"Technokultúra és technotudomány - egy ilyen szójáték nem old meg semmit, de mindent összetettebbé tesz. Arra kényszerít bennünket, hogy felismerjük: a technikait nem olyan könnyű megkülönböztetni az 'emberitől', hiszen az bent van (az orvosi technikákban, a feldolgozott élelmiszerekben), köztünk van (pl. a telefonokkal) és kint van (mint a műholdak). Néha mi lakunk benne (légkondicionált irodai tér), vagy ő lakik bennünk (pl. egy pacemaker). Néha protézisként vagy toldalékként jelenik meg (mint szemüveg); más alkalmakkor az emberek tűnnek a toldalékainak (egy futószalag mellett dolgozó ember)."

Ezeket a sorokat 1996-ban írták. Több, mint 10 évvel ezelőtt, egészen pontosan 12 évvel ezelőtt. Feltehetném a kérdést, kinek volt 12 esztendővel ezelőtt telefonja, internete egyáltalán számítógépe. Ma már a fiatalok 95%-ának Magyarországon is van külön internetes postafiókja, emailje. Walkman, discman, mp3 lejátszó, Ipod és a többi. Egyenes vonalú fejlődése(?) pár év alatt. Óriási változások, gyorsan száguldó új eszközök, kisebbek, gyorsabbak és okosabbak. Az egész sci-fi filmek erről szólnak, a jövőbeni ember, aki feltalálója és előállítója a technikai eszközöknek a technika kiszolgálójává válik, egyszerűbben, képletesebben a robotok "rabszolgáivá". Ez nem új gondolat, már 150 évvel ezelőtt is foglalkoztak vele, de ha még messzebb akarok menni már a középkori géprombolások is ezt tükrözték, a gépek hatalmától féltették a munkások a munkahelyüket. De elég csak Marx nevét említeni, akinek az elidegenedés fogalma tulajdonképpen éppen ebből született. Magának a "gépiesnek" is van egyfajta negatív kicsengése, szemben a kreatív és alkotó emberrel szemben. Mára átláthatatlan az a tudás, vagy ismeret ami szükséges ezeknek az eszközöknek az előállításához és összerakásához. A technika emberei a tudomány emberinek segítségével napról napra dobbantanak egyet a mindennapi ember életén. Észrevétlenül sugárzik be az emebr tapasztalati mezejébe egy-egy új technikai eszköz. Ki lenne meg ma már telefon nélkül? Észre se vettük de már használjuk, ha már használjuk meg is szokjuk, ha megszoktuk nem is szabadulunk tőle. Micsoda érzés telefon nélkül lenni egy hónapig? Az ember keresi a helyét, elérhetetlennek érzi magát aki kimarad a lendületes és hömplygő életből. Lehetne fokozni persze, ha hozzávennénk azokat a kommunikációs, telekommunikációs eszközöket, amiket nap mint nap használ az ember. Előny vagy hátrány? Tulajdonképpen a kérdés annyiból irreleváns, hogy nehéz lenne kikerülni a legújabb technológiai eszközöket, hiszen aki kimarad az lemarad. Onnantól, hogy beálltam a sorba, elég nehéz kiszállni. Nyilván rengeteg előnye is van, hiszen nem hinném, sőt biztos vagyok benne,hogy valaha a történelem során egy ember ennyi emberrel tudta volna fentartani a kapcsolatát egy időben. Bárkit elérhetek, bármelyik pillanatban. A hátrányokat sokkal nehezebb érzékelni és mérhetővé tenni. A hátrányokat csakis lelkiekben, pszichológiailag lehetséges tapasztalni. A kapcsolatok kiüresedésében, felszínességeiben, látszatkapcsolatokban. Hiánypótlás. Magányos vagy? Felhívok valakit. Személyiség és a személyesség teljes elvesztése. Egy sor olyan dolog változik át melyek nem mérhetők. Éppen azért nem mérhetők mert pszichológiai okai vannak. Szaporodhatnak az ilyen esetek, de sose lehet ráhúzni, hogy ez meg ez a személy ez meg ez miatt olyan amilyen. A pszichológia a személyel, az egyénnel foglalkozik, míg a technikai eszközöket társadalmi szinten terítik. Nem lehetséges a negatív visszacsatolás az egyének felől. Negatív visszacsatolás csak akkor lehetséges ha összetársadalmi szintű. Például a tejporban méreg van. Állítólag egyes kísérletek szerint a mobiltelefon rákot okoz. Nem tudni. Még. És ez a baj. A technikai eszközöket akkor lehet szabályozni, irányítani amikor keletkeznek, piacra kerülnek. Ha már ott vannak külön utat járnak be, nem lehet irányítani. Nincs tapasztalat rá. Ez a legnagyobb baj. Az embernek egyre több ismeretlen tapasztalattal kell szembenéznie, melyben nem lehet meggyőződni, hogy az milyen következményekkel jár. A múltban gyökerező tapasztalatok felszakadnak, nem adnak útbaigazítás a ma felmerülő problémákra. Kinevetjük a szüleinket ha nem tudják használni az egeret, a nagyszülőknek már a kezébe sem mernénk adni. Nekem meg már furcsa a laptopot egér nélkül használnom. De valószínű az ükjeink tapasztalatai még el3gek voltak  a nagyszüleinknek. Legalábbis kevés változást kellett megélniük ahhoz képest mint napjainkban megél az ember. A lényeg, hogy az új technikai eszközökre nincsenek elvi, erkölcsi mércéink. Nem terjed ki rá a tapasztalat, vagy a tapasztalatból származó iránymutatás, olyan etikai mérce, mely korlátozza az egyénre káros lelki hatásokat. Jó példa erre a televizió története. 50 évvel ezelőtt már majdnem minden háztartásban volt egy televizió. Legalább 40 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy meghozzák azt a törvényt amivel valamelyest próbáltak hatni a nézőkre. A piros körben létező 18as számra gondolok. 40 évbe telett míg hoztak egy etikai törvényt, mert rájöttek, hogy mennyire romboló hatása lehet adott műsoroknak, filmeknek az egyénre nézve. Hol van ma már a televízió? Mennyi ilyen eszközünk van még? Állítólag az internetet is próbálnák szabályozni. Kétlem, hogy lehetséges lehetne. A következmények beláthatatlanok. Pedig ez még csak a lelki dolgokról szólt, de a környezetvédelem ugyanilyen problémákkal, ha nem még nagyobbakkal áll szembe. Messze kerültünk a múlttól. Történészek, történelemfilozófusok szerint soha se volt ilyen gyors az idő mint most. Persze nem a másodpercek lettek gyorsabbak, hanem a múltbeli tapasztalataink lettek ingoványosabbak a változásokkal szemben.