Stukker

  Olyan régen írtam, hogy többen kérdezték mikor írok újra. Így engedve a közvélemény hatásának rászántam magam pár összefüggő sor  bepötyögésére.  Egyébként azért nem írtam, mert sajnáltam azt a pár  minutumot míg  az ember a gép előtt  próbál minél nagyobb hülyeséget begépelni , ami talán tetszik majd a véletlenül ide látogató laikusnak.  A másik ok pedig az volt, hogy a szemeim annyira megfájdulnak a monitor lágyan fénylő sugaraitól, hogy úgy érzem magam tőle mint egy sötét szobás börtönlakó az ablakon beszivárgó fénycsóvától. Mivel nem rég keltem, így szemeim kicsit nyugodtak, az idő pedig... annak most már mindegy. Gondoltam leírom, hogy milyen itt a vár alatti kis utcácskánkban egy nap, reggeltől estig a két élettársammal. Figyelem, valóság kifényezve.
   Reggel. Kukás autó merev hangja hallatszik a gyengén záró ablakok parányi résein keresztül, mely figyelmeztet, hogy lassan csörögni fog az ébresztő óra. Így az ember tudatalattiába már sejti, hogy nem sok van hátra az édesded álmaiból, annál inkább több a szilárd valóságból. Az ébresztő órák hangja egymással versenyezve zenélnek, akár csak mi a tovább alvás rekordját megdöntve, ki bírja tovább idegekkel. Egyszerre csak a zajok hordájából előkerül egy mély hang erős káromkodással fűszerezve. Csattan az ajtó, csattan minden, dől az egész cókmok, mint a tekebábuk. Elefánt a porcelánboltba, de még annál is rosszabb mert ugye az ember ilyenkor vak elefánt. Csak egy dolog motoszkál az agyába az embernek, hogy legyen meg  a reggeli jól megérdemelt feketéje, egy másnapról maradt kék szofival. Füst az egész konyha, itt van mindenki. A szemek ragyognak, munkára és tudásra éhesen. Szószerint. Senki nem bír enni. Inkább verseny alakul ki, kávé után ki lesz a WC birtokosa. Persze nem mindig az első visz mindent, ugyanis ha a nagy nyomásra amit a másik kettő támaszt feléd hogy siess és nem tudod befejezni, akkor végképp utolsó leszel, amit csak a feléd áradó illatokból fogsz csak igazán megérezni. Sose marad el ezután a trófea elmeselése illetve kudarcba fulladása. Ezután kieléződik a harc az idővel, akár csak a munkásosztály harca a burzsoáziával, szaladsz a dolgodra, nehogy elkéss. Csak egy nagy füst marad a három derék legény után.
  Délután. Általában én már itthon vagyok mire jönnek a többiek. Ez a bölcsész szabadúszó foglalkozásom előnye. Vagy korán hazaérek, vagy el se megyek. Mesti úgy ront be  a lakásba, mint Al Bandi csikágói kis családjába. Háj, mély köszönés vigyorral. Kabát szögesre. Táska elő, cipzár szét, előbújik már a zsemle és a parízer. Gyorsan szendvics, mert a délután legrituálisabb percei következnek: Balázs só és Mónika só. Balázs só végére megérkezik Bandi is, szép halkan. Onnan lehet csak észrevenni, hogy Balázsra szegezett szöges tekintetünk helyén megjelenik egy másik ember. És nem a stúdióba. Programja ugyanaz mint a miénk, szendvics gyártás és gyorsan a TV elé. Mindenkinek megvan a maga kimért helye. Balról jobbra, Mesti a szélső széken majszol, középen asztalra tett lábbal szendvics hegyekkel az ölembe maffiózós tekintettel TV-t bámulva, majd a jobb szélen az ágyba Bandi, elheveredve. Érzelmi életünket már a tökéjre fejlesztettük ezen műsorok elsajátítása során. A hangos kacagások közepette, sajnálat legcsekélyebb szikrája sincs meg, csak mély hangok melyen azt hallani: Mekkora lúzer bazzmeg!!!! Mesti szállóigévé vált mondata: Olyan ronda ez, hogy