Stukker

   Lusta vagyok írni. Nehéz is lenne bármiről, hiszen olyan fergeteges nagy változások nem történtek életemben. Rendszertelen életem rendszeres mederbe lett terelve, de rendszeresen sivárnak és üresnek érzem. Hétfő, szerda, csütörtök Pesten suli, na nem úgy mint ma, mert ma betegszabit vettem ki. Kedden és majd pénteken angolom lesz, így végülis egész hetem be van osztva. Délutánonként vagy alszom vagy olvasom, éjszaka pedig felteszem az életemet is egy coin flipre. Életem egy két területén vannak változások, jó irányban, de ezek elsősorban az anyagias részek. Itt van előrelépés, és belátható időn belül már láthatom a saját magam által fúrt alagutam fényeit. Életem más részeiben nincs változás, mintha gyökeret eresztettek volna a problémák és annak megoldó kulcsai az agyamban, így ott inkább kitartóan de gyáván tologatom magam előtt a problémákat. Pedig ezek nem olyan nagy dolgok mint ahogy beástam ezeket az agyamba, de sajnos még azokat a bizonyos önmagam által építetett falakat még nem kezdtem el lerombolni. De még csak ostromolni sem. Ellenben beszélni tudok róluk, és mint a kisgyerekek, mástól várom a kivitelezést, én csak bömbölök. Érzem, hogy szabadságom kiterjesztésében csak is saját magam állok önmagam előtt, avagy a felettes énem erősebb az énemnél, még. A bajok forrása nem az elméletben keresendő, hanem amikor cselekednem kellene, mintha lehorgonyoznám magamat a megszokott biztonságomba, elhajtom magam mellől a sejtelmes bizonytalant. Utóbbi időben ezt vettem észre magamon. A méla undor kergeti mi bizonytalan, és mikor nyertek a falaim,  a lelkismeretem az ami a rossz közérzetet létrehozhatja, hogy megint nem sikerült valami. Végülis csak arról lenne szó, hogy sokkal határozottabb szeretnék lenni bizonyos kérdésekben.