Szeles nap volt. Lehúzott redőnyök árnyékában érzed a reggelt. Kiszáradtál. Felkelnél de nem mersz. Előugrnak képek a tegnapból. Rossz volt. Fájdalommal tölt el az érzés. Visszafekszel. Ledöntöd a fejed, menekülsz a baj elől, párnával takarózol csak hogy még ne kelljen felkelned. Megnézed a telefonod. Nem keresett senki. Főleg nem az aki miatt megnézted. Hátha. Rossz érzéssel de még visszadugod a fejed.
- Fiam, húsvét van. Gyere, megyünk templomba!
- Hagyjatok, alszom. Nem megyek, nem akarok. Csukd be az ajtót!
- De ilyenkor illik.
- Ez érdekel a legkevésbé most hogy mi illik. Harmadik napja züllök, fáradt vagyok. Menjetek, én biztos nem kelek fel. Zárd be az ajtót.
Viszafeküdt. Aludt, mintha tudna. De járnak a gondolatak. Csapzódnak az érzések, az emlékek tegnapról. Megtörtént. De miért? Jobb ez így. Nem, rosszabb ez így. Most nagyon rossz. Alszom. Ne bánts!!! Másra gondolva elalszom.
Csörög a telefon. Nem tudod hirtelen hol vagy. Megtörlöd a kifolyó nyáladat. Reménykedsz. Csalódás. De mégis jobb. A barátod keresett. 2kor gyere be. Jön mindenki, ne legyél egyedül otthon. Megnyugodtam. Van program, lehet valamit várni. Kikel az ágyból. Látja dél van. Család is hazaért.
- Fiam kész az ebéd! Hal van. Igazi húsvéti kaja.
- A legkevésbé se érdekel, hogy húsvét van. Megebédeltem és megyek el.
- Hova mész már megint fiam? Egész ünnep alatt nem vagy itthon. Harmadik napja, hogy minden este későn jössz haza.
- Nem érdekel. Megyek. Többiekhez. Már várnak. Ne aggódj, majd jövök.
Becsukja az ajtót. Nincs lelkisimeretfurdalása, hogy itt hagyott valamit. Valakiket. Számítanak rá. Ők mindig számítanak rá, de utóbbi időben csak megcsalja őket. Mintha felbontaná a családot. Család tartaná még, húzná vissza, de ő eltávolodik. Csak az érzi, hogy már várják. Ő is várja, hogy ott legyen velük. Semmit nem vár jobban, csak ne legyen már egyedül. Megbeszélt kereszteződésnél megáll. Késik. Késik a barát. Egyedül vársz. Megfordul a fejedbe, hogy most írnál, hívnál valakit, csak hogy tudasd vele, még élsz. Elmondanál neki még valamit. Bármit. Talán, hogy nem is úgy gondoltad. Ezt nem lehet. Csak elmondanám, hogy szép az idő. Reménykedve egy megerősítő válaszban. Mindegy milyenben csak válaszoljon. Nem akarod eltemetni magad. Aztán nem írsz. Szerencsére késve, de még időben megjelent a cimborád. Sörrel a kezében. Nevetve, piros fáradt, züllött szemekkel.
- Mehetünk?
- Mehetünk.
- Mi volt tegnap?
- Nagyon beittam.
- Én is.
- Folytassuk!
- Én is azt akarom. Adj egy kis sört. Közbe menjünk.
