Mivel nem aludtam az éjszaka, így kiszálltam az ágyból reggel 6kor és elkezdtem magam telekoffeinezni. Ez menni szokott mert szeretem nagyon. Különböző módokon szoktam bevinni pici szervezetembe de általában kávéval, teával vagy energiaitallal, de inkább mindhárommal egyszerre. Mivel fél 9re mentem, volt időm mindegyikre, plusz még egy doboz cigihez, annyit bagóztam. Mintha az amolyan fájdalomcsillapító lenne. Bementem suliba, nem érte meg dehát ez van. Kötelesség. Csak hát ugye az ivás rovására megy. Nekem meg most azzal kellett foglalkozni, az volt a fontosabb. Ennek szellemében a suli után próbáltam egy két órát sunyni de nem igazán ment, mert a koffeintúladagolásom túl jól sikerült. Elvileg fél 6kor mentem volna focizni kis bajtársaimmal, de idő előtt szóltam hogy ma nálam nem a sporté lesz a főszerep, hanem az üvegezésnek. Nagy kínok közepette szerencsére megszólalt digitális készülékemen egy hang, amolyan belső hang is volt mert sejtettem hogy Mestikém lesz. Nem is csalódtam, sőt csupa jó hírrel szolgált:"Eljött az idő". Ez már este 4óra magasságában volt így 5órára már az aznapi harcijelmezembe öltözködve megjelentem kis pajtásaimnál. A piszkos anyagiakból vodkát vásároltunk, meg pár sört. Sajnos Al Bandi picit csúszott valamilyen munkára hivatkozva, így neki kevesebb jutott a bájitalunkból. Annyi baj legyen, gondoltuk majd később iszunk, meghát ő úgyse marad sokáig mert másnap korán megy dolgozni, így ennek szellemében csak olyan délig akar maradni. Nem akarom lelőni a poént de ez különböző deviáns okok miatt elmaradt neki. Idővel bejelentkezett szerény kis csapatunkba Bazsi is, de ő teljesen formán kívül játszott aznap, nem volt sajnos a régi, de remélem még visszanyeri majd régi fényét ha rájön hogy a megélhetésért való küzdelem nem minden. A hobbialkoholista kis csapatunk 9óra előtt befutott a Morrisons2 sátorba, mert állítólag a második napon itt a legjobb a zene meg az italmérés. Csapatunkba felvettük Zolikát is aki éppen arrafele kajált, de inkább az italt választotta helyette és még két lányt Zsófit és Rékát akik már már részegebbek voltak nálunk is. Kínos keservek közepette bejutottunk a fesztivál buliarénájába, ahol többen is üdvözölték megérkezésünket, bár valószínű a sátor tulaja örült nekünk a legjobban aki biztosítva látta az elkövetkezendő 5évét anyagilag még a legnagyobb recessziók mellett is. Mivel a vodka a mai nap gyenge munkatársnak bizonyult így sajnos hamar le kellett cserélnünk egy kis latinos tekilára, meg huggyozott sörre. Hát az a tekila annyira megízlett nekem aznap hogy sikerült magam mexikói bennszülött indiánra innom magamat belőle. Mindjárt az első kis dózisomnál kettőt ittam, mert az előttem lévő srác meg akarta venni az egész készletet és olyan ideges lettem tőle, meg féltem is hogy nem fog jutni nekem esetleg, hogy mindjárt lehörpintettem egyet minden díszlet nélkül. Nem akartam bohóckodni vajmi citrommal meg sóval, még a végén felmegy a koleszterin szintem. Isten tudja mikor de hamar elvesztettem a fonalat, onnantól az életem már nem a saját kezembe volt. A ph értékem körülbelül 50%os alkoholfokot mutathatott ki, valószínű ha valaki tüzet gyűjtott volna a közelembe akkor a robbanásomat a műholdfelvételről is látni lehetett volna. Mivel a tudatom már mélyebb volt mint a katlan, ezért a kultúrának újabb pofont adtam. SAjnos innentől már csak utólagos visszaemlékezésekből és meg nem erősített információkból kell táplálkoznom, így elég nehéz írnom hogy mi hogyan is történt. Állítólag tény, hogy félmeztelenül folytattam az éjszakát. Valószínű lángoltam és azért kellett nekivetkőznöm. Mindenesetre szerencsére kevesen választották ezt a sátrat a szigetlakók, nem lehettek többen pár száznál így nem hinném hogy a feketepárduc bulijukat elrontottam volna némi csupasz fehér felső testtel. Mivel nem kaptam rajongói leveleket, valószínűsítem nem mindenkinek tetszett az attrakcióm. Így a szigetlakóktól ezúton is elnézést kérek, ha az esztétikai érzéküket és a szemüket örökéletükre megkárosítottam. Állítólag még idegen női seggeket is taperáltam. Ezúton Zsófi szigetlakótól is elnézést kérek aki nem nagyon díjazta ezt a megoldásomat. Valószínű nem ez volt a legjobb módja hogy kinyilvánítsam előtte a szeretetem jelét iránta. Sajnos nem igazán tudok írni a többiek sorsáról mert engem elraboltak az ufók és mikor visszahoztak akkor is még teljes eksztázisba voltam. Amire még emlékszem hogy Al Bandi a sztahanovista kapitalista még hajnal háromkor kötelező jelleggel belémrakott egy tekilát, tehát nem ment haza éjfélkor. Erről jut eszembe hogy maga Ákos is megjelent a helyszínen és a Mestinek szánt tekiláját nekem adta hogy nyújtsam át neki, ebből csak a nyújtsam át részt nem értettem és így én szívtam fel azt is mint a pórszívó. Állítólag ezt is díszlet nélkül. Állítólag ő meg a színpadon simulós bolerót játszott a közönség legnagyobb megelégedésére. Tapsolt, ugrált, ami kell a csőcseléknek. Most jut eszembe hogy nagyon kedves csoporttársam Czóki is jelenlétét tette a sátorba aki szintén a latinos tekilával hajtotta végre az agysejt pusztítást. DE ha jobban belegondolok még kisKukucska is ott volt a tett helyszínén, bár az ő további karrierjéről nem tudok semmit. Ezenkívül még ott volt Rádi Zsófi és Niké is két kedves ismerősöm, akikről szintúgy halvány sejtésem sem sincsen, hogy mit alkottak aznap a sátorban. Utolsó momentumom hogy a nyugatinál elváltak útjaink Al Banditól és Rékától én meg hazakísértem a Zsófit, ha ezt annak lehet nevezni. Mivel csak testileg voltam ott.

10es skálán egy gyenge hármas bulinak elment.:) DE egy új nap köszöntött ránk a péntek, mely a hét újabb bebaszását már előre sejtette...Folyt. köv.