Pénteken olyan dolgokat sikerült alkotnom amitől másnap nem éreztem magam embernek. Nem igen sikerült megint csak viselkednem, akit szeretek megbántok, aki pillanatnyilag nem szimpatikus, szétakarom tépni. Eliszok egy rakat pénzt és nem hogy nem érzem jól magam hanem egyszerűen rosszul érzem magam. Akkor meg hát, minek menjek? Hát nem megyek, ilyen egyszerű. Nem megyek kávéba egy darabig. Különben beiszok és úgy érzem enyém az egész világ, bármit megtehetek, nem tudom magam kontrollálni. Nincs Isten, se haza, és ami a legrosszabb megbántok embereket, főleg akik fontosak. Már pedig nem szeretném a szombat, vasárnapokat magyarázkodásokkal és bocsánatkérésekkel tölteni, és ami még rosszabb lelkiismeretfurdalással. Volt két olyan pénteken, ami kicsit se hasonlított önmagamhoz. Ez nem én vagyok és amíg nem tisztul le bennem minden addig nem szabad elmennnem. Nem érzem úgy hogy bármi fontosról lemaradnék ha nem mennék el. Maximum a Dallas legújabb részét nem látnám. Ez pedig nem hiányzik. Kicsit kimaradok a drámákból, szerelmi kapcsolatokból.
Más. Sikerült anyagi helyzetemet rendbetenni, tegnapi éjszakai pókerezéssel. Nos. A következő dolgokra lenne szükségem. Nadrág, cipő és könyvespolc. Jövőhéten kellene egy ember aki eljön velem gatyát venni, ugyanis nagyon hülye vagyok ezekhez a dolgokhoz. Illtve lesz egy kis Ikeázás is.
Tegnap elmentem Levinek táskát venni a bajnok utcába, ami a legnagyobb meglepetésemre elég furcsa helyen volt. Nem volt túl jó érzés arra járkálni... Aztán Mestivel elmentem szobabiciklit vásárolni, így az albi készülhet a tour de francra.
Ma pedig, Obama vagy McCain? Fontos választás lesz. Diónak sok sikert a mai interjújához!
