Hol is kezdjem. Tegnap Bécsbe voltam, hogy óriáskivetítőn lássam a meccset és átérezzem a felfokozott focihangulatot. Végeredmény: teljes kiütés. Fél 10kor indultunk Szöszővel az állomásról Óvárra. Fejenként volt 3 sörünk, amit felszállás előtt megbontottunk és elkezdtük szörpölni. Szösző nem bírt magával és az ösztöneivel sem, így megkért egy elhagyott családanyukát, hogy fotózzon le minket. 5perc után már meg is szerezte a hölgy számát, aki szerintem nagyon barátságos és jópofa volt. Az úton kibeszéltük a nőket, illetve sztorizgatás ment. Egyetlen nőért se tedd tűzbe a kezed, Szösző Zen Mester aranybölcsessége. 11 óra magasságában megérkeztünk Óvárra, ahol Peti már várt minket. Közölte, hogy szerzett hűtőtáskát és jégakut is, így le van tudva a sörfogyasztásunk egész napra. Elvitt minket a koliba, ahol is ott volt Katt, meg a Peti cuccai. Itt kiderült a turpisság. Petya vett 18 sört, viszont a hűtőtáska és a jégaku kicsit más milyen volt, mint ahogy elképzeltem. A hütőtáska egy papírdoboz volt, amire ráírta nagyon szellemesen Petikém, hogy ez Hütőtáska. A jégaku is ilyen formában tündökölt. Mindegy, nincs mit tenni, megpakoltuk és elindultunk négyen Bécs felé. Peti vezette a meseautót, ami patyolat tiszta volt és nagyon kellemes útitárs volt. Nagyon sokszor meg kellett állni, mert ez az álhütőtáska hátra került közém és a Szösző közé, így gyakran meg kellett csapolni, hogy utána tudjunk sokat pisikélni. Az egyik pisilésnél már egyre jobban éreztük magunkat, így Szöszővel Baseballoztama az út mellett. Én dobtam egy követ ő pedig elütötte egy bottal. Az egyik kő szerintem Magyarországig repült. Illetve közös fotókat készítettünk. Innen már egyenes út vezetett Bécsig. Sikeresen találtunk egy ingyenes parkolót, így hamar elindulhattunk csapatunk hiányzó tagjáért, Robikáért, aki Németországból repült Bécsbe, hogy mi hazavihessük. A találkozóhely a városháza volt, közvetlenül a szurkolói zóna mellett. Elindultunk hát 4en, hogy megkeressük. Bécs gyönyörű város, mi pedig még gyönyörűbben néztünk ki. Az utcákon emberek mindenféle mezben, az oroszoknál csak Arshavinos polót láttam, spanyolok pedig szélesebb skálán válogattak. A sétálóutca egyik csomópontján aztán megtaláltuk a spanyolok fészkét, itt egy ember elkezdett énekelni mikrofonba, a többi pedig hangosan követte. Itt elég jó kis hangulat volt. Nagyon meleg volt egyébként így délután. Egyre fáradtabb lettem, egyre jobban sütött a nap és egyre jobban éreztem a söröket is a fejemben. Megérkeztünk a városháza mellé, ahol hamarosan feltűnt Robertó is, akivel kiegészült a csapat. Nem változott semmi, de eleinte igen válogatósan iszogatott, pedig a megérkezés egy kötelező bebaszással ér fel. A városháza melletti parkban, aztán rámjött az álommanó. Elmesélem hogy mire keltem fel. Először is be vagyok takarva ágakkal, kezembe cigit raktak, üres sörösüvegeket körém rakták, egy táblára ráírták, hogy Ich bin Ungarn, Ich bin keine Turist. Mindezeket tetézte, hogy amikor felkeltem egy néger orosz csaj volt a fejem felett, aki többször fotózott. Mint kiderült nagyon nagy látványosságnak számítottam a túristáknak, így aki arra járt az készített rólam egy fényképet. Egy óra mély bóbiskolás után felkeltem és összeszedtem magam, újra beálltam melózni és ittunk tovább. Elmentünk Billába, mert elfogyott a sörünk. Na itt elég sokat röhögtünk. Megtaláltuk a legolcsóbb sört, 0,45eu volt egy doboz. Szösző elment megkérdezni, hogy valóban annyi-e, mert akkor veszünk egy tálcával. Pár perc és megérkezett egy eladóval. Mi 4en körbeálltuk és figyeltük Szösző magyarázkodását, ami azzal folytatódott, hogy lebontotta fél boltot és mi ezen annyira elkezdtünk röhögni, hogy mindenki elfutott más más irányba, ne lássák hülye fejünket. Mennyit szakadtunk ezen. Majd miután eldöntöttük, hogy elvisszük, kiderült, hogy ez túl meleg nekünk. Ezért beköltöztünk még fél órára a boltba, mint El Bundiék, mert beraktuk az egyik fagyasztóba a borsók mellé a tálca sört hűteni.:) Mire kiszabadultunk a boltból órkáni vihar lett. Esett a buzi eső, mintha muszáj lett volna neki. Visszamentünk a szurkolói zónába meccset nézni, mivel sört nem lehetett bevinni, így elrejtettük a bokroknál a söröket, hogy félidőbe is tudjunk ingyen inni. A meccsről annyit, hogy sima volt. Oroszoknak szurkoltam és Arshavinnak, de eddig akinek szurkoltam az kiesett. Meccs után visszamentünk a kocsihoz a szakadó esőben, szarrá ázva és irány haza. Peti vezetett Bécsből kifele utána, Katt. Na most Bécsben ha jól tuodm eltévedtünk. Ez engem annyira felkavart, hogy hánytam. Az elemi ösztöneim nem működtek rendesen, mert aahogy rámjött az inger, le akartam húzni az ablakot de nem lefele sikerült hanem felfele, így a böffentésem elég nagy hányad jutott az autó belsejébe. Sajnálom az autót, kár érte. Még egyszer meg kellett állni ezenkivül hányni, de aztán helyrejött a pocim. Robi és Szösző addig söröztek szépen, nyugodtan. Mindezen sztorikról, melyeket itt írtam, meg vannak örökítve fotómasinán is. Olyan 4óra körül kerültünk haza Tatára.
Köszönöm a Nagy családnak a meghívást, jó kis a móka volt!!Remélem az autó is kiszellőzik. Meg köszönöm a segítséget, míg beteg voltam!:)
