Elmúlt időben nagyon sok emberrel beszélgettem és olyan pozitív visszajelzéseket kaptam ezektől az emberektől, hogy jól esett nekik az, hogy elmondtam a véleményemet. Legtöbbjüknél azt vettem észre, hogy nem is tudják igazán magukról, hogy milyen értékeik vannak és kik is ők valójában. Így hát mesélek magamról másoknak másokért. Talán kedvet kapnak mások is, hogy egy kicsit gondolkodjanak ők is magukról, őszintén.
Ki is vagyok én? Ha egy ismeretlen társaságban kérdeznék meg tőlem, akkor azt felelném, hogy Graffits Tamás vagyok. Nyilván a nevemre kiváncsiak. De ki vagyok valójában? Ha felteszem ezt a kérdést, akkor számot kell adnom arról, hogy miből, kikből is állok össze, mit is kaphattam örökül. Először a családommal kell számolnom. Anyai nagyszüleimtől talán a szorgalmasságot emelném ki. Nem vagyok olyan, mint ők, de megtanultam tőlük, hogy vannak dolgok amiket akkor is el kell végeznie az embernek amiket muszáj, annak ellenére, hogy semmi kedve nincs hozzá. A másik pedig az, hogy sohase szabad panaszkodni, ezt mindig úgy fejezték ki nekem, hogy az a finom ami éppen van. Apai nagyszüleimtől azt tanultam meg, hogy magára az életre sem lehet panaszkodni, még akkor sem ha éppen külső körülmények nehezítik is azt, de magát az életet meg kell becsülni. Talán mindig is a papám volt az akire a leginkább felnéztem. Bármi pénzük volt, sohase nézte mennyi az, ha a szeretetről volt szó. Ha örömet akart okozni valakinek, nem nézte azt, hogy az mibe is kerülhet. A feltétlen szeretet sugárzott belőle, bármilyen emberről volt is szó. Bennem az ő emléke, így maradt meg és így is fog. Édesanyámtól a szókimondást, az őszinteséget emelném ki. Bárkinek elmondja a véleményét, bármilyen helyzetben. Édesapám mindig is felelősségre próbált tanítani. Azt, hogy az elveinket nem szeghetjük meg semmilyen helyzetben és ha ez sérülne, akkor azonnal fel kell szólalni érte. Ha valamit csinálunk akkor azt tisztességgel kell végigcsinálni. Magától a családomtól pedig azt köszönhetem, hogy mindig rám bízták a döntést és a választást és abban feltétlenül segítettek, bármi is legyen az. Így ez óriási szabadságfokkal társult és alakult ki bennem, ami miatt kifejlődhetett az igazi énem, az ami én lehettem. Így alakultam ki mint massza, melyből átgyúrhattam magam, önmagam valóságává. Ki vagyok hát én valójában?
Ahhoz, hogy felelni tudjak, számot kell vetni értékeimről és hibáimról. Bármilyen cselekedetem mögött olyan elvek feszülnek ki hálóként, melyek megszabják tetteim mozgatórugóit. Akármilyen emberről van szó, valamilyen mögöttes elvek alapján cselekszik és létezik. Ha egy embert megakarsz érteni, jobb ha először ezekre az elvekre akarsz rábukkani, nem arra amiket cselekedett. Ismerned kell az elveidet ahhoz, hogy ne vessz el ebben a világban. Egyfajta kiindulási alap, mely segít bármilyen helyzetben, hogy önamagadat tudjad képviselni. Ha nincsenek kifüggesztett értékeid, melyeket vallassz, akkor nem tudod megmondani, hogy mi a jó cselekedet és mi a rossz. Hogyan is tudnád elítélni azt az embert aki lop, milyen alapon, ha nem mondjuk azt hogy a lopás az bűn? Nincs