Először is a Diónak jó utat és járjon szerencsével, fossza ki munkaerejével a szigeti koboldokat. (Kobold vagy kobolt?) Megfejtéseket postán. Aztán. Hétfőn futballoztam este, aminek a lábam látta kárát, ugyanis történt, hogy elemi erejű lövésemet a srác talpa még a rugás pillanatában blokkolta, így felszakadt minden ami létezik, de lényeg, hogy legalább a lábújjaim nem törtek ripityára, mint ahogy azt gondoltam először, mert nem tudtam rálépni. A lényeg a lényeg, hogy már javul, bár nem hinném hogy a jövőheti meccsen pályára tudnék lépni. Ellenben lesz új mezünk, amire nagyon kiváncsi vagyok, mert a saját nevem fog díszelegni rajta, és mind a HÖK pénzéből.:) Kedden a kezdeti idegeskedésem alábbhagyott és megbékéltem a helyzettel, hogy egy valódi pöcs és vesztes vagyok. Igazi vesztes, mert elfogadom hogy vesztettem. Szerencsére Bandikám majdnem egész nap itthon volt, mivel egészségügyi problémáit intézte közpénzből a kórházban. A szemét. Elmentünk bevásárolni, kábelért kutakodni, postára csekkeket fizetni. Aztán ő csinált valami görög rakott krumplit. Ja, igen, Bandika lett az új szobatársam. Úgy élünk, mint a sitten, egymás tekintetéről nem vesszük le a szemünket. Párnám alatt, meg ott bújkál a legélesebb tőröm, amivel 26 féleképpen tudnám elvágni csak a torkát, baloldali irányből. Lényeg a lényeg délután megérkezett közénk Auer Zoli, másnéven Csöcsi, akinek éppen konferenciája volt itt Pesten és nálunk szállt meg. Mindenképpen kocsmába és városba akart cipelni minket, de mi akik megtaláltuk már a helyes utat  a Mennyországba, tudtuk, hogy ez rossz. Akárcsak a  kábítószer, meg az LSD. Így az ördögnek hátat fordítva lementünk sörééé, hogy majd filmnézés közben elszopogatjuk. Megnéztük a  szökést, majd következett a Mesti ötlete: Rocky9 vagy mennyi. Ez a legjobb film, mert ő látta moziban és akkora hatással volt rá, hogy ezt mindenképpen meg kell néznünk. Na már most néztük 5 percig, ezalatt mi a Zolival és Andrissal végigszakadtunk, hogy lehet ennyire gagyi egy film, míg Mesti az öregapó foteljából üvöltözött velünk, hogy kussoljunk és mennyire nem értjük a lényeget. Ugye hát nem kell megnézni egy Rockyt, ahhoz hogy ne tudnánk, milyen alaptörténeten fut majd végig a mi főhősünk. Öreg, megviselt, de a becsületéért bármikor ringbeszáll. Aztán ott volt ugye az apa-fia konfliktus is nagyon szépen beágyazva. A fiú, aki apja árnyéka mögött kisebbségi komplexusban szenved (ugye minden amcsi filmbe kell kisebbségi-komplexus), de a végére ő lesz a legbüszkébb a hős apucira, bár most még népszerűbb lesz, mint valaha. Na mindegy, nem is értem. Ja igen. A bosszú alapja, miért is harcolt ráncos arccal Stallone? Mert egy videojátékban - mocskos pénzvilág, kapitalista nanomérnökök - a gyerekek pszichológiai fejlődését gátolva Balboa leveri az új bajnokot, aki nem mellesleg egy fekete nagyképű bérgyilkosnak kinéző fiatalember. Ezt pedig személyesen kell elintézni ugye, az HBO egyenes adásán keresztül. Nem is értem. Most már persze bevallhatom, hogy az alaptörténetet áttekertük, mert senki se volt rá kiváncsi a Mestin kívül, így az első 10 perc után tekertünk egy 50percet és következhetett az 50perces megabunyó. Minden megvolt, ami egy boxhoz kellhet. A bosszú, a szeretet és persze a felejthetetlen lassított