Ma reggel fel kellett mennem Pestre megpróbálni még jegyeket beírni és indexet leadni. Reggel összefutottam Sacával, Mesti pedig útitársam volt. Sacát megkérdeztem, amikor közeledt felénk egy vonat, hogy az esetleg az övé-e, de hamar rávágta, hogy sajnos az a Máv-é. Mindezt mosoly nélkül, kora reggel. Mestivel szenvedtünk egyet a vonaton, illetve röhögtünk az előző napok fáradságain. Az iskolába sikerült fél munkát végeznem, kész csoda ez a jegybeírás számomra, de ésszel nem fogom fel hogy minek ez az egész hercehurca, fárasztóbb, mint maga a vizsgázás. Könyvtár után azonnal irány haza, egy perccel se kell több Pestből és az emberekből. Irány a keleti. Azt hiszem ezt a helyet fel kellene robbantani EU-s támogatással. Mivel volt 40perc indulásig, gondoltam félrevonulok egy kicsit dohányozni. Na most egy szál cigi alatt, legalább 3an szedtek tőlem adományt és négyen kértek egy-egy slukkot. Szerintem Magyarország az a hely, ahol több ember szed adomány, mint akik rászorulnak. Nagyon kiművelt dobrai úrilány gyűjtött például pénzt az 5 év alatti, fél lábbal született, vakságban szenvedő, csernobili sugárzás által megpermetezett, ellenben nagyon szeretnivaló csöpségek számára. Gondoltam eltakarodok, és eszek valamit. Hamar rátaláltam a Gyros Kuckóra. Gyerekek ez egy ezermester aki azt működteti. Csalamádés Gyrost meglátva, gondoltam eszek egy Hamburgert. Na ez még nagyobb hiba volt. A hamburger nagyon szexin néz ki. Egy akkora zsemle, mint a fejem. Na most a hús ebben bújocskázni tudott volna. Tanulva a gyros látványából, kértem a zöldségesfiút, hogy csalamádéhoz ne nyúljon még reflexből se. Ezt nem sikerült neki teljesíteni. Két paradicsomkarika közé bezsúfolt egy lapáttal, majd finom kis mustárral megspékelte, amit úgy rázott, hogy szerintem egy kis hónaljmirigy is került a szenyámba. Annyira éhes voltam, hogy nem gátolhatott senki sem, hogy ne egyem meg. Félrevonulok ismét egy üres kis helyre. Egy falat még egy falat, majd érkezik két LLJunior félmeztelen Zeusztestükön fuxokkal, cigi a kézben. Ahogy elhaladtak mellettem, míg merengek az élet nagy dolgairól, az egyik akkorát köpött hogy kisebb légörvénybe kerültem. Nincs mese, ennem kell. Tűröm tovább. A következő két magányos harapás után, megérkezik a keleti pályaudvar házigazdája szerintem, mert olyan büdös volt, hogy majdnem rágyújtottam evés közbe, ne érezzem a szagát. Szerencsére megtalált időben és megkínáltatta magát egy két harapásra, de utána visszaadta volna, amolyan kölcsönbe kérte csak. Na itt gondoltam bekaphatja az összes putris keleti lakó. Szónélkül leraktam a kajámat, és azonnal siettem a metro felé, hogy a déliben elérjem a 11:25öst. Csak röhögni tudtam kínomban. Tatán pedig olyan boldogan szálltam le mint még soha. Tegnap egyébként megnéztem a Bizsergés című filmet Csilla ajánlásával, ami szerintem zseniális volt, nagyon tetszett. Másik táplálékom a Zahír című könyv. A baj az viszont, hogy sajnos holnap megint fel kell mennem Pestre. Keletiből nem megyek haza az biztos...