Az előző fesztivál nap elég erősre sikerült. Nem tudni mikor kerültünk ágyba. Egyet tudok csak biztosan hogy mikor keltem. Bizony. Ezt onnan tudom hogy Mestike csöngetett a kaputelefonon mert letette a bányában a csákányt és haza kell menni, de előtte feljött értem. Ennek örültem, főleg hogy már egy óra volt. Annak már nem örültem hogy sörrel a kezében érkezett. Pontosan négy darabbal. Ebből kettőt nekem szánt. Mivel nem voltam túl jól így muszáj volt egyet gyorsan lenyakalni, hátha segíti a vérkeringésemet. Úgy néztem ki mint akit most engedtek ki a börtönből 20év után és most kimehetek egy napot a szabadba, majd mehetek vissza újabb húsz évre. Körülbelül ennyire élveztem hogy életben maradtam egyáltalán. Sebaj. Új nap. Minden nap ajándék. Ennek szellemében megajándékoztam magamat még egy söcivel hogy ne féljek a koordinációs problémáim miatt. Felszálltunk a tatai táltos vonatra, irány haza, mert ma állítólag Tatabányán folytatódik a fesztivál a Puskin sátorba ahol olyan fellépők lesznek mint a No Thanx és a Tatu18. Ebből egyik se érdekelt. De ha fesztivál akkor zene, meg kacagás, meg családi hangulat, meg piahegyek. Ebből a piahegyek volt a hangsúlyosabb. Avonaton összeszedtük Ákoskát és a szegedi Pétert, akit borzasztóan érdekelt a koncert. Újabb sör csusszant le. A kabint szerencsére sikerült fél perc alatt kocsmává varázsolni. Sör, cigaretta, füstfelhő. A kivülállók azt hihették hogy kigyulladt a vonat vagy éppen csak egy gőzmozdony húzza az igát. Beült közénk egy hölgy is aki nagyon barátságos volt mellesleg nem nézett ki rosszul, de a boldogság szigetet Ákoska hamar elrontotta miután a hölgy arcába izomból belefújta a füstöt. Arcára fagyott a mosoly a hölgynek. Nem is mosolygott már olyan ártatlanul velünk együtt. Sebaj. Mindenki lepakolt otthon, két óra szünet, aztán irány a próbaterem öt órakor ahol lázasan melegítettek már Mestiék a nagy napra. Főleg sörrel gyúrtak rá a hangzásra, meg a húrokra. Én szolidan viselkedtem, nem úgymint Balázska aki éppen a tegnap estét ecsetelte visítva, hogy milyen kőművesre itta magát. Ezzel csak az volt a baj hogy a próbaterem mellett vagy 5 kőműves dolgozott. Szerencsére nem állt kalapács a hátunkba így biztonságban indulhattunk a Keksz bulihordozójával Tatabányára. A toxikus járatot Keksz vezette, Ákoska navigálta Radóval egyetembe, bár ő inkább csak hölgyeknek ordibált az ablakon keresztül hogy kurvák illetve ehhez hasonló jelzéseket adott le a külvilágnak, hogy bizony elindultunk és remgjen a föld. Hátul meg a csomagok meg Mesti, Petya és jómagam. Gunsra énekelgettünk hangosan hogy a mestinek meg legyen az ideális hangzása. Megérkezésünk jól sikerült, kirámoltunk, majd megnéztük hogy mi várható az estén. Legnagyobb meglepetésemre 10éves örömlányok és az alatti "új generáció" volt reprezentálva, akiket mint egy disznócsordát kellett a biztonságiaknak visszafogni mert nem engedték még oda a válljúhoz. A váljúnál már játszottak a srácok vagy lányok nem tudom hogy kisfiú vagy kislány kibe...Mindenesetre már zúztak. Míg behangzották magukat, addig a backstageből szórakoztattam az örömlányokat azzal hogy néha elhúztam a függönyt, szerencsétlen tökik meg asszitték hogy a No Tenkszből int ki nekik valaki és ennek úgy megörültek hogy egyszerre visítottak és kiabálták hogy notenksznotenksz. Megmozgattam a kis balfékeket. De 8órakor már elkezdődött a party, zenekar fel a színpadra, majd beengedték a csordát. Mi az ajtóban cigizgettünk meg iszogattunk. Nem kellett volna. Mestire rászólt valamelyik tökmag anyukája hogy ne bagozzon mert árt a kicsinek. Mesti elirult és egyetlen egy milimétert hátrált. Mivel látta az anyuci hogy itt nincs sok keresnivaója mérgesen odébbtólta a bicaját. Velem meg baleset történt. Frontálisan ütköztem egy 6 éves kissráccal, aki sajnos olyan picike volt nem vettem észre. Olyan mint amikor egy kispolszki csattan egy kamionnal. Nyertem. Remélem ő se sérült meg. Miután a sátánmetál banda végzett és lerakta a lantot, mindenki hazament aki 10éves vagy az alatti, így körülbelül 20an maradtunk a takarítókkal együtt. Fellépett a Tatu aki borzasztó részegen játszott, de szerencsére a közönség még részegebb volt, azaz mi így nem volt baj a hangzással. Ezenkívül Morris és Árpi is megjelent kezükbe viszkikólával. Mesti húgával és velük rendszeresen a wct használtuk kijelölt dohányzónak, mint régen a gimibe. Radóvala wcbe lelkitanfolyamon vettünk részt, egymást kúráltuk, azaz inkább én őt. Lackó meg olyan picsa részeg volt hogy nem igazán tudta hogy eljött otthonról de talán még nem is sejtette. Karcsika is épphogy befutott a saját koncertjére mert valami hülye suli miatt nem tudott délután már inni, így elég mérges is volt. De szerencsére más nap már tudott, de ez egy másik történet, egy másik fesztivál nap. Szóval nekem ez a sátor annyira nem tetszett de hamar el is hagytuk a fellépések után, csak még előtte Mestike és Radó odatette a gyomorsavát. Mesti még a fellépésük előtt. Radó meg majdnem halálra itta magát, még vasárnap is hányt. Állítólag mert romlott sör volt. Nem tudom, mert én megittam vagy 6 dobozzal de semmi bajom nem volt másnap, azonkívül hogy fájt picit a pocim. Szerintem csak kifogás volt a gyengeségükre. Morris és Árpi elment haza a Zsófival, mármint nem úgy csak a pletykába, ahol ha informácioim nem csalnak elaludtak. Ez ám a buli, nem a tánc. Radó a mozifölött folytatta pályafutását, ahol kettőt fizetsz négyet kapsz akció volt a rövidből. Rövid ideig is bírta. A csapat maradék tagja, velem egyetemben a kvban folytatta az ivászatot. Nem volt semmi különös, talán a Mestit tudnám kiemelni, de ezt nem írhatom meg mert sérteném a személyiségijogait, nem úgy mintha lenni neki olyan. Számomra ez a fesztivál nap gyengének bizonyult, legyőztem az alkoholt, nyertem.
2:1 a mérlegem az eddig megtartott mérkőzéseken. A javamra. Másnap újra meccsem volt, és nemcsak foci... De az egy új nap, új fesztivál nap, új sátor, új helyszín, új írás...Folyt.Köv.
