"Alkoholizmus

A rendszerváltást követő időszakban Magyarországon valamelyest csökkent az alkoholfogyasztás. Ugyanakkor új alkoholfogyasztó rétegek jelentek meg, illetve erősödtek meg: a nők és a fiatalok. A fiatalok egyre korábbi időpontban kezdenek inni, és – ellentétben az országos trenddel, ami a tömény szesz visszaszorulását, és a sör egyre kedveltebbé válását mutatja – a fiatalok körében a tömény szesz különösen nagy népszerűségnek örvend. Ennek eredményeképpen nem csupán az ittasan elkövetett bűncselekmények, de – meglepő módon – az alkoholos májzsugorban elhunytak száma is riasztó mértékben megnövekedett. A fiatalkorú bűnözők 15-20 %-a alkohol hatása alatt követte el a bűncselekményt (Elekes-Paksi 1997), a 35 év alattiak májzsugoros halálozása – amely viszonylag ritka volt korábban, hiszen hosszabb idő kell ahhoz, hogy az alkohol kifejtse romboló hatását a szervezetben – a férfiak körében harmincszorosára, a nők körében pedig tízszeresére növekedett (24. táblázat). Egy 1992-es, a budapesti középiskolákban végzett felmérés (Elekes-Paksi 1994) szerint a 17 éves középiskolások közel fele (48,2%-a) hétvégi ivónak volt tekinthető, azaz felmérést megelőző hónapban 1-5 alkalommal ivott alkoholt, 8%-uk ennél gyakrabban, de nem mindannapos rendszerességgel ivott, míg 1%-uk gyakorlatilag minden nap fogyasztott alkoholt. 1995-ben hasonló kérdéseket tettek fel magyarországi középiskolásoknak (Elekes-Paksi 1996) . Ezek az adatok az 1992-esnél lényegesen nagyobb arányban jeleztek olyan fiatalokat, akik komolyan isznak: a megkérdezett 16 éves középiskolások 27,7%-a a kérdezés előtti hónapban több, mint 20 alkalommal fogyasztott alkoholt. Sajnos, a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk megmondani, hogy a napi rendszerességgel ivó középiskolások arányának nagymértékű növekedése 1992 és 1995 között abból adódik-e, hogy a fiatalok körében ténylegesen ilyen mértékben megnőtt volna a nagyivók aránya, vagy pedig a regionális különbségek, és az 1992-es felvétel mérési hibájából (a felvétel nem volt reprezentatív a magyar 17 évesekre) adódik. Véleményünk szerint mindkettő hatás együttesen eredményezte az adatok különbözőségét.

24. táblázat – A 35 éven aluliak májzsugoros halálozási rátája, 1960 – 1994

Az alkoholfogyasztás gyakoribbá válásával, és a napi nagyivók számának szaporodásával egyidőben megnőtt azoknak a fiataloknak az aránya, akik problematikusnak látják az alkoholfogyasztást. 1992-ben a megkérdezett középiskolások közül csupán minden negyedik ítélte úgy, hogy az, ha valaki naponta megiszik egy-két italt, veszélyes az egyénre, míg három évvel később már a fiatalok kétharmada tartotta veszélyesnek a napi egy-két ital elfogyasztását. A hétvégi nagyivást – hetente egyszer 4-5 ital elfogyasztását – még veszélyesebbnek ítélik meg a fiatalok, mint a napi gyakoriságú, de kisebb mértékű ivást, s ez a vélemény is erősödő tendenciát mutat: 1992-ben a megkérdezett 17 évesek kétharmada tartotta veszélyesnek a hétvégi nagyivást, míg három évvel később már 83%-uk nyilatkozott hasonlóképpen (25. táblázat). Úgy tűnik, hogy az alkohol megítélésében – és fogyasztásában – a fiatalok polarizálódtak, szinte két táborra váltak napjainkra: egyre többen isznak nagy rendszerességgel, és ezzel egyidőben – mintegy látván az alkohol okozta problémákat – egyre többen ítélik meg negatívan az alkoholt mértéktelenül, vagy rendszeresen fogyasztókat.

25. táblázat – Az alkoholfogyasztást veszélyesnek ítélő 16-17 évesek aránya 1992-1994