alapunk azt mondani, ha nem tesszük világossá azt, hogy a lopás az nem érték. Ezért fontosak, hogy tisztában legyünk értékeinkkel. A számomra legfontosabb érték, maga az ember, emberiesség. Egyfajta szeretet a másikért. Tisztába kell lenni azzal, hogy nem várhatok mást egy embertől csak azt ahogyan én is viszonyultam hozzá. Könnyebb gyűlölni, mint megérteni és tisztelni a másikat. Könnyebb fejbelőni egy embert, mint segíteni rajta. De mégis azt vallom hogy ha szolidáris vagy a másikért, akkor azt ezerszer kapod vissza. Csak pusztán olyan apró jeleknek fogsz tudni örülni, ha látod a másikban, hogy valami hihetetlen módon tisztel téged és értékesnek tart. Ez megerősít téged és még jobban összeállsz azzá ami te valójában is vagy. Tiszteled magad azért, mert tudod, hogy másnak értékes vagy és fontos. Ezek olyan jelek, ami miatt tudod, hogy élned kell és élned érdemes. Ismerned kell embereket, hogy önmagadat megismerd. Az ember társas lény és társként is kell viselkednie. Saját életedet rengeteg ember határozza meg és alakítja, de ezzel tisztában kell lenned, el kell fogadnod. Te csak a végső döntést hozod meg, azt ami helyes vagy azt ami a legkönnyebb. Döntésekhez önbizalom kell és önismeret. Mindig őszintének kell maradnod, még ha az a legnehezebb is legtöbbször. De tudnod kell, hogy a legkifizetődőbb. Saját lelkiismeretedet a legnehezebb maga alá gyúrni. Nem beszél, de addig nem hagy nyugton, míg nem cselekszel a nevében. Nekem egy roppant racionális agyam van, ezzel is tisztába vagyok. Ez segít abban, hogy jobban értsem a világot, kiismerjem az irracionálisat. Szeretem a dolgokat a maga egyszerűségében látni, egyenletként leveztni és megérteni. Ez nem jelenti, hogy ami irracionális az rossz lenne. Éppen ezért szeretek úgy is viselkdeni sokszor. Ahhoz, hogy leleplezz dolgokat és embereket, meg kell hökkenteni őket. A nem normálisból lehet megérteni azt, hogy ma mi is a normális. Ahhoz, hogy kilépjek önmagamból és felfüggesszem önmagamat egy kis ideig, ahhoz nagyon sokszor nem normálisan kell viselkednem. Ettől értékesnek tartom magam, mert nem vagyok olyan, mint más ember, ettől érzem magam különbnek. A legtöbb ember tudja, hogy mi a normális és úgy is viselkedik. Ebből csak egy massza lesz, ami miatt nem érzem azt, hogy különb lennék bárkitöl is. Szeretem ha látjak, hogy nem normálisan cselekszem néha, de tudják azt, hogy nagyon is jól tudom, hogy mi az ami normális valójában. Ezzel tagadod őket és meghökkented a legtöbb embert. Nem bántasz senkit, tartom az elveimet, de ugyanakkor tudatod velük hogy más vagy. Nem tudom leélni az életemet úgy, hogy mindennap jól megszokott rutin szerint hajtom végre a cselekedeteimet. Ez azzal jár, hogy sokszor megbélyegeznek és hülyének tartanak, de ez ad erőt ahhoz, hogy másnak érezzem magam, mert nevetek magamba, hogy nem ismernek, mert legbelül én tudom csak hogy ki is vagyok valójában. Majd másnap eléjük állsz és olyan dolgokat tudsz nekik mondani, amivel rávilágítasz arra, hogy semmivel se vagy rosszabb mint ők, sokkal jobban érted a dolgokat mint ők, de ezt néha át tudod lépni, meg tudod haladni.
