Elolvastam az Al Pacinoval készült interjúkötetet. Nem életrajz, nem ő írt könyvet, hanem egy újságíró barátja által összeállított interjúcsokor. Roppant érdekes. Minden idők legnagyobb színésze véleményem szerint, nem lehet elkapcsolni ha meglátom a tévében, nem lehet nem izgalommal nézni minden egyes jelenetét, de most hogy egy kicsit bepillanthattam a gondolkodásába már megértettem hogy ez miért lehetséges. Nem csak hogy jó színész, hanem valóban egy ember. Ember a szó klasszikus humán tartalmával. Nem sztár, de példakép és talán nem csak a színészeknek. Hihetetlen intelligens, aki egész életét Sheakespeare művek között élte végig és azok a  kérdések foglalkoztatták amik 500 évvel ezelőtt is fontosak voltak az emberek számára. Beszélgetései alatt könnyedén idéz egy odaillő passzust bármelyik műből. Teljes odadással, beleéléssel van a munkája és gyerekei iránt, a többi hercehurca nem érdekli. Nem csináltatott magából médiasztárt, nem érdekli a hírnév, megmaradt barátainak, gyerekeinek, filmjei karaktereinek de legfőképp embernek. Kell-e több? Szerintem nem.