Érdekes ez a hét. Mindenki tele van indulatokkal, érzelmekkel, gyűlölettel. Gyilkolás, cigányozás, anticigányozás, sajtószabadság. Vasárnap óta ez történt Magyarországon. 3 cigány ember, 20 fős társaságával egyetemben leszúrt egy román, egy horvát, egy szerb játékost Magyarországon, Veszprémben. A nemzeti megbékélés netovábbja, hogy együtt mulat nem a lengyel-magyar, hanem a magyar-román-szerb-horvát kéz a kézben. Egy románt sirat egész Magyarország. Ha a sors ironikus, akkor ez az. Nemrég húsz millió romántól féltünk, vasárnap pedig egyet elvesztettünk és sűrű könnyekkel búcsúztatjuk. Úgy látszik nemzeti érzelmeink csillapodnak Édes Erdélyünk és Véres Vajdaságunk birtoklói iránt, mihelyt megtaláltuk a közös ellenséget. Nem a román cigányt utáljuk, hanem a cigányt. Eddig csak büdösek és koszosak voltak, most már gyilkosok. Olyan indulatokat érzek a médiában és köztük a kommentek között, hogy már-már azt hiszem, hogy félti az ember kitenni a lábát az utcára, mert ha ott találkozik a magyar és a magyar roma akkor ott csak egy maradhat életben. Nem érzek semmit a romák iránt. Előítéletem van, gyűlölet nincs. Gyűlölet a gyilkosok iránt van. Lehet felőlem móri vagy veszprémi, "magyar" vagy "magyar roma" gyilkos, gyűlölöm őket. Nincs, minden roma gyilkos, de nem minden gyilkos roma elv. Tény, hogy Magyarországon az emberek nem tekintik azokat a romákat romának, akiket a környezetük befogad és jobb módú cigányok. Tudjuk hogy romák, de nem annak tekintjük őket, hanem "magyarnak". Van pozitív előítéletünk is irántuk. De nem a bőrszínt nézzük, hanem az embert. Talán ezt jobb ha fejünkbe véssük. Az embert nézzük ne pedig csak a színét. A bűnözők között nagyobb arányban vannak a cigányok felülreprezentálva. Ez tény, ki kell mondani. Ki kell mondani, hogy a cigányok között nagyobb a munkanélküliség. Nem akarnak dolgozni, hát ne dolgozzanak, de ha bűnöznek akkor börtönbe velük, és nem segélyért kiáltozni, meg hogy ők nem tehetnek   róla. Attól még lehetőség kell, hogy legyen nekik, azért hogy dolgozhassanak. Minden ember felelős saját magáért, és nem lehet mindent az állami segélyre bízni. Butaság. Nincs megélhetési bűnözés, roma bűnőzés meg hasonló butaságok, különböző címszavak alatt. Van aki lop, van aki nem, aki lop az dutyi. De az se megoldás, ha most elkezdünk cigányozni meg "bosszúért" kiabálni. Nem árt ám néha saját magunkat is megvizsgálni. Mindig azt hisszük magunkról, hogy mi magyarok vagyunk a dicsőség mintaképe. Hol és mikor? Mit tettünk mi? Hol tartunk? Ugyanúgy mástól várjuk a szebb jövőt, hol éppen az uniótól, hol éppen a Szovjetuniótól, hol éppen a segélytől. 20 éve lehetőség nyílt arra, hogy saját magunkat irányítsuk. 20 éve nem kell mást okolni, nem kell másra mutogatni. Talán ezt kellene most már észbe vésni, hogy amit mi csinálunk az a mi felelősségünk, minden egyes tettünkért csak is saját magunkat okolhatjuk. Nem a cigányokat kell ám itt szidni, meg a zsidókat meg a nem tudom kiket. Vége van ám ennek. Kicsit magunkkal kellene törődni és azt nézni hogyan lehetne jobb, nem pedig azt hogy kik miatt vagyunk ott ahol vagyunk. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy nekiálljunk arról beszélgetni, hogy ki lehet e mondani a cigány szót vagy nem a bűnözéssel együtt. Kit érdekel? Légyszi hagyjuk már ezeket, butaság és ostobaság. Bárcsak itt tarthatnánk valóban. A gyilkosok bűnhődjenek, a szegények embereknél (akik vagy romák vagy nem) pedig azt kell elérni, hogy lehessen szebb jövőjük, hogy ne bűnözzenek. Nincs mit vitázni. Megvalósítani kellene. Most már tényleg elkezdeni.