Sehol se jó, de most legrosszabb otthon. Nem azért mert nem szeretek itthon, csak most nem. Élni akarok minimális felelősséggel, csak valami foglaljon le nagyon. És ez ne az alkohol legyen mert meguntam egy picit. Azért ma elmegyek, néha vissza kell térni a gyökerekhez. Olyan bajom van, mint valami örökmozgónak, mindig jár valami a fejembe, de mindig más. Nem tudok aludni rendesen, mert nem tudom hogy mit is akarok valójában. Talán egy Tescos állás lenne jó, ahol nem kell gondolkodni meg felelősséget vállalni és nem érdekelne ha baszogatnának. Nem tudom miért akar mindenki kioktatni, azért hogy hogyan éljek. Én is tudom hogy mit csinálok, tudom hogy mi a jó és mi a rossz. Tudom ha rosszat csinálok, ez van, most ehhez van kedvem. Ha rosszra van szükségem hogy jól érezzem magam akkor nekem az a jó. Csak egy fél évig kikapcsolnám magam a komoly dolgokból és aztán dupla lendülettel belevetném magam újra, ha letisztult minden a fejembe, de így nem tudok dolgozni meg foglalkozni semmivel sem. Öt éve csinálom ugyanazt, talán nem is rosszul, de belefáradtam, nagyon belefáradtam. Nincs most hozzá kedvem, tudom hogy pont a célegyenesben, de akkor is. Kipróbálnám magam máshol is, mást is.
Magam alá ásnám a világ minden problémáját és azon taposva nevetnék egy kicsit, hogy én nyertem. Mikor rájövök hogy csak veszíthetek, akkor újra kiásnám ezeket, de már nem dugnám a fejemet a homokba, hanem a hátamra venném őket és addig cipelném még mindegyikre megoldást nem találnék. Amelyiket nem sikerül, az meg úgyis maga alá temet majd.
