Egész nap olvastam, 4nap ivás után. Ez maradtam. Voltam fodrásznál. Volt egy cigánypajtás is. "Miko nyit?"Mondom 2kor. "Mennyi?" Kérdem az idő? "Ja". Mondom 2 múlt. "Akko?". Figy adok egy cigit gyújts rá, de ne kérdezz többet, okés? "Jó". Még tudnék idézni tőle barokk körmondatokat de most ezt inkább hanyagolom, mert akkor azért úgy el tudtam volna ásni idegembe a butaságaival együtt. A nap többi részét olvasással töltöttem, meg evéssel. A kedvemre nincs szó. Üresség? Talán. Félteném e az életemet ha egy pisztolyt tartanának a fejemhez? Nem hinném. Azt teszem amihez kedvem van. Nincs jelenleg olyan ember, hogy amit mondana nekem, hogy ez rossz és ne csináld, érdekelne. Vagyis érdekelne, csak nem lenne gát. Ez rossz. Tekintve hogy ma magamat kúráltam Freudal, rájöttem pár dologra. Például mennyire boldogabb voltam egy évvel ezelőtt mint most. Vagyis nem boldogabb, csak erősebb. Napokat el tudtam tölteni egyedül és nem volt problémám, ami zavarta volna pici lelkemet, azt tudtam csinálni amit én akartam. Most meg ilyen ember függő lettem picit. Sok társasági élet. Ami jó dolog, csak éppen magamat szartam le, mind testileg mind fizikailag. Na most aztán, azt lehet hinni, hogy akkor holnaptól nem iszom nem cigizem és nem bulizok. Lószart. Most a kiélős fázisomon vagyok, amikor is amihez kedvem van megcsinálom, amitől nem lesz jobb semmi. Csak szeretnék kicsit mást is csinálni. Például ha nem megyek futni a héten akkor nagyon ideges leszek magamra. Az élet adja magát, mindig azt hiszem hogy irányíthatom a dolgokat, aztán jön egy két nap amikor befárad az ember és gyengének érzi magát, és ilyenkor olyanokon gondolkodik hogy milyen szar az élete. Egy nagy szart. Begyengültem, ez van. Leírjam hogy lelkileg mit érzek, vagy mit nem vagy milyen megtépázottnak. Aztán holnap felkelek és teljesen mást érzek. Ez a lényeg. Instabil vagyok érzelmileg, mint még soha. Kit érdekel? Legfőképp engem. Végülis ez se olyan rossz, legalább nem egy fele koncentrálok. Életem csúcspontja jelenleg, hogy olyan bulikat várok, amiben lesz részem. Beteges. Ezenkívül álmodtam egy durvát is előző nap. Konkrétan, hogy meghaltam. Ez azért elég félelmetes volt, hogy bevalljam. Egy ágyon feküdtem, erre emlékszem. Meg arra, hogy vannak körülöttem emberek. Meg hogy nyugtatom őket, ne féljenek és röhögök közben. Ennyi. Nem akarom megfejteni, vagyis vannak rá lehetőségeim de inkább mellőzöm. De ma ezért is olvastam Freudot. Most lehet azt hiszik hogy megőrültem. Pedig nem. Egy új technikát alkalmaztam, leírtam ami jön belőlem. Nem gondolkodtam. Egy mondat előtt se. Tök jó. Ámen.