Fontos, ha tudod, mik az értékeid, de tudd a céljaidat is. A célt sohase téveszd össze az eszközökkel. A pénz csak egy eszköz. Sokan erre a papírfecnire teszik fel az életüket és azt gyűjtik örökkön örökké, amíg csak élnek. A pénz fontos, anélkül ma nem boldogulsz, de csak eszköznek vedd, mely az életed fenntartásához és megmaradásához kell, de nem a boldogsághoz. Egy zöld papírfecni télleg az ami olyan fontos lenne? Nem hinném. A céljaid sikerrel és bukásokkal fognak megajándékozni, ami a beteljesedésedhez vezet. Tudnod kell, hogy céljaid onnan jönnek hogy ráismersz arra, hogy halandó vagy. Nem fogsz örökkön élni a pillanatnyi mostban, hanem haladsz a végzeted felé. Mindenki fél ettől, én is, de becsülnöd és tisztelned kell, ahhoz, hogy ráismerj arra meg kell valósítani magadat. Céljaid attól lesznek, ha tudod tenned kell valamit még mielőtt végleg késő. Nekem nem cél a túlvilág sem. Nem hiszek Istenben. Ez nem jelenti azt, hogy ateista lennék, csak nem hiszek benne. Erről úgy érzem nem én tehetek, a hit az ami vagy megvan egy emberben vagy nincs. Az én túlracionális eszem, nem tud hinni Istenben. Ugyanakkor tisztelem más ember vallásosságát, hitét. Én a céljaimat csak itt, ebben a világban tudom meghatározni. Szeretem azt amit csinálok és tanulok. Szeretném folytatni életem végéig ha lesz rá módom. Rengeteget tanultam és köszönhetek annak, amit itt kaptam. Világlátásomat, világnézeteimet itt sikerült kialakítanom, amihez hozzájárult nagyon sok tanár, és rengeteg olyan könyv amiket napokig próbáltam értelmezni. Estéket töltöttem el filozófiával, hogy megértsek alapproblémákat. Ezek segítettek abban, hogy megismerjem magam, másokat és a világ különböző aspektusait. Voltak tanárok, akik nagy hatással voltak rám. Egy tanár akkor tanár, ha nem csak az anyagot adja le, hanem olyan világlátást közvetít, amivel el tudod rendezni a dolgokat. Rendszerezni és megérteni tudsz dolgokat. Talán szeretnék így később tanítani én is. Szerintem felemelő érzés embereknek átadni olyan dolgokat, melyek később segíthetik az életében. Célom az is, hogy fentartsam a szabadság utáni vágyamat. Egy olyan érzést, ami mindig újhoz vezet, mindig megajándékoz. Ebből is tudod értékelni az életedet, ha ráismersz önmagad lehetőségeire, önmagad szabadságfokára. Nem vagy eleve elrendelt. Ezt tudnod kell és életetned kell, hogy sohase add fel. Célom az, hogy boldog legyek. Boldog lennék ha szeretne annyira egy nő, mint én tudok szeretni és mellette mindig önmagamat adhassam. Boldog lennék ha lenne három négy gyerekem, akik úgy szeretnének, mint én tudnám szeretni őket. Boldog lennék, ha azokat akik most barátaim, mindig is úgy szeressenek, mint most tudom hogy szeretnek. Én rengetegek köszönhetek nekik és ezt sohase felejtem el. Rengeteget köszönhetek olyan szerelmeknek is, akik mellett mindig magamat adhattam, ezért őket se szeretném elfelejteni.
Tudnom kell a hibáimat is. Talán a legrosszabb tulajdonságom, az hogy néha meghátrálok a felelősség alól, néha tolom, halogatom őket, míg végül magyarázkodnom kell. Roppant nehezen viselem, ha olyat kell csinálnom amit nem szeretek. Ilyenkor önmagamat emésztem fel, hogy miért is kell itt lennem és ezt csinálnom. Roppant makacs vagyok, ha olyan dolgokat kell csinálnom amit haszontalannak, berögzült szokásnak tartok. Ilyenkor ellenkezek a racionális agyammal, amíg csak tudok. Tudom azt is hogy valamilyen szinten igénytelen vagyok. Sajnálom a pénzt haszontalan holmikra, ruhákra is. Életem végéig elhordok egy nadrágot amit már megszoktam. Talán az elmúlt időben ezen változtatott egy ember, jó irányban. Nem a ruha teszi az embert, de nagyon fontos maga a megjelenés. Néha nagyon lusta vagyok és nem mozdoluk ki a világért sem. Ezen változtattam talán az elmúlt időben. Roppant nehezen bírom a rendszert az életemben, talán mert úgy érzem, hogy az egy más világ és én ettől szabadabbnak érzem magam. Biztos van több hibám is, de azok kisebbek úgy érzem.
Ez vagyok én 23 évesen. Lehet fiatal vagyok, ahhoz hogy ezt mondjam, de talán majd halálom utolsó órájában ezt végigolvasva, nyugodtan alá tudom írni, ez voltam én:
Graffits Tamás
