Az előző napokban sikerült pár fontos könyvet átpörgetnem. Valami hihetetlen jó érzés volt újraolvasni őket. Elsősorban Nietzsche pár írását, Marcuse Egy dimenziós emberét és Foucault Felügyelet és büntetés című művét lapoztam át. Soha nem olvastam ilyen lazán ezen műveket, mint most. Azt hiszem Nietzsche ír e legkönnyebben és a legnehezebben is köztük, egyszerűen zseniálisan fejezi ki magát, mégis csak pár írása az amit szeretek és egyet is tudok vele érteni. Ami nekem a legjobban tetszik az a Korszerűtlen elmélkedések. Nietzsche mégis azért olyan zseniélis mert előképzettség nélkül olvasható, bárki értheti, nem kell tőle megijedni, legfeljebb attól amit olvas tőle az ember. A legőszintébb filozófus. A Schopenhauer, mint nevelő a legtöbb mondanivalót rejtegető írása. Az ember legmélyebb önbecsapásait hántja le rólunk. Önmagunk megvalósítását és létünk erejét próbálja belénk súlykolni. Nincs kedvem írni. Olvassa el aki akarja, nem írok én ide kivonatokat, lényeg hogy újra erőt adott önmagamhoz és önbizalmat cselekvéseimhez.:)