Réges régen történt, amikor még valamikor,Egyszer volt hol nem volt... Átléptük a XX. századot és belekanyarodtunk az ezredév új és bizonytalan esztendeibe. Az ember kikamaszodott, szőrösödött, álmodozott, vágyakozott. Átmenet serdülő és érett, mondhatni koraérett, de még éretlen bár ennek kárát tudja már, a hasznát sajnos sose él át. Ekkor történt az, amit elszeretnék mesélni nektek, neked.
Boldogtalan évek voltak kezdetben... Apa dolgozik, anya kapar otthon, figyel min hogyan lehet spórolni, főz, mos, kitakarít, viszi a család ügyes bajos dolgát, a gyerekek pedig ettől távol kezdik érezni életük csúcsát. Élvezi mások figyelmét, mások kitüntetését, saját maga előtérbe kerülését, az élet dicső fényének önmagára pislogását, az otthoni fészek elszürkétlenedését. Minden mi régi, megszokott, elveszett örökké. Helyette telis teli vágyakkal, érzésekkel, melyet akkori szülő sose ért még, de mégis új helyet követeltek. Kiszorultak a régi érzésvilágból a jól bevált otthoni receptúrák, helyette új és előkelőbb, önmagunk vágyai törtek elő, melyek mint eleven erő, robbantak szerteszét és forrtak össze, mint a kráterből az égboltba hulló tüzes szikra, mely mind egy izzó lávában olvadt össze. Így volt velünk is emberekkel, ismerőssel, ismeretlennel, de mégis egy vágy tartott a Készre, szembenézni a gőgös, embertlennel küllel, mely mint egy idegen hajtott össze, vele szemben apránként egy Egészben. Nem bánom e perceket, órákat, napokat, éveket, melyet e csoportban töltöttem el, mert felelőtlenül élhettem e csínyben és nem kellett gondolkodnom mégis hogyan éljem, mert a mának éltem. Háborúk, halottak, válság, szegénység és nem értettem miért nem élhetnék örökké, e gondok távol voltak, és mégis közel, bár a szememmel nem néztem fel, tudatommal érzékeltem, beléptek mind e családi fészekbe, a legapróbb kis részekbe. Nem érdekelt. Nem érdekelt. Még egyszer sem érdekelt. Gondoltam, Egyszer élek, egyszer élhetek, hát ebből semmi baj nem lehet és mégis éreztem, e semmittevésben sokat nem érhettem el. Vannak célok, kitűzött álmok, és e megtervezett értelem az egésznek mind adott. Bedarál mindenkit, akárhogy ellenkezem, mert ez az egész egy üres értelem, igen, e félelem sajnos lételem. Ez csak egy álmodozó védjegye.
