Ez a nap hagyomány. Akárcsak a karácsony. De ez amolyan személyesebb ünnep, csak a miénk. Immáron 4. éve tisztelgünk ezen nemes ünnep alkalmával. Ez abból áll, hogy 4en elmegyünk a legelső kocsmába és addig iszunk amíg be nem zár az utolsó kis csehó Tatán. Ákos, Mesti, Karesz és én. Azt ünnepeljük, hogy még nincs karácsony. Nem kell kitakarítani a szobát, nem hallgatjuk még végig azt ahogy a szülők veszekednek egy-egy karácsonyfadíszen, nem viszed le 5percenként a szemetet, nem kell még az új zokniknak örülni, nem kell a családdal végignevetni a Bunyó karácsonyigot negyvenedszerre sem és  nem kell még kényszeredetten sokkal jobban szeretni mindenkit. Szóval ezek elől menekülünk előre. Van egy életkor ami után az embernek már mást jelent a karácsony, mint gyerekkorában, mert amíg nem a részeg szülők, hanem a Jézuska hozta a karácsonyfát addig megvolt a maga varázsa. Akkor nagyon vártam. Most egy előnyét élvezem, hogy itthon vagyok kicsit, együtt a családdal pár napot, olvasás, pókerezés, evés-ivás és harmadrangú karácsonyi filmek alatti punnyadás. No meg a halászlé, amit  az egész világon a legjobban apukám készít el. Szóval:

azért Boldog Karácsonyt Ganxták!