Nem tudom mit írjak. Nem tudom mit cselekedjek. Nem tudom mit tegyek. Egész hétvégén nem csináltam semmit. Szenvedek. Azt tudom, hogy nem megyek síelni, mert nincs hozzá most kedvem, se erőm. Azt hiszem haraduni fognak rám picit de úgy érzem hogy most nem erre van szükségem, nem érezném jól magam és nem lenne helyes ha azt néznék a többiek. Örülnöm kellene hogy egy vizsgám van hátra, viszonylag jól meg is csináltam az eddigieket, ehelyett nagy ívből tojok rá. Tojok az egészről magasan. Nem érzem jól magam, megőrülök. A nap legboldogabb percei azok voltak amikor kinevettem saját magam a pajtik segítségével illetve amikor elmentem sétálni 10percet a Mestivel és meghallgatta siránkozásaimat. Azt se tudom minek írok ide. Nem is írok többet. Csak lehúzom azt a pár embert aki olvassa, ez meg magánügy. Szomorú Huá.