Stukker

  Az albérletben ülök a számítógép előtt, tele élményekkel, érzésekkel, vágyakkal, meg jó sok mindennel, hogy valamit kezdjek önmagammal. Újra pörgősnek érzem a dolgokat, tele tervekkel , gondolatokkal a mindennapokot. Ez az időszak amikor az ember megint készül valamire, valami nagy ugrásra és ha már elég erőt gyűjtött hozzá, akkor teljes erővel belelendüljön. A nap legnagyobb részét emberek között élem, tele barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, szülőkkel, meg a jó ég tudja kikkel. Minden nap keresnek, hívnak, beszélgetnek velem és ez jó érzéssel tölt el, mint ha lenne az embernek egy hátsó bázisa ahova bármikor visszavonulhat ha kell. De én most ostromolni akarok. Első és legfontosabb, hogy megírjam a szakdolgozatomat, aztán pedig államvizsgázzak. Ezzel egy hatalmas teher esne le a vállamról, ami csak lassítja jelenleg a terveimet. Egy kicsit megszeretném fogni a pénzt  a kezeimben, mert sajna könnyen szétfolyik, főleg hogy nem is igen figyeltem rá. Annyi minden tervem és lehetőség lenne, csak egy kis kezdő tőke lenne hozzá szükséges, amivel bele lehetne vágni dolgokba. Valahogy nem úgy látom ma Magyarországon a helyzetet, hogy itt normális fizetésből el lehetne éldegélni, mert itt csak vegetálni és épp hogy életben maradni lehet. 100 ezer forintból nem lesz tőkéje az embernek, se lakásra, se semmire. Ezért is erőltetem a pókert, mert itt bármelyik napon vagy héten össze lehet keresni azt az összeget, amit nem lehet összegyűjteni Magyarországon se diplomával se semmivel.  Ezenkívül ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoznék, mert egyébként nagyon is csinálnék valamit, de csak olyat amit szeretek, mert ismerem magam annyira, hogy 2 hét után kirúgnának bárhonnan, ha olyat kellene alkotnom amihez kicsit se vonzódom. Sajna, ez van. Jövőhéten megyek egyik tanárhoz beszélgetni, mert behívott azzal az ürüggyel, hogy nagyon tetszett neki amit írtam. Ez jól esik az embernek, hogy a gondolatai érdekelhetnek másokat is. Addig is egy kicsit azért felkészülök rá. Most már lassan befejezem Coelho életéről szóló könyvet is, amit érdemes elolvasni mindenkinek szerintem, egyrészt hihetetlenül érdekes személyiség, másrészt tanulhat belőle az ember, hogy sohase adja fel álmait még 40 éves korában sem, mert ha valamit nagyon akar az ember akkor azt igen is elérheti. Mára ennyi kicsikéim, haladok dolgaimmal inkább.