Elég régen írtam már. Sok minden történt az emberrel az elmúlt pár napban, de már nincs kedvem leírni. Sürget az idő, sürgetnek a vizsgák, ezekkel szállok szembe, húzom, tolóm a problémákat magam előtt tornyosítva. Újabb év telt el. Számadás. Mi értelme? Semmi. Minden nap megcsinálja az ember kimondva kimondatlan. 2007. 1985 óta számolom az éveket, hogy meddig azt nem tudom. 2008. Mi vár rám? Felsorolhatnék pár dolgot, de ennek sincs értelme. A történelem angyala túllép rajtunk, a történelem értelmére kérdezni túltesz minden végső kérdésen, mert válaszok helyett vákummba repít minket. Ugyanígy van ez az ember személyes élettörténetével. Walter Benjamin fogalmazta meg talán a legvilágosabban és a legtökéletesebben:
"Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és ... feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak."
2008 felé haladunk. Mennyi romhalmazt hagyott hátra az én angyalom 2007-ben? Nem tudom, nem lehet megmondani. De talán van reményem hogy ez a romhalmaz kisebb mint amekkora az az építmény mely a szebb jövőt láttatja. Ha nem így lenne, nem biztos hogy lenne reményem 2008ra. Hinnem kell hogy több jót cselekszik az ember mint amennyit rombol. Talán tudok segíteni, talán tudok adni, de még mindig érzem, hogy ez kevesebb mint amennyit segíthetek vagy adhatok. De ettől érzem magam embernek, hogy lehetséges jobbá válni, lehetséges fejlődni. Az önzetlenség, lemondás más javára, talán a szeretet kezdete. Ha másnak örömet okozunk, ha másnak segítünk, ha csak megmosolyogtatjuk, akkor érezzük, hogy mi a lényeges igazán. De nem mondhatnám hogy mindig tiszta lelkiismerettel fekszik le az ember. Érzi, tudja, hogy kevés még az amit csinál. Tudja, hogy többen szenvednek, mint mosolyognak és ha ezen lehet segíteni de én nem teszek semmit attól én is szenvedek. Nem a történelem menete a lényeges, hanem hogy a történelemben legyenek értelmek, legyenek akik megélik és nemcsak átélik. Ha a romhalmazon nem tudunk segíteni akkor betemet minket is. Ezek a dolgok viszont időtlenek, ahistorikusak, történelem felett állok, és így teljesen mindegy, hogy mikor változik a évszám, mikor fordul, mert a lényeg talán sohase változik.
Boldog Új Évet!