hogyan lehetnek egyáltalán érzelmei bazmeg!!! Ezekután senki sem csodálkozik rajta, hogy az egymás közötti kommunikáción is meglátszik ez az érzelmi anonimitás. A közös cigerettázások során, megpróbáljuk egymást a porig alázni, nemcsak szexuálisan hanem verbálisan is. Nem véletlen, hogy az utca legkeményebb emberei nem bírnak egy csárdában. Holmi jöttment ember nem állná meg itt a sorozatos megaláztatásokat, melyeket egymásnak bóknak szánunk. Talán Bandi kap a legtöbbet tőlünk,de kezd kinyílni a csipája, úgyhogy lehet holnap visszakötözzük az ágyára. Mestivel elterveztük, hogy védelmi pénzt szedünk a házban élő emberektől, de kitaláltuk, hogy mi lenne ha az Andrison kezdenénk, hogy lássuk hogyan működne a rendszer.  Most hogy közeleg a Mikulás ünnepe, gondoltuk mi lenne, ha egymást megajándékoznánk olyan módon, mint régen az öskolába, mindenki húz egy nevet és annak vesz sört vagy cigit. Persze, lehet olyan véletlen hogy  valaki nem kap semmit, valaki pedig többet is. Hát igen, semmilyen rendszer sem tökéletes. A Mónika só végeztével, közös cigarettázás, majd mindenki visszavonul kis magánszférájába. Mindenki kap pár óra kimenőt. Ilyenkor lehet bármit csinálni. Általában nem csinálunk semmit. Mesti azt mondja dolgozik, közben Msn-en püföl, Bandi számítógépen baszakszik, tegnap lengyel túráján kereste, melyik fotoképen szerepel, de szerencsétlen olyan lúzer, hogy a míg egy órán keresztül végignézte az anyagot azt kellett a végén nyugtáznia hogy két képen szerepel ahol alig látszik. Én nagyobb lúzer vagyok. A jobbikból. Mindig mondogatom, hogy most tanulok. Az előkészületekben remek vagyok. Teázok, kávézok, energiaitalozom, hogy fogjon az agyam. De mire a székhez érek mindig történik valami ami miatt nem tanulok.
    Este. Olyan 7óra fele kerülnek elő a hűtőböl a sörök. Merthogy az mindig van. Olyan  mint másnál a kenyér. Általában a Mesti szánja rá magát először, ezt egy hangos FASZOMmal adja tudtul, hogy valami felidegesítette. Én is bekapok egyet, majd amikor érzem, hogy nem fogna az agyam tőle, ezért meg kell innom egy kávét is utána. Ilyenkor már ölni tudnék az energiától. Általában súlyzókon vezetem le. Mint ahogy a csapat többi tagja is. Mikor már mindenki kezdene csinálni valamit olyan 10óra tájban, akkor előjön egy hatalmas ötlet, hogy nézzünk már valami filmet. És valóban nézünk. Ahogy kinyitottam a könyvet, csukom is be. Ahogy Mesti kezdene elaludni, kel is fel. Ahogy az Andris kezdene tanulni, jön is át a kanapéba. Igen ez is rituális. Megvan itt is mindenkinek a maga helye. Ez az én szobámban történik meg. Segédeszközök gyorsan kerülnek elő: cigi, hamutartó, sör már a szobámban is van. A nagyotlátók első sorba, azaz én, a kanapén mögöttem a két kis buzeráns. Mire vége a filmnek a szobában hamu, füst, láb és fingszag marad. Ebben alszom én. Talán ezért olyan mélyeket. Ma a film után, kitaláltunk egy új játékot. Az a neve, hogy kibírja tovább. Súlyzók kellenek meg stopper. Meg széttárt erős kezek. Közel egy erőegyensúlyban vagyunk. Másodpercek választanak csak el minket egymástól. Persze mindig hagyom őket nyerni. Ezután fogmosás következik. Ebbe a Mesti a legjobb. Szerintem a fogkefével történő cselekvésben világbajnok. Míg a pofáját súrólja, addig MSNezeik, pakol, pofázik, talán még eszik is. Ezekután ők lefekszenek aludni én meg egyedül maradok a szobámban. Ilyenkor vagy tanulok, vagy pókerezek.
Vagy blogot írok.....