Várom a februárt. A semmittevés hónapja lesz. Ha ezt a januárt átvészelem vagy belépek egy szektába vagy alapítani fogok egyet amiben én leszek a Guru. Most is az vagyok csak most hamar dühbe GURUlok. Faszomon a fanszőrt szőkére festeném, szaromat dobálom. Micsoda életérzés. Feeling. Ez van most nekem. Harcolok a kávé és cigaretta ellen, az alvás ellen és már lassan a világ ellen. Amolyan szeretetre, nyugalomra, ölelésre, alvásra meg ilyen dolgokra vágyom, vágyódom. Ha ez nincs akkor arra, hogy eszméletlen tudatallatti állapotra igyam magam, hogy kilépjek egy kicsit önmagam valóságából és problémáimat ekképpen tologassam magam előtt. Vagy rászokok a scifire. Vagy ordítok egy nagyot: Elegem van már e kibaszott világból. Vagy nem tudom. Vagy kiirom magamból és felszívom magam, mint egy normális ember. Esetleg pályát váltok és elmegyek McDonaldsos kacsafiúnak, hamburgert zabáltatni emberekkel 350ért. Esetleg Tescoba, legtakarékosabb bérért cihelődni. Vagy várom a csodát. De az nem jó mert csak három napig tart, az nekem túl kevés. Egy hónap kell. Iszok egy kávét és zsörtölődök tovább, harcolok a semmi ellen. Donkihóte visszatér.