Egy örmény anekdota nyitja soraimat. A történet szerint egy fiatal hölgy feljelentett egy férfit szexuális erőszak vádjával, és amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a férfit megkérdezték az elkövetett tettét illetően: Megerőszakolta-e az itt látható hölgyet? A férfi válasza a következő volt: Uraim, ez fizikailag lehetetlen, ugyanis ahhoz, hogy megerőszakoljak valakit le kellene húznom a nadrágomat, márpedig akkor aztán a napnál is világosabb, hogy letolt nadrággal sose érném utol a menekülő hölgyek bármelyikét is. Az erőszak ezért aztán kizárt.
Ez a kis történet ugrott be, amikor meghallottam a kormány logikáját és véleményét a tüntető fiatalokról. „Nem értem, hogy mi ellen tiltakoznak a tüntetők, hiszen őket már nem érinti a keretszám csökkentése, bent vannak a felsőoktatásban." Így szól Kövér László velős véleménye. Talán ő is letolhatná még hozzá a nadrágját és közölhetné a mikrofonba, hogy „nyasgem”. Nemcsak a hatalmi gőg és a cinizmus köszön vissza szavaiból, hanem a mérhetetlen ostobaság és a helyzet totális félreismerése.
A diákoknak és mellette a társadalom széles rétegeinek nemcsak magával a törvény tervezetével van problémája, hanem volt ellenzékiként tett nyilatkozataikkal totálisan szembemenő, azt suttyomban összedobó, majd a társadalomra ráerőszakolni kívánó törvénycsinálási machinációjával. Ez azt jelenti, hogy először is hazudtak a választások előtt és a népszavazási eredményre fittyet hányva ma azzal büszkén szembemennek a nemzeti konzultációjuk keretében. De nemcsak hazudtak a tandíjról, hanem azt olyan álságos módon próbálják az emberek torkán lenyomni, hogy úgy tesznek, mintha bárkivel is tárgyaltak volna érdemben a törvénytervezetről. Ezzel szemben a kétéves kormányzati tevékenységük fő jellegzetessége a „rólunk, de nélkülünk” elv hathatós alkalmazása a kétharmad tudatával és ez nemcsak a mostani oktatási reformra érvényes. Nemzeti konzultáció kipostázása, majd annak eredményét elhallgatva, de azt legitimáló erőként felhasználva tetszelegnek a demokrácia bajnokaiként. A másik tipikus technika alkalmazása az, amikor a kormányzati holdudvarból gyorsan fabrikálnak az adott célnak megfelelő új érdekvédelmi szervezetet, majd velük látszategyeztetnek és azután rájuk erőszakolják a nemzeti-keresztény törvénytervezetüket. Persze itt csak az a nemzeti és keresztény, amit ők annak tekintenek. Lásd Fekete Györgyöt, a Fidesz új kulturális öklét, a reinkarnálódott Aczél Györgyöt.
Természetesen értem Kövér László véleményét, ugyanis nekik nem sokat jelenthet az a szó, mint szolidaritás, de 24 évvel ezelőtt még ők is azért harcoltak, hogy beleszólási joguk legyen a róluk, rólunk szóló érdemi törvényhozásba. Másrészt minden fiatalt érint, éppúgy a most érettségizőket és egyben a végzős egyetemi hallgatókat egyaránt ugyanis, ha nekik is lesznek majd gyerekeik (erre azért van esély) akkor, mint szülők fogják immár a tandíjat (önköltséget) fizetni. Amúgy meg a kormányt sem érinti ennyi erővel a törvénytervezet, hiszen ők is végeztek ergo miért piszkálnak bele. Persze Schmitt Palit és Semjén Zsoltit még azért ne írjuk le, mint végzős hallgatókat, hiszen ők még lehet, hogy fognak önköltséget fizetni. Ki tudja, még lehet hogy ők is megjelennek a Kossuth Tér szabadtéri komplexumában Rózsa ellenes feliratokkal.
Mindazonáltal roppant szomorú jelenség volt látni a hétfői tüntetésen az ellenzéki politikusok nyálcsorgató, a fiatalokhoz dörgölőző, piócaként tapadó viselkedését. Rablóból pandúr, szoci sajtótájékoztató a tandíj (náluk fejlesztési részhozzájárulás címke alatt futott) ellen. Igazán meggyőző látvány a tandíj eredeti szellemi atyjait megvilágosodni látni és a szánalmas pálfordulásukat végighallgatni/nézni. Ide kívánkozik a Jobbikos politikus - személy szerinti kedvencem - Novák Előd szellemi ámokfutása. Nyilván azt hitte, hogy valami Izrael ellenes tüntetésbe keveredett, bár hamar feleszmélhettek, hogy rossz helyen sündörögnek, miután Dúró Dóra felesége szenvedett, mint disznó a jégen, mert a kutya se szólt hozzá. Érdekes látvány voltak ők ketten, akiknek a szellemi öröksége és viszonyítási pontja a Numerus Claususon alapszik. Ennek szellemében a „Nácik haza” rigmusára kénytelenek voltak elhagyni a fiatalságot.
Ezek a tüntetések nem az ortodox fiatal demokratákról (Fidesz) szólnak már, hanem egy unortodox, valóban fiatal és valóban demokrata generációról és ebben az a paradoxon, hogy a Fidesz ortodox politikája és antidemokratikus megnyilvánulásai kellettek ahhoz, hogy az apolitikusnak tartott fiatalság megszervezze önmagát, immár országos szinten.
Nem tudom, hogy mi lesz az ügy végkimenetele, mindenesetre a kormánynak most a legkedvezőbb a lehetősége törvények keresztülerőszakolására. Akár az ünnepek előtt is elfogadhatják a törvénytervezetet, akár a két ünnep között is, hiszen nem valószínű, hogy az ünnepek alatt az emberek az utcára mennének. Ehhez pedig még az is hozzájárul, hogy januárban vizsgaidőszak lesz és persze a mínusz tíz fok sem a diákokat támogatja. Azért én szurkolok nekik!
