Életem legkülönlegesebb hétvégéje volt ez a pár nap. Ugyanis e hétvégén nem voltam sehol szórakozni. Pénteken azért kiruccantam egy kis mozizásra Zsöfivel, ahol megnéztünk egy romantikus filmet. Most már biztos mindenki röhög, hogy micsoda papucs vagyok, pénteki bebaszás helyett egy romantikus filmet nézek. Bevallom furcsán is hangzik, de ez egy remek kis film volt, szórakoztató, vicces, sírós és ugyanakkor komoly is. Mozi után azért felugrottunk a kávébe megnézni, hogy valóban mindenki otthon van-e, nem pedig csak nekünk mondták e, hogy kihagyják ezt a bulit. Tényleg nem volt senki, így egy sörrel nyugtáztam a napot, aztán hazamentünk. Ez még egy jó kis nap volt. Másnap tanultam és nem mentem sehova. Pókereztem még. Behúztam életem legnagyobb potját, ez még említést érdemel. Összeget nem mondok. Szóval megöregedtem. Nyugdíjasok módjára tengetem életem hátralévő napjait. Olyan volt mint valami wellnesfitness hétvége, ahol pihentem, tanultam és kikapcsolódtam.
Egyszóval rohadt unalmas volt. Majdnem belehaltam. Mulatni akarok, szórakázni, üvölteni, sikoltani. Vagy utazni, vagy síelni vagy tök mindegy.