ütések, vérzáporos képek, "szeretlek baby, miért haltál meg" snittek és a szemek. Igen a szemek. Minden ütést szemen keresztül ajánlanak valakinek. Ütés előtt ki kell nézni a fiamra, majd odavágog a gonosz nigger (bocsánat elragadtatam magam, talán most újra átélem a filmet) szeme alá. Kapok egyet én is, hiszen a box az tipikus cserekereskedelem, ha én ütök ő is ad egyet. Szóval felváltva ütünk. A következő ütés asszonyért megy, aztán az edzőnek, aztán a világbékének. A gonoszt az különbözteti meg a jótól, hogy neki ilyen ajánlásai nincsenek, hiszen ő önző, mohó bunyós, aki csak azért mert rossz és kemény és mert néger egy magányos bunyós. És persze a pénzemberek is ott állnak mind mögötte, de miután látják, hogy nem ölte meg az első menetben a hősünket, már szállnak is ki mellőle. És hát az a gúnyos mosolyuk, ahogyan aranyórában fecsegnek a meccs előtt, mennyire szét fogja majd verni az emberük a mi jó fiúnkat. Egyszerűen zseniális a dráma. A hősünket szétverik az első menetben, majd a másodikban is, de persze "szeretlek kicsim, érted teszem" lelkikihágások után mindig talpraáll, na és persze a belső hangok is ezt sugallják neki a múltból "állj fel!". A dráma és a zene mindig összefügg. A lassú és komotos muzsika után, nemcsak Rocky indul be hanem a dallamok is. A nézők megőrülnek és csodálkoznak. Mindenki hősünknek szurkol és a lelki, majd emberi tartásáért. Felbecsülhetetlen pillanatok. Repülünk gyorsan 8 menetet, ahol szarrá verik egymást és következhet az utolsó két menet, újra élőben. Arcuk már felismerhetetlen a sok vértől és hegtől, éppen csak lélegeznek. Már mindegy ki nyer, mert erkölcsi szempontból ez is fergeteges, hogy idáig láthattuk ezt az egyszeri megismételhetetlen sporteseményt. A forgatókönyvírok itt egy nagyon váratlan és meglepő trükköt alkalmaztak. Nem Rocky nyerte meg a meccset, épp hogy lecsúszott róla, egyetlen egy ponttal elveszítette ezt a nem mindennapi mérkőzést. A bajnok a gonosz fekete. De a gonosz fekete, annyira megrendült, hogy ő se bírja ki taps és elismerés nélkül a hősünk kálváriáját, így hát meghajol az élő múlt előtt. Még most is sírok ha visszaemlékszem erre a csodás és mélyen szántó pillanatra. Megrendül az ember ha ennyire emberi, ennyire megható és ennyire elismerő tud lenni a legnagyobb vetélytárs, a legyőzhetetlen, egy ilyen öregember iránt. Szóval nem tudok mást mondani, nézzétek és híreszteljétek ti is ezt a nem mindennapi alkotást, ezt az amcsi filmdrámát. Rocky (és nem Rocco) kalandjai után elkezdtünk South Parkot nézni, ami egy szinvonalbeli kráter volt az előző alkotás után, ellenben mindenki jobban élvezte.

 Holnap kávé, mondjuk még kedvem nem jött meg hozzá, de majd lesz valami. Szombatra kocsmatúrára hívtak, de nem akarok már ennyit inni, meg tanulnom kellene. Nem a kedvemmel van baj, mert mennék, meg örülök ha hívnak, mint ahogy tegnap is a Zoli, de ha az ember mindenhova elmenne akkor a saját dolgai szorulnak egyre hátrébb, ilyenkor meg néha úgy érzem mintha szétszakadnék, nem azért mert ezek olyan megterhelők, hanem azért mert nem maradna időm a saját dolgaimra. Elmennék én akárhova de most vissza akarok venni picit és most tényleg. Ráadásul anyagi helyzetem most nem is engedi meg, szóval rongyot meg nem akarok rázni. Viszont most a kedvem elég jó.