"Aki nem tud túllépni a filozófián (az életről való gondolkodásnak semmi köze az élet megéléséhez), az korántsem őszinte."
Na, szóval. Dobjuk ki az ablakon Márait mert öngyilkos lett, nem úgy élte le az életét, ahogy írta. Dobjuk ki hozzá Wass Albertet is, szerencsétlen is önkezével végzett életével. Na de aztán Heideggert se kell olvasni mert kacsintott a nácizmussal, aztán Carl Scmitt-et se kell nyomtatni, mert belépett a náci pártba. Sőt emberileg elítéljük őket mert nem úgy éltek, ahogy írtak. Dícsérjük meg Foucault, mert leélte úgy az életét, ami az írásaiból árad vagy az interjúiból, csak éppen belehalt abba, hogy AIDSes lett az eszméitől, meg a homoszexualitásából. Ezeket mind dobjuk ki, mert nem őszinték az írásaikhoz, Foucault pedig emeljük piedesztára.
Zarathusztra gondolatait nem hinném, hogy ő közvetítette, semmilyen formában. Ez csak egy utalás volt a perzsák vallásának alapítójára, nem véletlenül.
Harmadrészt nem Schopenhauerre utaltam, hanem Nietzsche írására, aminek van egy ilyen című esszéje is. Ha ebből a cél nélküli szenvedést olvasnád ki akkor elég rosszul olvastad és csak sajnálni tudlak. Aztán én nem Nietzsche összes írásával értek egyet, sőt a legtöbbel nem. Csak éppen ezzel az egyel igen.
Negyedrészt. Az én írásaimból nem hinném hogy te valaha is a cél nélküli szenvedést olvashattad ki és nem hinném, hogy nekem ilyen elhagyta a számat valaha is.
