Nem írom le, hogy milyen volt az elmúlt nem tudom hány hét vagy nap, nem írom le azt se, hogy milyen bulik voltak és mik történtek. Egyrészt nem lehet követni már az eseményeket, nem bírom lejegyezni a történteket, másrészt már úgyis mindendeki sejti és tudja hogy mik történtek. Elmentünk délután hazaértünk másnap. Közben meg ittunk. Nem lehet olyan viccesen visszaadni mint ahogy megtörtént, utólag meg már unalmas is lenne.
Ehelyett leírom azt, hogy új lakótársak érkeztek a Logodi utcai kis munkásszállóba, hostelbe vagy kollégiumba, ki hogy nevezi éppen nálunk. M.Balázs (Hungary, Siemens) és L. András (Hungary, OTP). Igazából egy utcában éltünk itt Pesten a tati gettóban csak mostan átbútoroztak, mert szeretnek, másrészt meg olcsóbb a hajlék. Szép kis társaság alakult egy fedél alá, mindjárt elfogyott pár sör és némi cigaretta az első éjszaka alatt. A lakás most úgy néz ki, mint valami ruhatár vagy egy tároló. Egy szabad rész van az a wc, de ha valakinek nagyon kell akkor legalább fél óra idő kell hogy a last minuteban odaérjen mire áthágja magát a különböző akadályokon. A használt gumin keresztül a mikuláscsokiig bezárólag (lehet egy idősek) megtalálható itt minden. Amolyan házi design center. Ha egy halott kis fiút találnék a kabátstóc alatt se lepődnék meg, maximum azon hogy kié. Egyébként nagyon családiasan vagyunk, már majdnem szexeltünk is, olyan boldogok vagyunk most egymásért. Például már van tévénk is. Ez fenomenális mert meg tudtuk többek között, hogy a márka megszűnt, ezt valami hírcsatornán mondták be, ha jól emlékszem az üvegtigris nevezetű kibeszélőshowban. És van dvd lejátszónk is. Én még ilyet nem láttam és nem még nem jöttem rá a hasznára ennek a jószágnak, de van. És ez a lényeg. Állítólag lehet rajta filmet nézni. Ez azért jó mert megtekinthetem rajta a kedvenc filmjeimet is, olyat mint a Bud Spenceres meg Terence Hilles sorozatok, meg a Dallast Jokival. Ezenkívül van ám mosógép, bár Isten lássa dolgom, hogy a közelébe se menjek. Ez amolyan női munka, csinálja a kurva anyád. Hopp, csúnya beszédért lehet szidalmazni a kommentekben, úgyis kimoderálom, na nem a modorom, az írásotok. Erre jó a blog itt a blogodiban, mert mind a két helyen a saját emberem úra vagyok. Nem tudom hogy írtam e már de szívesen felveszünk takarítónőket, na nem azért mert rendet szeretnénk, csak mert nincs pénz drága utcalányokra a pajtiaimnak. Lehet kicsit csapongó az írásom de hát ezek jutnak eszembe ilyen későn, meg más is de azt nem írom le mert perverz és mocskos. Olyan mint Budapest. De nem a Logodi, mert ez egy szép utca, szép emberekkel. Lakott itt például már a Kosztolányi, Márai, Puskás, most meg mi. Egyébként szerintem egyikőjük se mondhatja el magáról azt mint a két pajtásom, hogy az utcán belül már két lakásban is laktak. Szóval a két emberem világhírű lehetne, amolyan kvízkérdésre valóak. Én is költöztem egyébként, csak én az egyik szobából a másikba. Mert annyira azért nem szeretem őket, hogy a szuszogásukat hallgassam, meg rinyáljanak nekem azért hogy nem tudok aludni. Igen, enyém a külön szoba, meg a pénz, meg a hatalom, tied...(Zana Zoltán). Így megnyerte egymást a két szerelmes pár, most éppen együtt sunynak, de külön ágyon. Összevesztek valami különös lányon. Micsoda rím. Szóval megvagyunk mi itt jóban rosszban, jó hangulattal vidáman. Olyan mint valami realityshow, bár remélem nincs bekamerázva. Szóval megvagyunk, mint valami család anya nélkül, nő nélkül. Ráadásul még ha megtalálnám a dolgaimat és azt a könyvet melyért megittam egy kávét hogy olvassam, akkor talán még visítanék is a boldogságtól. Addig meg marad a feeling.
Így teltek sötét november első napjai. A vihar előtti csendben nem árt egy kis változtatás, hátha több erőm lesz a dolgaimhoz és a sulihoz. Ha pedig valaki kisosztrákot szeretne esetleg délelőtt vásárolni, akkor szóljon nekem mert van egy emberem aki szólt hogy tudna szerezni olcsón. Amíg a készlet tart. Ruf An!
áfvíderzén
