Van az emberi agynak egy mentális térképe, amiben minden hely és tér ami számára ismerős megtalálható, elképzelhető. Van egy homogén időképzetünk, ahol elképzeljük, elgondoljuk vajon valaki ebben az adott időben hol és mit csinálhat. Ebből táplálkozik az az érzetünk, hogy "bárcsak ott lehetnék". Ha valakit szeretünk ez az érzés felerősödik ha nincs velünk, mellettünk. Az agy teljes pillanatát leköti és függ a másik jelenvalótlanságától, a magányos érzéstől és a másik egy időben való elképzelésétől. Az agy eme funkciójakor a tér és az idő összezsugorodik, összetalálkozik egy pontban. Függővé teszi az egyént, teljes tehetetlenség uralkodik el rajta és közönyt mutat minden más irányba. Kundera ezt az érzést nevezte a lét elviselhetetlen könnyűségének. Mégis az emberi akarat és az emberi agy teljesen manipulálható. Óriási erőfeszítések és hatalmas lelkierővel ledobhatunk minden szenvedést és kínt mely nyugtalanított. Az idő nekem dolgozik. Folyamatosan erőssebbé és edzettebbé tesz, olyan függetlenné, mely már régen voltam. Minden egyes perc, óra vagy nap győztessé avat, egyre boldogabbá hogy legyőztem azt a kínt mely rosszabb a fogfájásnál és rosszabb minden másnál. Itt nincs segítség, csak egyedül nyerhetsz, önmagadért kell harcolnod. Napról napra érzem, hogy velem már bármi megtörténhet, akkor se szenvedhetek, bármit le tudok győzni. Felkelek és érzem, hogy magányos vagyok, de erős. Majd megint felkelek és rájövök, hogy nem vagyok magányos, de még erősebb vagyok. Győztem. Nem, nem titkoltam, hogy boldogtalan vagyok, inkább elmentem emberek elől, nem mutatkoztam, így elkerültem az álszent boldogság mindennapi mosolyát, nem kellett hazudnom, nem kellett titkolnom, hogy nem érdekel az amit éppen mondanak nekem. Nem még most se vagyok boldog, de nem vagyok boldogtalan se. Érzem már bármikor tudok csalni az emberek szemébe egy kis mosolyt, érzem, hogy tudnak már velem együtt nevetni és ez engem most kielégít. Azt is tudom, hogy másoknak fontos vagyok, mint ahogy fontosak nekem ők is. A függetlenségem nagyobb bárki másnál, szabadabb vagyok, mint az átlag, megvan mindenem a saját erőmből és ez még erősebbé tesz. Megvan a bátorságom hogy úgy láttassam magam az embereknek ahogy én éppen akarom. Mindennapjaimat úgy élem meg ahogy éppen akarom, nem kell korlátokat állítanom magam elé és ennél nagyobb ajándékot nem tudok elképzelni magamnak. Jelenvalótlanságát még le kell győznöm de a szánalmas küzdelmeimnek úgy érzem vége.