Már másfél hete lakom a trógerlaktanyában, de várakozásaimat meghazudtolva még nem rúgtunk be. Mindenki megjavult, tanulás, mosogatás, főzés, mónikasó, balázssó, stb... családi programok vannak csak. Bár minden nap iszogatunk sört mert hát az a lakás italává vált de nem ittunk belőle annyit hogy a szomszédok is meghallják a sörnyitogatást. Ma is feljött a Zoli meg a Milán, de nem volt semmi különös hihetetlen berugós történet, csak amolyan nyugdíjas találkozó, nosztalgia beszélgetés régi női történetekről és berugásokról. Azt se hinném hogy megjavultunk volna mert erre a reménykedésre a hétvégék nem szolgálnak rá, csak nem hiányoljuk a heti rendszeres négy esetleg öt, néha több ivászatot egy héten belül. Így nem tudom hogy mire számítsak. Vagy vihar előtti csendet érzek, ez a jobbik eset, Vagy esetleg kiöregedtünk a szakmából és nem üvöltünk pesti szórakozóhelyen sértő nemiszerveket és prostituáltakat. Én titokban elárulom azért, hogy lenne már kedvem bereccsenteni, ész nélkül üvölteni, másnaposan felkelni és kérdezősködni hogy mi volt előző nap, vagy csak nevetni a tegnapon. Szóval nálam szakad a cérna... De.

De dolgoznom kell a szakdolgozatomon, meg egyéb tanulási tényezők hátráltatnak, amik kezdenek az idegeimre menni, így utóbbi időben rendszeres sorozatfüggő lettem, most éppen a Róma nevezetű szappanoperát kezdem már kivégezni, ami borzasztóan jól sikerül a rendezőknek. Ezek mellett fanatikus Dr.House rajongó vagyok így a szerda esték szentek, kivétel a sörnek és a rövidnek van keresni valója, vagy egyéb telefoncsörrenésre már rezdülök, de egyébként kizökkenthetetlen vagyok...Dögöljön meg Frei és a sója. Ezek mellett elkezdtem újra súlyzózni, a testem már kezd hasonlítani Dávid Hasselhoffunkére, mert olyanra szeretném mint neki van. Vagy olyat szeretnék mint Fekete Pákónak. A súlyzózást nem azért csinálom mert megszállott bádibilder lettem hanem azért mert az olvasás közötti cigaretta szünetből visszajőve annyira nincs kezdem folytatni a munkát, hogy agresszivitásomat szerencsétlen vasdarabokon töltöm ki. Jól megemelgetem, megbicepszeztetem, majd idegből földre gurítom őket. Érdekes, mert látványos javulást már másnap sikerült elérnem ezen nemes eszközökkel, alig tudtam megmozdítani a kezeimet. Az alakom meg olyan mint Leonardo Dicaprioé volt a Titanicban, csont és bőr.

Egyébként csütörtökre le kellene adnom egy nagyobb szösszenetet a rendszerváltásról és annyira jól megy hogy itt gépelek jelen pillanatban is. Pedig rengeteg könyvet elolvastam csak lusta vagyok begépelni elképzeléseimet, így ez a meló holnapra marad. Bezárkózok egy rekesz sörrel meg kávéval meg cigarettával és ami a számon az a kezemen lesz egy nap alatt, különben csúnya következményekkel találom magam szembe, például hogy kirúgnak. Érdekes ez a tudományos élet, mert a lényege az egésznek az, hogy nagyon el lett baszva az átalakulás, csak éppen ezt meg is kell magyarázni. Amolyan százalékos kvíz showra készen állok, mert annyi adat van a fejembe, hogy mindenről azok jutnak eszembe. És most nem csak az alkoholfok tartalmai vannak a buksimba, hanem ennél picit komolyabbak is. És egyre erősebben fontolgatom, hogy halasztok a történelem szakon egy félévet, mert kicsit besokaltam és elegem lett a sok baszakodásból, picit összetettebben szeretnék koncentrálni. 

Ezenkívül első szerencsés hallgatója lehetek a Tatu18 legújabb albumának is. Lassan már tudom a szövegeket is. De ez a tatutörténelemben nem az első eset. Régen mikor a második került a piacra én már  untam őket, mert akkor Ákoskával lakhattam együtt aki éppen keverte a szobába a számokat és mire kész lett, én már nem tudtam meghallgatni.

Ez történt a világtörténelemben 2007 november havának közepén. Ámen!Tanulok tovább.