Nos, hát tegnap voltam először francián. Reggel 10re bementünk Gabesszal. Na jó késtünk 10 percet. Rövid megbeszélés, aztán uccu neki. A kis fiatal hölgy, a tanárnéni, nem szólalt meg magyarul. Kezdő csoportban. És ami a legviccesebb mindent megértetett. Nagyon jó volt. Látszik nem a pénzre mennek rá, hanem arra, hogy minél többet tanuljunk. Teleírtam vagy 6 oldalt, beszéltetett minket az alapkérdés-válaszokkal és egy kis nyelvtanba is belementünk. Úgy pörgött baszki, mint valami ringlispír. Tetszett nagyon. Majd feladott egy rakás gyakorlatot. Délután picit, na jó, kurvára megfájdult a fejem, de elmentem futballozni a csoporttársaimmal szakadó esőbe. Mi négyen ők öten és szarrá vertük őket, poénkodások közepette. Elején kaptam egy kötényt, utána célszerűnek láttam, hogy csak erre játszak. Szarrá áztunk a másfél óra pörgés után. És láss csodát, ma nincs izomlázam, nem hiszem el. Tisztának éreztem utána a tüdömet, ilyen érzésem rég volt. Szerencsére most minden hétfőn, kedden eltudok menni futballozni, szóval nagyon zsír lesz. Meccs után többiek lementek sörözni, képzelem hogyan és én ezért most célszerűnek láttam eltolni a bicajt. Meg kurva fáradt voltam. Itthon aztán Bandikával, aki a háziszarásversenyt vezeti a 20 dekájával, megnéztük a szökés legújabb epizódját. Mestike pedig akusztikus tatu számokat gyártott. Elég jók. Aki kíváncsi rájuk, jó pénzért meghackelem és eladom őket. Ma pedig egész délelőtt angoloztam, mert mindjárt rohanok szakszöveg fordításra. Este Dr. House+meccs vagy pedig Utcabál+Egyetemi Napok. Na vkinek kedv? 

A lényeg pedig, hogy ma újabb kompánia távozik Tatáról, szóval egy perces néma csenddel emlékezzünk meg Robikáról, Kanálról, Rakiról, Petiről?. Nyáron elég sokat mókáztunk együtt, hiányozni fognak a tatai életemből. Sok sikert és kitartást nekik.