Max Weber elképzelése, miszerint a kapitalizmus gépi alapzata kitermeli az ahhoz szükséges mentalitást, úgy tűnik erős kételyeket ébresztett több gondolkodó körében is. Weber úgy gondolta, hogy a kapitalizmus modern formája már olyan gépi alapokon nyugszik, amelynek nincsen szüksége semmilyen „mítoszra”, vallási tartalomra, amely biztosítaná az egyének „hivatásszerű kötelességének” gondolatát, az emberek automatikusan beleszületnek egy olyan rendszerbe, ahol ez már kötelezően érvényesülni fog. „A mai tőkés rend roppant univerzum, amelybe az egyén beleszületik, s amely számára, legalábbis mint egyén számára gyakorlatilag változtathatatlan közegként adva van, amelyben élnie kell. Amennyiben az egyén a piacra lép, ez a rend rákényszeríti a gazdasági rend normáit. Az a gyáros, aki tartósan szembeszegül ezekkel a normákkal, gazdaságilag épp olyan elkerülhetetlenül kiküszöbölődik, mint ahogyan az utcára kerül az a munkás, aki nem tud vagy nem akar alkalmazkodni hozzájuk. Így tehát a mai kapitalizmus, amely már uralomra jutott a gazdasági életben, a gazdasági kiválasztás során neveli fel és teremti meg a neki szükséges gazdasági alanyokat, a vállalkozókat és a munkásokat.” (Weber, 1982, 52-53.)
A könyv befejező fejezetében Weber pontosan érzi azt a kulturális válságot, amely révén a megkövetelt munkamorál már nem egy belső meggyőződésből fakadó hivatástudat, hiszen annak vallási alapjai és támaszai elillantak az egyének szubjektív világképéből. „A puritánok a hivatás emberei akartak lenni – nekünk azoknak kell lennünk.” (Weber, 1982, 286.) Nekünk már nincs választásunk, szívvel-lélekkel vagy anélkül, de mindenkinek be kell állni a sorba. Maga Weber sem volt meggyőződve arról, hogy a minden etikai alapját vesztett munkamorált képes-e mechanikusan fenntartani a jövő kapitalizmusának világrendszere, mindenesetre szkeptikus volt e tekintetben: „Lélektelen szakemberek, s az élvezetek szívtelenjei: ez a semmi képzeli úgy, hogy felér az emberiség eddig soha el nem ért csúcsaira.” (Weber, 1982, 288.)
Daniel Bell 1976-ban megjelenő könyve –amelyet beválasztottak a huszadik század második felének legfontosabb 100 könyve közé – éppen azokra a problémákra reflektál, amelyek Weber számára is kétségesek, ugyanakkor mégis megoldhatónak tűntek. Ma sokan úgy vélik, éppen a kapitalizmus működésében rejlenek olyan ellentmondások, amelyek nem Weber jóslatát támasztják alá, sőt éppen a kapitalizmushoz szükséges munkamorált a kapitalizmusnak az életvilágra gyakorolt befolyása révén aknázza alá.
Daniel Bell elmélete, aki szerint a Weber által leírt önműködő és fenntartó kapitalista szellem „acélburka”, amelynek már nincsen szüksége semmilyen vallásos etikai érzületre, mégsem olyan acélos, mint azt ő maga gondolta; sőt úgy tűnik azt éppen saját maga önellentmondásai számolják fel. A kapitalizmushoz feltétlenül szükség van bizonyos kulturális gyökerekre, meggyőződésekre, olyan „hitre”amelyek biztosítják a működését és annak legitimitását. Ez az ipari kapitalizmus kulturális válságához vezetett, mert amíg a munkában és a hivatásban szükség lenne egy Weber által leírt etikusan színezett életvitelre, kötelességtudatra, addig a fogyasztói magatartás éppen ennek ellenkezőjét, egy hedonista életvitelt követel meg a társadalom tagjaitól a kultúrában. Bell szerint ez alapvetően azért van, mert a modernitás egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem rendelkezik egységes világképpel, hittel vagy mai szóval olyan egységes metanarratívával, amely útmutatásul szolgálna az egyének számára, így nem marad más csak a bizonyosság, a biztonság hiánya. „A modernitás igazi problémája a hit problémája.” (Bell, 1976, 28.) A szerző olyan hitbeli válságként értelmezi a modern kapitalizmus válságát, mint amilyet Sztálin bűneinek beismerése okozott egykoron a Szovjetunió táborán belül. Ezek nagyon nehezen reparálhatóak, hiszen a rendszer legitimációját, működését veszélyeztetik. Ennek okait a 1920-as években elkezdett tömeggyártásban véli felfedezni, amely egy új technológiai forradalomnak köszönheti a létét. A háztartási gépek tömeges megjelenése, majd a felfutó autógyártás, karöltve a rádióval és a mozival megjelenő reklámáradattal, a fiatalságban egy teljesen új magatartási és viselkedési értékrendszert jelenítettek meg. Weber a takarékosságra úgy tekintett, mint ami a protestáns etika szíve, amely már végérvényesen a múlttá vált Bell szerint, hiszen az erőteljesen hirdetett banki kölcsönök révén bárki gyors kielégülést talált a mérsékelt fogyasztás ellenében. „Az 1960-as évek végére a bankok erőteljesen reklámozták készpénz-kölcsönzési szolgáltatásaikat, ezáltal ügyfeleik sok ezer dollárral túlköltekezhettek valós lehetőségeiknél. […] A fogyasztó elcsábítása beteljesedett.” (Uo. 1976, 70.)
Tehát míg az egyén részéről a munka világában megkövetelik a „protestáns etikát”, addig a kultúrában, az életvilágban ennek éppen az ellenkezőjét hangsúlyozzák a fogyasztás élénkítése céljából. Ez a Bell által leírt kulturális ellenmondás jellemzi a „fogyasztói kapitalizmust”. „Az ’új kapitalizmus’ (1920-as évektől) a munka világában továbbra is megkövetelte a protestáns etikát, addig – a kereslet élénkítésének céljából - az élvezetek és a játékok váltak dominánssá a fogyasztás területén. Ez a szakadék egyre szélesebbre tágul.” (Uo. 1976, 75.)
A kapitalista termelési rendszer olyan fogyasztási attitűdöt követel meg a kereslet élénkítése miatt, amely a takarékosságot, a megtakarítást már nem tekinti többé erénynek. Az élmények minél hamarabbi, azonnali kielégülés vágyát hirdető reklámoktól egészen a legkülönbözőbb fogyasztási cikkekig, egy minden etikától mentes életstílust és mentalitást követelnek meg, amely viszont éppen a kapitalizmus munkamoráljához (fegyelmezettség, precizitás és kiszámíthatóság) elengedhetetlenül szükséges értékeket számolják fel, vagy legalábbis mélyen aláásni látszanak. Ez egy olyan sajátos és egymásnak ellentmondó életvilágot eredményez, amely a munkamorálban a kötelességtudatot, a kultúrában a hedonizmust követeli meg az egyének részéről. Ennek pedig messzemenő következményei vannak az egyének lelkivilágára nézve…
Irodalom:
Bell, Daniel 1976. The cultural contradictions of capitalism. New York, Basic Books.
Weber, Max 1982. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások.
Budapest, Gondolat Kiadó.
