Babits Mihály állítólag éjjelente nagyon nehezen aludt el, ugyanis ekkor törtek rá a legszebb gondolatok, amelyek nem hagyták nyugton, mígnem álomra szenderült nagy nehezen. Reggelre viszont csalódottan kellett nyugtáznia, hogy a legszebb gondolattöredékek is elszálltak, nem ragadt meg belőlük semmi. Mikor sokadszorra is keserűen kellett megtapasztalnia ezt a csalódottságát, elhatározta, hogy kikészít egy papírost az ágya mellé, így ha lefekvéskor egyszer csak rátörnek a világmegváltó gondolatok azon nyomban le tudja jegyezni az utókor számára. Amikor kipróbálta ezt a forradalmian új találmányát hamar rá kellett döbbenni, hogy az éjszakai szellemi szárnyalása korántsem olyan eleven, mint ahogyan azt ő korábban gondolta. Csalódottan vette tudomásul azt a két sort, amely végül nem nagy meglepetésre nem került be az irodalmi kánonba: „Iskolába, Iskolába, eltörött az Riska lába.”

   Valahogy én is így voltam, amikor a tandíj ellen tüntetőkre gondolva - nekik indulóként szánt versike - éjszaka beugrott az Illés zenekar két sora: „Azt hiszed, hogy rémlik még a Hoffman Rózsa. Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra.” Reggelre nem tűnt olyan vérlázítónak, mint ahogy azt éjszaka elgondoltam. Ennek ellenére úgy gondoltam, mégis csak írok pár sort a közelmúlt eseményeiről.

   Magyarországon az 1980-as évek elején, közepén élénk vita volt a történészek és az értelmiség körében hazánk történelmi régióját illetően. Kelet és Nyugat között őrlődve, végül Szűcs Jenőnek megjelent egy tanulmánya (ami aztán külföldön majdnem minden fontosabb nyelvre le lett fordítva), mely megtalálta a közös nevezőt a Közép-Kelet-Európához való tartozásunk bizonyítékaként, amely nem jelentett mást, minthogy ez a régió hol Nyugathoz, hol pedig Kelethez közelített, konvergált. A lényeg az talán az egészből, hogy ma már nem is az Európához való tartozásunk bizonyítékát keressük, hanem a Kelet kifejezés mára lényegében átszellemült Ázsiát jelent és ahhoz való édesgetésünket szeretné a kormány minden erővel elérni. Ott van GDP-emelkedés, Európa romlott és amúgy is onnan származunk, csak a sztyeppe népe kiszorította a szittya magyart, de attól még a vér nem válik vízzé, mi bizony ázsiaiak vagyunk. Amilyen gyorsan kihajtottak minket, most olyan gyorsan menekülnénk vissza tejtestvéreink közé. 

   Külpolitikában megkezdett „keleti nyitás”, gazdaságpolitikában erőteljes „ázsianizálódást” jelent. Termelő munkát mindenképpen, minden más spekulatív, azaz romlott nyugati dekadencia. Nem tudom, hogy ezt Matolcsy elvtárs (valamelyik politológus szavaival a „gazdaságpolitika Zámbó Krisztiánja”) valamelyik frissen olvasott, magas röptű tudományos értekezése vagy Orbán Viktor gyerekkori trágyalapátolós, bányavájár idilli korszakából csöppent át az irányadó modellé, mindenesetre tény, hogy most már úgy tűnik az oktatáspolitika is ezt követi. Lesznek szép multik, amik gyártanak szép autókat esetleg gumikat, némi optikai légszennyezéssel és kínos emberbaráti szalagmunkahelyekkel. Ehhez pedig ugyebár tanulni nem kell, ergo az egyetem is csak a pénzt viszi. Ha pedig valaki efféle szellemi luxuscikkre vágyik az fizesse meg, ha már nem fűlik a foga a kétkezi munkához. Elvégre az nem termel semmit. Ez a magyar „Gangnam Style” éppolyan kulturális csemege, mint az ázsiai testvére. Az újgazdag gyerekek kiparodizálása (akik nyilván egyetemisták) így csapott át önmaga paródiájává, mikor kritikai éle eltűnt a Youtube éterén keresztül és megmaradt egy bohóc ugrálásának idióta jelképévé. Így ázsianizálódott a „gazdaságpolitika

Zámbó Krisztiánja” a „gazdaságpolitika Gangnam Matolcsy Style-vá”.  

   Van egy Finnország aki pár évtizeddel ezelőtt máshogyan gondolta és inkább a saját oktatását fejlesztette tökélyre (értsd: világszínvonalra), hozzáigazítva az ország lehetőségeit (értsd: gazdaságpolitikáját). Mondanom se kell mennyire lemaradt az ázsiai modelltől és mára már a nyugati feslettség mintapéldájává vált…

   Ellenben a mi ázsiónk is ázsianizálódott és azeri befektetőket cipelünk keresztül-kasul a fővárosban, miután gyerekkori baltás cimborájukat visszaadtuk nekik játszani. Reménykedve várjuk, hogy azeri befektetéseken kétkezi munkát termeljünk végre és legyőzzük abbéli szellemi erőfeszítéseinket, hogy ez miért is ne lenne hasznos, nemcsak egyénnek és alattvalónak, hanem az országnak egyaránt.

   Az ázsianizálódott országban pedig most próbálnak meggyőzni minket, hogy a kevesebb az több, a rosszabb pedig jobb. Igaz négy évvel ezelőtt még ők is úgy gondolták, hogy az ingyenes oktatás alapvető feltétele az ország sikerének vagy legalább annak lehetőségére. Ehelyett mára a Harmadik Magyar Köztársaság korában a harmadik röghöz kötés időszaka következik, próbálva megállítani azt a tömeges elvándorlást, amely lassan felülmúlja az 1956 utáni kényszeredett kivándorlást. Bár lehet, hogy csak az orvosokat sajnálja ez a kormány, elvégre ki fogja lélegeztetőgépen tartani a kétkezi munkásokat, akik majd a szalag mellett dolgozhatnának. És itt figyelmeztetném is a kormányt egyben, hogy nemcsak értelmiségiek távoznak, de a kétkezi munkások is erőteljesen Nyugatra (nem Keletre) vette az irányt, másrészt az elhagyók nagy százalékának éppen a mai magyar közhangulat, a szellemi alultápláltság (kis zsidózás, kis cigányozás) itthoni megtapasztalásának ténye „kényszeríti” külföldre a szebb jövőben reménykedő honfitársainkat.

   Az új ázsianizálódni látszó oktatási „reform” nemcsak véglegesen kettészakítja a magyar társadalmat, hanem a jövőbeli kilátásokat, Magyarország felemelkedését korlátozza véglegesen. Aki megfizetné és ki is tudja majd fizetni a tandíjat, miért maradna itthon, mikor külföldön ugyanannyi pénzből még magasabb szolgáltatáshoz juthat és mindezen felül még leláncolva se lesz évekre. Természetesen a szegény sorból való felemelkedésnek, nemcsak az egyetem az egyedüli, de mindenképpen az egyik legfontosabb lehetősége és ha ezt elzárja a kormány a mostani változtatásokkal, akkor egy újabb pofont kapnak a nettó kiskeresetű családok, ezáltal tovább folytatódik az oligarchaizálódás. Magam se tudom most már, hogy az ázsianizálódás nem latin-amerikaizálódást jelent-e?