Érdekes hétvégém volt. Már a hét közepén éreztem, hogy ez egy rendhagyó kis péntekszombatvasárnap lesz, mivel féltem, hogy nem tudok kivel iszogatni e nemes napokon, mert a legmocskosabb embereimet leküldtem pénzszerzés céljából szexárdra kultúrális programot csináltatni. Úgy éreztem egy nagyon üres pénteknek nézek elibe, amit tévénézéssel fogok eltölteni, új műsorokat megcsodálva. Szerencsére e csoda elmaradt, mivel titkos favoritom El Banderas csütörtökön jelezte, hogy iszákos szándékkal fog hazajönni kis városunkba. A kezdést 7 órára programoztuk be a kulacsételbárba, ahol majd kezdeti szeánszként csocsózni fogunk. Ahogy elhagytam családi fészkemet 18:45kor, hogy elérjem a megbeszélt helyünket, egyszer csak megszólalt egy mély férfi hang, enyhe cinizmussal. Először azt hittem képzelődök, árnyakat látok, mivel nem rég keltem fel a délutáni szunyokámból, de hamarason fel kellett ébrednem, hogy ez nem egy belső hang, nem is Isten szólt hozzám, de még csak nem is maga az ördög jött el hozzám, hanem egy élő hús-vér ember ember állt előttem. Nem ismersz meg?-hallom ugyanezen hangot. És akkor villámként csapott az emlékezet parányi szikrája a szürkeállományom limbikus részébe. De. Egy volt, régi, kedves osztálytársam jelent meg az esti sötétség árnyai közt. Ha nem is az ördög volt maga, de talán az ördög kifürkészhetetlen játékainak egy újabb magasabb terve az mely játszadozni kezd velem, éreztem valami nem stimmel. Mikor erről a bizonytalanságról kérdeztem, hogy a fenébe kerül ide, a legrosszabb választ kaptam. Hideg futott át rajtam, összerezdültem és félni kezdtem,majd belső hangomat külvilág felé irányítottam: Miért költöztetek ide?Miért ver engem az a Mindenható? "Dalolni kezdtem ekkor az Úrnak, kit nem lelek se most se holtan". Igen. Valaki, valamiért körbebástyázott engem a legrosszabb alkoholista emberekkel. E volt osztálytársam, egyik legkedvesebb barátom volt az általános iskolába, akivel életemben először ittam alkoholos italt. Lehet keretbe rendezte valaki életemet és vele fogom elfogyasztani életem utolsó alkoholos italát is? Nem tudom. De a következő kérdése, in medias res volt: Nem jössz át szűrni? 12es kapucsengő a miénk. Gondoltam magamba ez remek lesz, már itthon sem lesz nyugtom, mert olyan félelmeim lesznek mint az előző átkos rendszer embereiben a csengőfrász nevezetű fogalom volt. Ha valaki hajnalban csengőt hallott, tudta, hogy pakolnia kell, mert megjöttek érte a ÁVH-s legénykék, nem tudva, hogy párttitkárt faragnak belőle vagy valamely földalatti pincében éppen agyon fogják-e verni. Nekem is félnem kell minden kapucsengő zajtól mert tudom, hogy azt fogja jelenteni, hogy azon nyomban mennem kell át "szűrni". A lényeg az, hogy egy hét átmeneti időt kitudtam provokálni és csak jövőhét valamelyik napjám kell jelenlétemet tennem, mivel most siettem, hogy elérjem a kulacsba szállító járművet. A kulacsban aztán nem minden úgy alakult ahogy elterveztem, mert a kezdeti lelkes csocsózásból átcsaptunk egy erőteljes üvegezésbe, jobban mondva felesezésbe. Élettársam mellett még megjelent Kucki is, így hárman néztünk rendszeresen a pohárak aljába, ami elrepített minket a KVba, ahol annyira nem volt semmi, hogy ennek következményeként sajnos hamar összecsuklottam, részben a piától, részben a fáradságtól. Állítólag olyan lassan beszéltem, hogy mire kimondtam egy mondatot, megerőszakolhatott volna egy egész futball bajnokság minden játékosa, előjátékot is beleszámítva. Így jobban láttam, hogy ha beszállok a Dió és a Panka uralta járműbe, mely hazateleportáltatott. Sajna az autóba csúnya dolgokat műveltem, eleresztettem egy olyan sandán gyanús szellentőt, amit valószínű a kárpit annyira bevett, hogy szarrá lehetne hajtogatni. Szó szerint. Szombaton gyanusan korán és sajnos rosszul keltem, így kezdeti tanulásom punnyadássá változott, de sikerként tudtam elkönyvelni, hogy Mestikét eltudtam csábítani egy délutáni iszogatásra. Ő kólázott, azt hitte attól szebb lesz. Annyira élvezetes volt a találkozónk, hogy az éppen állomáshoz igyekvő Szilvi is társult, aki velem tartva sörözött, aminek eredménye az lett, hogy lekéste a járatát. Ezután Panka is társult kis csapatunkhoz, aki süteménnyel látta el a munkában elfáradt melósokat, azaz minket. Itt lefektettük az estéhez szükséges cölöpöket, mely egy erős szándékot fejezett ki aféle, hogy esetleg beiszogatunk majdan későbbi órákban. Erős cölöpök a mi szándékaink. Fél 9kor már a KVban üldögéltem, három hölgy társaságában: Dió, Panka, Ramóna. Ebből a triumvirátusból csak Panka szállt be a késő esti küzdelmekbe, amit az Unimukk ellen folytattunk. Megpróbáltuk teljesen megsemmisíteni. Ezt egy fej vagy írás játék keretében terveltük el, így a hubertusnak ma szünnapot adtunk, vesztett, mely ma neki győzelemmel ért fel. Telt-múlt az idő, majd megjelent Zsöfi és Réka is, akik fáradtak, illetve másnaposak voltak. Mivel Zsófi rosszul volt, Rékának tanulnia kellett volna, így már úgy látszott, hogy nem is fognak társulni szerény kis csapatunkhoz és mellőzni fogják az unikum lágyan kesernyés ízvilágát. Réka azért megivott egy sört nőiesen, majd utána rábeszéltük egy unikumra is, nem minta ha  rá kellett volna tukmálni. Ennyit mondott: Hát jó. Na jó. Zsófi tartja magát, de már egy belső hang látszott az arcán: DE innék én is egy unikumot. Szeszvágya támadt. Szerencsére ilyenkor nem lehet megállítani és előbb-utóbb elhatalmasodik rajta a levetkőzhetetlen ösztönvágy, majd mindent félretéve előjön belőle egy mély hang:Bassza meg nem bírom!!! Ennél a hangnál már mentem is a pulthoz Valikámhoz, hogy készítse az Unikumos bögréjét mert ma még nagy szerepet fog játszani. Nem tagadom, örültem a női gyengeség eme fokához, mely nem az észre hallgat, hanem a vágyra. Az első unikum után mindenki megnyugodott, mert tudta, hogy ez az éjszaka nem állhat meg itt. Nem is állt. Vége lett. Nem tudom mikor. Különös hétvége volt, nem?