Pénteken kávéházba voltam ahova nem járok egyébként. Minden a megszokott menetrend szerint történt, előtte egy kis beszélgetéses sörözés, aztán a helyszínen reccs és minden tovább ugyanúgy. Rengeteg rövidet magamba zúdítottam de nem voltam Morris-részeg csak épp hogy éreztem. Bocs Morris, te vagy a fokozet.:) Szóval elég jól bírtam az égetett szeszt, ami két okból is nagyon rossz volt. Az egyik hogy a pénztárcám bánta az egész befektetést illetve hogy másnap szétesett a fejem a milliónyi röviditaltól. Ezenkívül voltam ügyeleten is, na nem engem kellett befektetni, hanem csak kíséretbe voltam. Egész nyugis kis hely az, lehet ott kellene aludnom amikor jobban bevagyok töltve. Kitalálnék valami alibit, vagy megkérném a Morrist hogy törje szét a vállam.:) Jajj, bocs Morris.:) Rád jár a rúd.:) Mindenesetre én nevetek rajta, remélem azért te is.:) A lényeg, hogy olyan 4óra tájban már meg is érkeztem haza, egy lyukas krajcár nélkül. Végösszeget nem mondanék, mert szégyelleném magamat ha le kellene írnom. Szombaton arra ébredtem hogy csörög a telefonom, aztán kiderült hogy ez csak ébresztés. Először nem tudtam miért kell ébresztenem magam de aztán leesett, hogy nekem fociznom kell menni. Hát nem voltam nagy formában az tény. Hányás kerülgetett, de ami még rosszabb volt az a fejem állapota. Na nem azért mert csúnya, hanem mert valami elementáris erővel lüktetett és kiabálta hangosan, hogy aludj vissza, különben megöllek. Na én nem hallgattam rá és összeszedtem maradék erőmet és neki indultam a nagy útnak. Andris el is jött értem, közben Bazsi is bejelentette, hogy jönne futballozni. Andris, Mesti és én hullamásnaposak voltunk, Peti aki gyenge volt hogy felvállalja a pénteket viszonylag jól nézett ki. Egy csapatba raktuk a szégyenfoltot és kiálltunk a fiatalok ellen. Mondanom se kell hogy szarrá vertek minket. A tüdöm még most is fáj csak ha a futásra gondolok. Nagyon szarul voltam, ma pedig izomláz. Ez jelzi az egészségügyi állapotomat. Rohadt egészségügy. Egyébként jó volt ez a kis foci, ezúton is köszönjük a meghívást. Aztán ahogy hazaértem, ettem pár falatot, majd alvás következett. Utána pedig olvasgattam majd átpókereztem az egész napot, egy jókora deficittel zárva a napot. Ma pedig felkeltem délután fél 3kor. Nagyon jót aludtam. Az élet apró örömei. Kicsit tanulgatok és ma is póker van betervezve estére, meg talán majd egy kis filmnézés. Jövőhétvégén pedig Debrecenbe utazik a zenekar,a mi elég jó kis bulinak néz ki. Remélem lesznek jó kis csajszik, nagyon romantikusba vagyok utóbbi időben. Ez az az érzés amikor mindnekit szeret és átölelne az ember. A kétmellűeket többször. Nem tudom miért de jó kedvem van. Zárásként pedig nézzétek meg Dan Harrington, aki az egyik legjobb versenyjátékos, satuelvének játékát. Egy különböző színű 2,6-sal: