Most hogy itthon vagyok, olyan érzésem van mintha  karácsony napjait élnénk. Anyukám szabadságon van, apukám ma délelőtt dolgozott, én meg most keltem. Közben pedig azt érzem, hogy tele vagyok új dolgokkal. Van 5 új pulcsim, egy olasz mezem, baseball sapkám, mp3 lejátszóm, pókerzsetonok, polók. Ugyanakkor büszkeséggel tölti el az embert, hogy saját magának köszönheti ezeket a dolgokat és ez nagyon jó érzés. Kicsit jó is most itthon, sokkal emberségesebb, mint Budapest kosztakarta utcái, szmoggal teli levegője. Az ember ilyenkor olyan, mint egy házitacskó, csak azt szeretné ha egész nap simogatnák és odabújhatna valakihez. Ez az egy hiányzik most csak egyedül, de ettől függetlenül most nagyon jól érzem magam. Ezenkívül megpróbálok majd valamilyen kis rendszert bevezetni az életembe, mert eddig az egyetlen rendszeres dolog az volt a napjaimba, hogy nem volt benne rendszeresség. Hol nappal, hol este, hol éjszaka, hol mindig egy kicsit, de összevissza aludtam. Valamikor pedig nem is alszom. Igazából imádom az éjszakát és ez nagy betegségem. Én szeretek hajnal kettőkor betolni egy kávét és reggelig olvasni vagy pókerezni. Viszont sokszor ez a teljes másnapomat rakja tönkre, ha korán kell kelnem. Ráadásul mostanában nagyon nehezen alszom el. Ha hulla fáradt vagyok akkor is kell legalább 1-2 óra míg elalszom, folyamatosan jár az agyam és gondolkodom, terveket szövök másnapra vagy csak szimplán nagyon várok valamit és azon jár az agyam, de néha megváltó gondolatok nyugtalanítanak. Persze mikor felkel az ember másnap, a tervek a kukába, gondolatok kuszák és rájössz nem is vártál semmit, csak gyűlölöd, hogy ilyen korán kellett megébredned. Na elfogyott a kávém, megyek tanulni.