Ma kicsit későn keltem, mert három napig ittam és megviselt, amennyire ez megviselhet egy magamfajta tróger embert. Bazsika felhívott, hogy sunshine van, tehát van hideg sör is valamelyik eldugott tóparti kis csehoban. Karcsi nem jött, mert tegnap esett-kelt pisilésközben, meg még sok vicces eseményt hajtott végre és hagyott az utókornak elmesélésre. De ezen résznél azt hiszem Gina blogjára kell támaszkodni, aki összerakta az eseményeket egy logikai láncba és beleírta az internetes naplójába. Na szóval, felkeltem. Cigi, kávé. Fürdés. Aztán bálnák ki a partra. Panka és Mesti összeszedett a Motyónál és fagyikáztunk egyet, míg mindenki elmesélte előző napokbeli erkölcsi gyengéit. Már mentem volna haza ezen erkölcsi szellemi megtisztulást követően, mikor Mestit hívta az Árva Gabi a szörfbe. Baj nem lehet. Kimegyünk, egy egy sör aztán haza. Na itt kész búcsú volt. Itt a jó idő és mindenki iszik. Papa, mama, gyerekek. Átlagos magyar család kinézete a következő: Mama, mosoly nélkül nyalja a fagyiját, gyereket leszarják merre futkározik éppen. Jön Papa aki kitalálja, hogy egyenek is valamit. Ez azért van mert Papa sört akar inni,de kajálás címén be tudnak menni egy étterembe ahol éppen sör is kapható. Egész család örül, szeretet, békesség. Ez árad kivülről. A valóság 2óra múlva rácáfol erre az élettelen, színfalak mögötti világra. Gyerek eltűnt, illetve anyuci hőbölög utána. Mama viszi a kaját tálcán amivel alig bír egyensúlyozni, olyan nehéz. És hátul a boldog szerencsés Papuci egyetlen sörcigijével a kezében, és úgy be van baszva hogy alig tud menni. Megáll az ajtóba, körbenéz, böfög egyet, megtörli sörös bajuszát és berakatja magát a kocsiba, amit anyuci beindít és irány haza az esti akciófilmre. Oh jeah. Erre vágyom én is.
Lényeg, hogy legalább 50emberrel kellett kezelnem mire végre leültünk. Ami egy nagyon jó érzés, amerre te jársz kezel a világ. Igazából arra jöttem rá, hogy a szörf tulajdonképpen a kávéház csak vasárnap, amikor zárva van Valikám. Ugyanazok az emberek vannak itt is. Talán ugyanabban a ruhában is még. Mindenki vedel. Mi elkezdtünk módjával, ahogy a pénztárcánk éppen engedte. Itt voltak Gináék is. Röhögtünk a tegnapi napokon, felvilágosított, hogy hánytam, amire nem emlékeztem. Aztán Gina berugott. Úgy vasárnaposan. Elég nagy sávszélességgel flangált az asztalok között. Viszont azzal h beivott, elkotyogta nekem Csilla szavait, aki szerint nagyon jó faszi vagyok, amit Gina is megerősített. Ez rohadt jól esik, mert soha se tartottam magamat túl nagyra a kanok darwini mezőnyében. Sőt semennyire. Most se tartom magam Jémsz Dínnek de ezek a szavak jól esnek, életben legalább egyszer. Aztán Árva Gabihoz leültünk. Itt a kezdeti beszélgetés után Mestivel történeteket meséltünk magunkról illetve baráti társaságunkról. Úgy 2órán keresztül. Egymást felváltva. Mindenki szakadt a nevetéstől. Talán annyira abszurd történeteink vannak, hogy már már azt hiszik, hogy hazudunk. Pedig nem. "És akkor azt mondjad most.Ne Ne Ne, te mondjad a másikat. Emlékszel?" Elkezdesz mesélni és látod, hogy mindenki az asztal alatt fekszik a nevetéstől. Illetve gyűlnek az emberek. Én annyira beleéltem magam, hogy állva meséltem már. Jó feelingje volt az egésznek. Aztán hazafele a Mestivel rájöttünk, hogy mekkora lúzer bohócok vagyunk, mert ugyanolyan hétköznapi családapák vagyunk csak mi nem titkoljok a sörözésünket de semmivel se vagyunk boldogabbak és jobbak az átlagas magyar sörvirsli családapáknál, csak mi magunkat egyéniségnek tartjuk. Nincs kedvem kifejteni, pókerezek inkább. Tankcsapda, Senki nem menekül.
