Múlt heti szigorlatom eredményét egy jelessel jutalmazták. Elég fontos volt nekem így nagyon boldog lettem tőle, hogy beérett a sok fáradozás és nyűg és kín meg minden. Különösen örültem neki és hihetetlen jó érzés volt, hogy annyian drukkoltak nekem és szorítottak, hogy csak hálálkodni tudok és nem felejteni. Visszagondolva még a tanulást is élveztem Mesterrel, akivel egymást spanolva haladtunk a bölcsesség ösvényén előre míg a végén jelesre nem találtunk mindketten. Ezen kínok után az alkohol kábulatának ösvényén haladtunk három teljes napon át, mely majdnem ugyanolyan nehézkesnek és göröngyösnek tűnt. Csütörtökön PankaDióéknál úgy berövideztünk hogy a végén a buli is rövidre sikerült, talán az én fáradságom ütött ki korán vagy az unikom, így bár a buli része elmaradt, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Pénteken nem sokat adtunk a másnaposságnak és a kijózanodás gyötrelmeinek, ugyanis a hátramaradt unikumot és söröket délelőtt 11órára átadtuk a múltnak. Ahogy hazamasíroztatott a MÁV, szélsebesen nekiláttunk a mozi néven futott hadműveletnek és azon nyomban bevettük a kávéházat, ahol megpróbáltunk filmbeillően leinni magunkat a legrémesebb fantasyk világába. PankaDió nem folytatta az elkezdett munkát, így azt hittem csak Mestire támaszkodhatok, de ekkor feltűnt Zsöfi is a vásznon és valami hihetetlen hamar mozgássérültre itta magát. Éppen azt a jelenetet forgattuk amikor páran úgy csinálnak mintha globálisparty lenne a kávéban, de aztán kiderült hogy a rendező ezt a snittet nem rakja bele a többi képtekercs közé, mert ez nem szerepelt a Vali által szerkesztett forgatókönyvbe. Sajnos későn derült ki, így a szinészek hamar beájultak a buli előszelétől. Zsöfi egész este úgy ivott, mintha venné a kamera és elég életszerűen sikerült berúgnia, már már Oscar díjasra itta magát. Volt egy jelenet amikor nem tudta a kabátját felhúzni, illetve több olyan kifinomult esése is melyet csak az igazán profik tudnak megcsinálni a kamerák kereszttüzében. Én Úriember módjára viselkedtem és ennek szellemében roppant kifinomultan és okosan hajtottam a feleseket, így másnap nem is éreztem különösebb problémát a testemen. Épp testben épp lélek. Ezen eszmétől vezérelve másnap elmentem szaunázni Zsöfivel és anyukájával, akik váltig állították hogy ez milyen jó és egészséges. Hát télleg az. Hihetetlenül jó. Nem tudom leírni. Újjászülettem. Csak megköszönni tudom. Talán ennek köszönhetően tudtam sokkal többet fogyasztani a szombat esti bulin. Mert hogy nem fogyott el a hétvége és a pénzem se, így nyugodtan elmentem kiruccani aznap kora este. Mestivel összerázodtunk 7kor aztán bementünk Pankáért, ahol ismét zongoraszenvedélyemet kiélhettem. Az itt elkezdett karrierem, azóta kávéhírűvé csúcsosodott ahol már a legjobb koncertek alatt is az emberek a Pásztorok című alakításomat dúdolgatják. Egy óra zongorás karrier után kevesen beszélhetnek ilyen teljesítményről. Egyébként zseniális ez a hangszer. Annyira nyugtató hogy csak javasolni tudom, hogy mindenki próbálja ki. Szóval hárman elmentünk a koncertre, ahol csatlakozott Sanyi is, akit már régen láttunk, így a kezdetekben szépen békésen beszélgettünk és iszogattunk. Majd idővel később megjelent 50perces Ákos is akinek születésnapja volt aznap így vele is ittunk egykét felest, majd eltűnt, majd visszajött. De Nagyon Boldog születésnapot neki ezúton is! A buli talán akkor indult be igazán amikor megérkezett Wittorió is aki valami eszméletlenül fel volt pörögve. Hamar a táncparketten találtam magam a Pankával, Wittoróval, Szandrával, talán Dióval, meg nem tudom még kikkel. Elég jól el voltunk ha jól emlékszem. Az este akkor csúcsosodott ki, amikor ezen két idióta leányzóval voltam körbevéve egy két órát. Panka, Wittorió páros kikészített. Csak röhögni tudtam. Sokat. Nem nagyon tudok mit írni erről a buliról csak az maradt meg bennem hogy sokat nevettem nagyon. Állítólag Bandi hazateleportált. Cuccait már nem is vitte haza, gondolta úgy is annyit van a kávéházban hogy azokat fölösleges hazavinnie. Ilyen mint kabát, pénztárca, ezek fölösleges dolgok, csak a kávéban tudja hasznosítani őket, gondolhatta ő. Magyarán berakós taxira itta magát. De meglett minden. Bandi agya is, meg a dolgai is.
Ma meg tanultam. Aztán Zsöfi kitalálta hogy menjünk el kajálni, mert hogy ő biza nagyon éhes és nagyon fáj neki a szeme, meg unatkozik otthon. Elmentünk a szeráj nevezetű török étterembe, ahol hányásszintűre zabáltuk magunkat. A szemünk nagyobb volt mint a hasunk. Beszélgettünk komoly dolgokról meg nevetgéltünk,de nem bírtunk megmozdulni, én még mindig úgy felvagyok puffadva mint egy Zeppelin. De nagyon jól éreztem magam.Ő meg remélem tanult mert hogy reggel megy vizsgázni matekból, amihez drukkol és sok sikert kíván a stukker blog, azaz én, meg jobbulást a szemeinek. Illetve Bandival még megnéztünk három Szökést, csak sajna nincs több rész, pedig annyira izgalmas hogy várom már nagyon hogy vége legyen a forgatókönyvírok sztrájkjának Amerikában. Ez minden. Jó kis napok voltak. Levinek meg kitartásT vagy nem tudom h mit kívánjak csak valami jót!!!
