Azt hiszem 2010-ben ez volt az első külföldi túrám, bár remélem nem az utolsó. Az utazás elsődleges célja az volt, hogy meglátogassuk Dr. Kukucska Úrat kint tartozkodó cimboránkat Tóth Söcike Zoltánnál. Mint minden utazásnak van egy kelléke, mégpedig a búcsú buli amit Zoliknál kezdtünk Eszterrel, Rékával és Makovics részeges dobos Úrral, amit aztán később áthelyeztünk a Morrisons2 divatos szórakozóhelyére. Fontos állomás volt ez az utazás szempontjából, ugyanis itt kezdődött az itallal való szoros kapcsolatunk, melyet még további 8 napon keresztül sikerült fentartanunk. Másnap aztán a rettentő másnaposság jegyében telt, míg nem Zoli munkatársa Jani, ki nem vitt minket  a repülőtérre. Itt aztán egyből ásványvízhiány lett rajtunk úrrá, amit egy fiatal lány el is adott nekünk, de rettentő kínosnak éreztem a szituációt, melyet az okozott hogy sikerült egy laza csókolommal nyitnom látásom fogyatékosságának köszönhetően. Zoli, hogy tudatosítsa szemem gyengeségeit és a hölgy önbizalmát, rögtön egy hangos SZIA-val nyitott, így a röhögésemet nehéz volt visszaszorítani a fizetés megtörténtéig. Ezután következett a roppant unalmas reptéri hercehurca, melyet sose tudok megszokni, de a lényeg, hogy semmi probléma nem volt. Legalábbis velünk nem, ellenben egy elég büdös kisebbségi csoporttal és egy nem kisebbségi család részeges családfőjével, aki hangosan adta tudtukra, hogy ők elég büdösek, illetve lenne pár megoldása, melyet főként a Mein Kampfból olvashatott. Mi ezen kacagtunk, szörnyűlködtünk, de aztán inkább gyorsan felszálltunk a repülőgépre. Felszállás is tökéletesre sikerült a pilotánknak, így jöhettek a sztyúárdesszek.:) Nos, két fiatal úriember és két hölgy volt a csapat tagja, akik közül az egyik srác nagyon hasonlított a szomszédomra, jelesül Jovira, így őt el is neveztük így. Ebből adódott, hogy kollégája, aki 2 méter magas kigyúrt fekete dalia volt elneveztük Petikének, tehát szomszédom öccsének nevére.:) Na már most, ugye a repülőgép definició szerint az a kocsma ami a levegőben van, vagy másképpen az a hely ahol a felhők felett is tudsz sört kapni. Így mi mindjárt rendeltünk is egyet, majd már ittuk volna a következőt amikor is messziről hallom a kiszolgáló hölgy hangját: "Sziaa Zolikááám!". Zoli volt kollégiumi ismerőse, akit egyből rávett, hogy hozzon már nekünk ingyen sört és jó csapos lévén teljesítette is kötelességét.:) Így már mindjárt olcsóbbnak tűnt az első sör is.:) Az utazás ennek szellemében Carlsberg és barátai társaságában telt.:) A gép leszáll, az idő elszáll, hát mán rá is gyújtok, a baj éppen az volt hogy a reptér kellős közepén sikerült, ahol a biztonsági srác majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátta a mozdulatomat.:) A lényeg hogy nem én okoztam a vulkánkitörést, így csütörtök este megérkeztünk Dublinba, ahol a reptéren várt már minket Levi, aki gyorsan haza is szállított minket, ennek fejében átadtuk meglepetésünket, a híres oszkói pálinkát, aminek később senki sem örült igazán, ugyanis nem olyan finom, mint ahogyan a pálinkafesztiválról emlékeztünk rá.:) Csütörtök este aztán belaktuk Zolival a konyhát, felállítottuk ideiglenes bázisunkat, majd én teleettem magam Levi keszegével.:) Pénteken aztán frissült energiával elmentünk Levi munkahelyére, ha jól emlékszem délután, amikor beültünk mi is Zolival kicsit pókerezni, de a mezőny láttán inkább pénzt keresni.:) Az első órák sikere láttán Zolival azt terveztük, hogy eszünk egyet a közelben, mikor is megláttuk, hogy éppen focimeccsre készülnek a