Nagyon nehéz héten vagyok túl. 7/4. Ez a szám azt jelenti, hogy a 7 napból 4szer ivásra került a sor. Menni kell hát menni kell, nem lehetett kikerülni egyik napot sem. Keddet leírtam, nem lehetett nemet mondani, államvizsga kötelezett. Szerdára hogy mondtam volna nemet amikor Krakkó afterpartyt kellett ünnepelni, ugye képnézegetés satöbbi. Na most láttam 5 képet amit én csináltam a gépemmel. Szóval lehet sejteni, mennyire nosztalgiázott a csapat, legalább 5en hánytak. A lényeg hogy elszaladt a buli, amit Gabesz bánt a legjobban ugyanis nála mulattunk 20an. A következő esemény pénteken történt. Egész héten azt hallottam, hogy kötelező pénteken elmennem mulatozni, mert sorozatos elmaradt névnapokat és szülinapokat kell bepótolni. Már fáradtam nagyon, de hát menni kellett. Jajj, de hát előtte. Pestről érkezvén összefutottam leszállásnál a Titával, akivel világ életembe nem beszélgettem, most is köszöntünk egymásnak, majd továbbmenvén egy női hangot hallottam. "Tomi gyere hazaviszünk". Megfordultam és a Tita volt. Első reakcióm magamba, Engem, te? Miért?. Mondom nem kell köszönöm, 5 percre lakom, laza séta nem árt. "Na, de gyere, hazaviszünk". Mondom rendben és már szálltam is be. Nem tudtam hova rakni a dolgot, de azért büszke voltam és örültem.:) Szóval ezután a kis kitérő után hazaértem, neveztem egy versenyre, ott 6. lettem 200ból aztán a főasztalon az ász dámám elvérzett egy ász ötös ellen, ha az kitart megnyertem volna a versenyt, de hát belefér, ne legyünk telhetetlenek. Aztán mentem az incognitóba ünnepelni. Voltunk páran. Szóval Wiki szülinap, Réka névnap, Morris névnap szülinap.  Árpi, Mesti, Karcsi és én a meggycsapatba indultunk, megint sikerült meginni az összes meggyet a helyen. Aztán Karesz és Mesti elmenekült. Gyávák. Árpi és Morris addig addig marasztalt, hogy elmentem velük a Kávéba. Ahova egyébként nem megyek. Végülis semmi baj nem volt és most jól is éreztem magam. A kabátomat majdnem megint elhagytam, de már ezen nem is idegeltem magam, mikor nem találtam, inkább megszoktam hogy egy buli egy ruhadarab. De aztán meglett. Hajnal egyí kettő óra körül sikerült megfűznöm Morrist, hogy jöjjön holnap a bálra, szerezzen jegyet. Ő ezt annyira parancsnak érezte hogy gondolkodás nélkül telefonált Zsófinak aki reggelre el is intézte a dolgot, bár már Morris nem emlékezett rá hogy meghívatta magát. Ennek ellenére ő is jött. Szerencsére. Nem tudok többet írni, rossszul vagyok nagyon pedig még ezt a bálozást le kellene írni. Főleg ahogy a mi fogalmainkat értjük ezen. Na de majd máskor. Elfekszem picit mert fáj a fejem.