmentünk a hotel medencéjéhez fürödni egyet, ami az első alkalom volt öt nap után. Mondanom se kell, hogy nem az időjárás gátolta meg eddig sem a kis pancsikálásunkat. Este elmentünk egy Bowling terembe játszani, ahol fogadást kötöttünk a végső győzelemre. Hát olyan izgalmasra sikerült, hogy szabályosan stresszeltem az utolsó körben mikor tarolnom kellett volna kétszer egymás után és az első sikerült is. Sajnos csak ennyi vigasz maradt nekem, mivel buktam a fogadást és ez egy tekilába és négy nyuszi puszizkodásba fog kerülni. Eléggé leszálló ágban van a szerencsém.:) Amúgy hihetetlen maga a bowling terem milyen nagy volt a maga szolid hetven pályájával. Viszont nagyon jó kis kikapcsolódás egy kis szendvics és sör társaságában, persze az izgalmak tetőfokán roppant elszántan küzdöttem, szinte már szemeim előtt volt, ahogy megy oda Norbi a két nyuszi lányhoz puszit kérni, én meg röhögök és fotózok. Sajnos képzeletem nem fog valóra válni, mert én lettem képzelődéseim elszenvedője és alanya.
Vasárnap a Mead-tóhoz megyünk, ahol lehet jet-skizni is és mivel még nem próbáltam ki sohase, ezért ezt biztos nem is fogom kihagyni. Jó lesz már Vegasból is kimozdulni, annak ellenére, hogy görbe éjszakánk még nem volt, a nagy meleg és a sok ember le tudja szívni az energiánkat és egyhangúvá válhat az itt tartózkodás is. Talán ezért is jobb, hogy nem egyszerre több időre, hanem többször kevesebb időre mozdulunk el a városból, ez így változatosabb lesz remélhetőleg.
A Rio Hotelban van maga a WSOP, igen kellemes környezetben. Óriási méretek jellemzik, akkora termei vannak, hogy gyalog nehéz bejárni, ehhez hozzájönnek még a cash game asztalok is. A termek zónák szerint vannak beosztva, hogy egyáltalán megtaláljad valahogyan az adott helyiséget, ahol játszanod kell. A cash game asztaloknál várólista van, pedig akkora a terem, hogy szemmel nehéz ellátni a túloldalára. Körülbelül 1000-2000 asztal lehet mindenestül, ami 10000 embert jelent, tehát egy kisebb magyar várost. Erre ráépül egy kisebb ipar az osztókkal, masszőrökkel, a vendéglátással stb… Szóval olyan ez egy magyar élő pókeres számára mintha a Rám-szakadékot hasonlítanánk a Grand Canyonhoz. Ráadásul olyan játékok is mennek, amelyeket mi sem ismertünk a Norbival, csak néztünk miket pakolgatnak az asztalokon. Mindenki megtalálhatja a neki megfelelő limitet és játékot és azt hiszem ez is egyedülálló lehet a világon. És ez csak egy hotel, és minden szállodának van pókerterme.
A meccseket úgynevezett Sport Bookokban nézzük, amelyek körülbelül száz négyzetméteres termek, adott szállodától függően, amelyek tele vannak tévével és kivetítővel, így egyszerre nézheted a foci ebét, baseballt, lóversenyeket és a kosárlabda döntő meccseit. Természetesen ez utóbbi volt itt a fő attrakció, mindenki azt nézte vagy arról beszéltek. Ezekben a „szurkolói zónákban” természetesen vannak bárok, a bellagióban a foteled előtt kis monitorok, amelyeken nézheted az oddsokat, vagy éppen az adott sporteseményt személyre szabottan.
Ezenkívül minden szállodának van külön színháza is, a bellagióban a pókerterem mellett, így érdekes látvány mikor pókerezel és látod, hogy az egyik várakozó sor a színház felé, a másik a Bank Discoba igyekszik. Magyarországon elég furcsa látvány lenne azt hiszem a póker, disco, színház hármas egymás mellett. A mi szállodánkban huszadrangú imitátorok szórakoztatják a pórnépet, köztük volt már Micheal Jackson, Marylin Monroe, Elvis és még sokan mások. Ez abból áll, hogy felállnak egy kisebb színpadra és ott tátognak, táncolnak és azt hiszik magukról, hogy ők a világ legtehetségesebb előadóművészek. Végül is a lényeg, hogy a részeg, negyvenes, bájosan teltkarcsú amerikai anyukáknak nagyon tetszik, bár a kétszer négy literes sékjüket szorongatva elég nehezen tudják megtapsolni őket, ennek ellenére egy fényképért agyontaposnak bárkit, ha úgy adódik.
Rajtuk kívül az utcákon megtalálhatóak a szabad szellemű művészek is, akik várják a strip közepén az őket felfedező producereket. Úgy vélem még nem sokat sikerült kiemelni közülük. Vannak gitárral kezükben énekelő, vagy csak szimpla szólót nyomó Paul Gilbertek, de ugyanúgy jelen vannak a legegyszerűbb művészurak is, akik beöltöznek egy Mickey Mause jelmezbe és csak isznak üvegből ha rájuk nézel, és várják e szolgáltatásukért a ropogós dollárokat az eléjük helyezett kis kalapba. Azt hiszem, ha ezt Puzsér elvtárs meglátná, szívrohamot kapna a „Mi volt eeeeeezzzzz a suttyóság?????” mondat előtt. Szóval változatos kép tárul elénk az utcákat járkálva, de úgy vélem másfél hét után, hogy ez is elég fárasztó és unalmas tud lenni. Amúgy kellemetlenség még nem történt, senki nem szólt be, vagy kötött belénk, mindenki el van a maga dolgával, vagy éppen életben maradásával, elvégre Vegas mindenkit beszippant így vagy úgy egy kicsit. Meg a csillogó stripet nem is igazán hagyjuk el, egyrészt mert nincs is semmi érdekes, másrészt azért, mert mint minden nagy városnak, itt is van nem ajánlott városrész.
Pár napra elutazunk, mert minket is beszippantott picit a város ezért muszáj elmennünk és belekóstolni egy más Amerikába. Ezért valószínű netközelbe sem leszünk, ugyanakkor majd képeket szeretnék készíteni és talán sikerül beszúrni a blogba is párat.
Addig is mindenkinek mosolygós szép napokat!
Mint látható szombaton készült a bejegyzés, csak azóta nem voltam neten, majd a történteket később!
