Gondoltam, hogy majd írok pár olyan dologról itt a blogban, ami érdekes lehet mások számára, kisebb esszéket, hogy mit hogyan látok a világban. Voltak ötleteim, de egyelőre ezeket mellőzöm, mert lekötött egy téma, amivel már hetek óta bíbelődök és csak ezzel foglalkozok. Ez az egyik hétfői óra hatására kezdett engem érdekelni, melynek az a címe, hogy a Történelmi tapasztalat. Egyrészt, hogy mit jelent ez a szóösszetétel, hogy történelmi tapasztalat, másrészt létezik e ilyen a valóságban. Én ezt kicsit kibővítettem és engem az érdekel, hogy tulajdonképpen mi a történelem anyaga. Mik azok az ismérvek ami alapján történelmet lehet írni. Mik azok az ismérvek, amik alapján valakiről vagy valamiről azt lehet mondani, hogy történelmi jelentőségű? Számomra egyáltalán nem egyértelmű. Az a történelem, amiről írnak csak és tanítanak? Minden más dolog vagy ember elfelejtett, kihagyott, kitörölt történés? Mi a történelem "anyaga"? A történelmet emberek hozzák létre, legalábbis a francia forradalom óta, előtte ez a kérdés nem merülhetett fel, hiszen annak a szónak, mint történelem nem volt jelentése, történetek voltak. Az úgymond történéseket az Isten, a Sors, a Fátum határozta meg. Voltak csapások, sikerek, bukások, melyeket mind Isten kinyilatkozásának tekintettek. A Történelem csak azáltal válhatott elképzelhetővé, miután Isten helyett az ember alakította a történelmet. Immáron mi hús-vér emberek válhattunk saját történéseink cselekvőiként és nem alanyaiként. Innen nézve, nehéz lenne megfogalmaznia bárkinek is azt, hogy mi számít történelmi eseménynek. Nem mondanánk történelminek azt ha az emberek nagy többsége elmegy egy időben, mondjuk délután 5kor bevásárolni valamelyik üzletbe, de történelmibbé teszi, teheti az embereket az ha például ugyanebben az időpontban a bevásárlás helyett tüntetni mennek valami ellen? Milyen cselekedet lehet történelmi? Úgy gondoltam, hogy ha ezt a kérdést meg akarom válaszolni akkor az emberek cselekvése és tapasztalata felől kell közelítenem meg a kérdést. Ez azt jelenti, hogy szépen elkezdtem átnézni azokat a dolgokat, melyek azzal foglalkoznak, hogy miképpen alakul ki az emberekben a tapasztalat, majd a cselekvés. Legalapabb dolgoknál kötöttem ki. Miképp jön létre az emberekben a tudás. Nem csak a történelmi tudás, hanem maga a tudás valamiről. Az emberi agyról számos pszichológiai kutatás van már. Megfigyelés, megismerés, tanulás, tudás, tapasztalat, cselekvés. A pszichológiai magyarázatok ezekre a kérdéskre egyáltalán nem mondhatóak biztos alapnak, hiszen rendkívül sok szociológiai vonzata van, ezeknek az alapkategóriáknak. Az egyén megfigyelése számos ponton hibázik és a valóságot elferdíti, nem felel meg annak. Ennek legegyszerűbb pszichológiai példája a következő. Nem tudtam bemásolni a képet, de itt van a link hozzá:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fe/M%C3%BCller-Lyer_illusion.svg/200px-M%C3%BCller-Lyer_illusion.svg.png
A megfigyelés csődöt mond az ilyen egyszerű képek esetén is. Magyarán nem egyenlőnek látjuk azt amik egyenlőek. Egyszerűbben a megfigyelésünk nem fedi le a valóságot. Megismerésünk ezen dolgok iránt megtaníthat bennünket, hogy ha nem is egyenlőnek látjuk ezeket a vonalakat, attól még legközelebb tudni fogjuk, hogy ezeket egyenlőknek kell látnunk. A lényeg azon van, hogy a megfigyelés és megismerés, majd tudás és tapasztalat között egy fontos mozzanat korrigál minket, amit társadalminak kell neveznünk. Ilyen a nyelv elsajátítása is és a dolgok hozzárendelése is. Ezt a folyamatot osztenzív tanításnak nevezik. Ez olyan folyamat miáltal az összes szót dolgokhoz kapcsoljuk, rámutatás segítségével, természetesen kiskorunkban. Azt ott egy kacsa. Nem tudjuk pontosan, hogy mire mutat éppen mami vagy papi de az agy funkcióinak segítségével és a folyamatos kérdezéssel, többszöri megismétléssel jönnek létre kategóriák, osztályozások és fogalmak. Ezeket a kategóriákat lehet változtatni, és változnak is de az egyén felől szinte lehetetlen. Nehéz lenne megváltoztatnom például azt, hogy holnaptól kijelentem a piros nem piros, hanem zöld. Nyilvánvalóan mindenki hülyének nézne másnap, vagy színvaknak. Rengetek ilyen dolog van amit tudattalan tanulunk és természetesen, problémamentesen. Az ember ezeket a dolgokat megtanulja és használja. Tapsztalattá válnak. A kérdés itt csatlakozik vissza az eredeti problémához. Melyek azok a tapasztalatok, melyeket történelminek tulajdoníthatunk?
Ez egy nagyon vázlatos valami volt, legtöbb fogalmat nem is definiáltam, csak gondoltam leírom a gondolatmenetemet. Biztos unalmas volt mások számára az ami nekem izgalmas.:)Szóval ezeken agyalok és ezekről írogatok. De lefoglal mostanában és élvezem mert egybe kapcsolja a szociológiát, a pszichológiát, a filozófiát, a történelmet és hozzávehetem a politikát is. Hiszen mi más lenne a politika, mint az hogy az emberek tapasztalataira építve vagy azt mellőzve döntéseket hozva alakítják át újra a tapasztalati mezőnket.
