Valahol a nevadai sivatag fölött hagytam abba az írást. Leszállás előtt a Grand Canyon felett haladtunk el, lélegzetelállító látvány. Maga a sivatag is óriási, nem tudom hány száz kilométeren keresztül haladtunk el felette. Nekem a mozdulatlanságával az örökkévalóságot szimbolizálta, ahogy a repülő ablakából csak a hasadékok változtak különböző mélységükkel. A repülőn egyébként volt internet is, de az 5 órás út most már olyan gyorsan eltelt, hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk.

   A repülőtéren minden simán ment, nem is volt olyan sok ember, kellemesen érkeztünk meg a bűn városába. Kiérve a repülőtérről annyi ember várt taxira, hogy sorban állás volt egy félutcányi területen. Szerencsére a rendőr éppen akkor nyitott egy új sort, ezért hamar le tudtuk ezt is. A sofőrünk –a bolgár Petrov – nem igen tudott angolul, de egy nagyon kedves úriember volt, aki végigmutatta az összes kaszinót az autóból, persze mi is láttuk mindegyik szálloda tetején az ott virító, csillogó céhtáblákat. A rövid szóbeli idegenvezetés után megérkeztünk a hotelunkba, ami a régi strip-en van, a Freemont Streethez közel. Ez a helyiek szerint eléggé lepukkant már és látva az új stripet, tényleg sokkal kisebb és nem is igen lehet összehasonlítani, viszont mégis sokkal nyugisabb. Ennek ellenére lehet beköltözünk egy szállodába, az utazási költség és a kényelem szempontjából ugyanis sokkal jobban megéri. Majd eldöntjük. Egész délután sétáltunk és sikerült vennem egy telefont is, így már elérhetek bárkit otthon is, meg itt kint is. Igaz egy egész személyzeti osztály kellett, hogy aktiválják, körülbelül olyan műszaki zsenik voltak ott, mint jómagam. Aztán egy fiú vagy lány, fene se tudta megállapítani a nemét, de ő megoldotta 2 perc alatt.

   Amúgy a hőség az iszonyatos, de remélem sikerül valamelyest megszokni, a szemeim nem bírják olyan jól egyelőre. A szálloda medencéjében hesszeltünk egy kicsit, meg napoztunk, amit körülbelül én olyan 10 percig bírtam, aztán olvadt a bőröm. A fáradság eléggé úrrá lett rajtunk, de az izgalom és az adrenalin eluralkodott rajtunk, ezért bementünk a Bellagioba egy kis cash game-re. Nekem jól ment, akárcsak másnap is.

   Mai nap átköltöztünk az Imperial Hotelba a stripre, így minden sokkal közelebb van, főleg a fő pókeres helyek. Mai nap is játszottunk, jelenleg csak én vagyok itthon, de már megyek is vissza folytatni a játékot. Ezért is lett ilyen rövid. Pár dologról majd később. Holnap már pihenést tervezünk, szóval ma lehet hogy egy-két korsó lecsúszik. Sok sikert magamnak addig is!