szomszéd stadionban, és akkora meccshangulat lett rajtunk úrrá, hogy mi is elindultunk a stadion irányába. Sajnos a söröket, amiket beterveztünk Szöszőzni nem sikerült, így inkább a béke jegyében eldugtuk a parkolóban, mi pedig bementünk meccset nézni. A meccsről inkább nem írnék, az egyetlen pozitívum az volt, hogy szép stadionjuk van.:) Meccs után vissza pénzt keresni meg sörözni, ugyanis ottan a Nagypénteket annyire komolyan veszik, hogy nem lehet italt kapni, kivétel Levi kaszinójában.:)Nos itt nem csak, hogy sört lehetett kapni, de mindezt ingyen, így Zolival be is kaptunk vagy 10 Budweisert, aminek az lett a következménye, hogy Zoli elnevezett engem Budynak, illetve amikor a végén still mineral watert szerettem volna kortyolni akkor is Budit hoztak nekem.:) Majd hajnalok hajnalán irány haza pihenni. Szombati napot úgy terveztük, hogy Zolival elmegyünk egy görbe éjszakát tartani, ugyanis Leviék megint dolgoztak este, de még délután bejöttek velünk enni meg egy kicsit iszogatni, aztán magunkra hagytak a borzasztó veszedelmes metropolisban.:) Kocsmáról kocsmára jártunk a kultúrálódás jegyében, ami nálunk a gasztronómia jegyében merült ki, azaz mindenhol másféle sört ittunk, netán whiskyt.:) A kettönk közötti párbeszéd olyan délután 5körül leredukálodott egy bizonyos nem jellemzésére illetve értékelésére. Hát ezt nem ecsetelném, mindenkinek a fantáziájára bízom mit is jelentett ez pontosan.:) Volt közben számomra egy olyan jelenet amikor én 5 percig az utcán hangosan nevettem könnyek közepette, mert Zoli kávét kért és még tett egy két megjegyzést, ami szintén nem publikus.:) Végülis kikötöttünk egy szórakozóhelyen, ahol körülbelül olyan zene szólt, mintha Tibi bácsi lett volna a lemezlovas. Itt megismerkedtünk egy ír kis csapattal, de sajnos másra nem is igazán emlékszem, azon kivül hogy ott volt köztük az ír Oláh Ibolya is.:) A buli végén kicsit rottyon, jöttek az ötletek hogyan is kellene nekünk most hazajutnunk, míg végül Zoli szerinti tervet bevetve, a buszra maradt a döntés. Zoli ezt próbálta is elintézni, de az 5 eurot kicsit sokalta(ez az az ár, amiért még egy sört se lehet kapni Dublinba:), így elhagyta a buszt, vagyis próbálta volna, ha nem botlik meg a busz képzeltbeli küszöbén, és tett egy 10 méteres amplitúdót Dublin közepén.:) Ezek után úgy gondolta, hogy neki aztán pont ott pisilnie is kell, de felhívtam a figyelmét, hogy akkor inkább azért menjen már be a nyilvános wcbe, ami alatt én a telefonfülkét értettem.:) Míg ő jól végezte dolgát, addig én rá is gyújtottam, miközben megjelent a helyi 12éves ír maffia és csapata és motyogott nekem valamit a boss. Kötelességtudú ember lévén vissza is motyogtam valamit, ami alatt valamelyik kivégző embere megpróbált engem kirabolni. Na már most, ugye azt nem tudhatták szerencsétlenek, hogy mi magyarok vagyunk és márpedig mi nepünk fiai egy italozást akkor fejeznek be amikor a pénztárcánk bevégezte, így ők azt sem tudhatták hogy a személyimet leszámítva maximum még egy tescos pénztárcával gazdagodhatnak. Persze ezt az örömöt sem adtuk meg nekik, mert míg Zuschlag a farzsebemben turkált, addig Zoli kihajolt a telefonfülkéjéből, és fél kézzel lendített nekem, hogy rablás történik, persze közben szakadt a röhögéstől.:) Gyorsan hátracsaptam a kezemet és megtapintám támadóm ügyes újjait, melyet észlelvén el is mentek haza. Talán lehajtott fejjel, mint az éhesen maradt vadászó ősemberek. 

Azt hiszem itt most befejezem mert túl hosszúra sikerült és még csak a közepén sem tartok.:)Majd Folyt köv.:)