Stukker

  Először is a Diónak jó utat és járjon szerencsével, fossza ki munkaerejével a szigeti koboldokat. (Kobold vagy kobolt?) Megfejtéseket postán. Aztán. Hétfőn futballoztam este, aminek a lábam látta kárát, ugyanis történt, hogy elemi erejű lövésemet a srác talpa még a rugás pillanatában blokkolta, így felszakadt minden ami létezik, de lényeg, hogy legalább a lábújjaim nem törtek ripityára, mint ahogy azt gondoltam először, mert nem tudtam rálépni. A lényeg a lényeg, hogy már javul, bár nem hinném hogy a jövőheti meccsen pályára tudnék lépni. Ellenben lesz új mezünk, amire nagyon kiváncsi vagyok, mert a saját nevem fog díszelegni rajta, és mind a HÖK pénzéből.:) Kedden a kezdeti idegeskedésem alábbhagyott és megbékéltem a helyzettel, hogy egy valódi pöcs és vesztes vagyok. Igazi vesztes, mert elfogadom hogy vesztettem. Szerencsére Bandikám majdnem egész nap itthon volt, mivel egészségügyi problémáit intézte közpénzből a kórházban. A szemét. Elmentünk bevásárolni, kábelért kutakodni, postára csekkeket fizetni. Aztán ő csinált valami görög rakott krumplit. Ja, igen, Bandika lett az új szobatársam. Úgy élünk, mint a sitten, egymás tekintetéről nem vesszük le a szemünket. Párnám alatt, meg ott bújkál a legélesebb tőröm, amivel 26 féleképpen tudnám elvágni csak a torkát, baloldali irányből. Lényeg a lényeg délután megérkezett közénk Auer Zoli, másnéven Csöcsi, akinek éppen konferenciája volt itt Pesten és nálunk szállt meg. Mindenképpen kocsmába és városba akart cipelni minket, de mi akik megtaláltuk már a helyes utat  a Mennyországba, tudtuk, hogy ez rossz. Akárcsak a  kábítószer, meg az LSD. Így az ördögnek hátat fordítva lementünk sörééé, hogy majd filmnézés közben elszopogatjuk. Megnéztük a  szökést, majd következett a Mesti ötlete: Rocky9 vagy mennyi. Ez a legjobb film, mert ő látta moziban és akkora hatással volt rá, hogy ezt mindenképpen meg kell néznünk. Na már most néztük 5 percig, ezalatt mi a Zolival és Andrissal végigszakadtunk, hogy lehet ennyire gagyi egy film, míg Mesti az öregapó foteljából üvöltözött velünk, hogy kussoljunk és mennyire nem értjük a lényeget. Ugye hát nem kell megnézni egy Rockyt, ahhoz hogy ne tudnánk, milyen alaptörténeten fut majd végig a mi főhősünk. Öreg, megviselt, de a becsületéért bármikor ringbeszáll. Aztán ott volt ugye az apa-fia konfliktus is nagyon szépen beágyazva. A fiú, aki apja árnyéka mögött kisebbségi komplexusban szenved (ugye minden amcsi filmbe kell kisebbségi-komplexus), de a végére ő lesz a legbüszkébb a hős apucira, bár most még népszerűbb lesz, mint valaha. Na mindegy, nem is értem. Ja igen. A bosszú alapja, miért is harcolt ráncos arccal Stallone? Mert egy videojátékban - mocskos pénzvilág, kapitalista nanomérnökök - a gyerekek pszichológiai fejlődését gátolva Balboa leveri az új bajnokot, aki nem mellesleg egy fekete nagyképű bérgyilkosnak kinéző fiatalember. Ezt pedig személyesen kell elintézni ugye, az HBO egyenes adásán keresztül. Nem is értem. Most már persze bevallhatom, hogy az alaptörténetet áttekertük, mert senki se volt rá kiváncsi a Mestin kívül, így az első 10 perc után tekertünk egy 50percet és következhetett az 50perces megabunyó. Minden megvolt, ami egy boxhoz kellhet. A bosszú, a szeretet és persze a felejthetetlen lassított ütések, vérzáporos képek, "szeretlek baby, miért haltál meg" snittek és a szemek. Igen a szemek. Minden ütést szemen keresztül ajánlanak valakinek. Ütés előtt ki kell nézni a fiamra, majd odavágog a gonosz nigger (bocsánat elragadtatam magam, talán most újra átélem a filmet) szeme alá. Kapok egyet én is, hiszen a box az tipikus cserekereskedelem, ha én ütök ő is ad egyet. Szóval felváltva ütünk. A következő ütés asszonyért megy, aztán az edzőnek, aztán a világbékének. A gonoszt az különbözteti meg a jótól, hogy neki ilyen ajánlásai nincsenek, hiszen ő önző, mohó bunyós, aki csak azért mert rossz és kemény és mert néger egy magányos bunyós. És persze a pénzemberek is ott állnak mind mögötte, de miután látják, hogy nem ölte meg az első menetben a hősünket, már szállnak is ki mellőle. És hát az a gúnyos mosolyuk, ahogyan aranyórában fecsegnek a meccs előtt, mennyire szét fogja majd verni az emberük a mi jó fiúnkat. Egyszerűen zseniális a dráma. A hősünket szétverik az első menetben, majd a másodikban is, de persze "szeretlek kicsim, érted teszem" lelkikihágások után mindig talpraáll, na és persze a belső hangok is ezt sugallják neki a múltból "állj fel!". A dráma és a zene mindig összefügg. A lassú és komotos muzsika után, nemcsak Rocky indul be hanem a dallamok is. A nézők megőrülnek és csodálkoznak. Mindenki hősünknek szurkol és a lelki, majd emberi tartásáért. Felbecsülhetetlen pillanatok. Repülünk gyorsan 8 menetet, ahol szarrá verik egymást és következhet az utolsó két menet, újra élőben. Arcuk már felismerhetetlen a sok vértől és hegtől, éppen csak lélegeznek. Már mindegy ki nyer, mert erkölcsi szempontból ez is fergeteges, hogy idáig láthattuk ezt az egyszeri megismételhetetlen sporteseményt. A forgatókönyvírok itt egy nagyon váratlan és meglepő trükköt alkalmaztak. Nem Rocky nyerte meg a meccset, épp hogy lecsúszott róla, egyetlen egy ponttal elveszítette ezt a nem mindennapi mérkőzést. A bajnok a gonosz fekete. De a gonosz fekete, annyira megrendült, hogy ő se bírja ki taps és elismerés nélkül a hősünk kálváriáját, így hát meghajol az élő múlt előtt. Még most is sírok ha visszaemlékszem erre a csodás és mélyen szántó pillanatra. Megrendül az ember ha ennyire emberi, ennyire megható és ennyire elismerő tud lenni a legnagyobb vetélytárs, a legyőzhetetlen, egy ilyen öregember iránt. Szóval nem tudok mást mondani, nézzétek és híreszteljétek ti is ezt a nem mindennapi alkotást, ezt az amcsi filmdrámát. Rocky (és nem Rocco) kalandjai után elkezdtünk South Parkot nézni, ami egy szinvonalbeli kráter volt az előző alkotás után, ellenben mindenki jobban élvezte.

 Holnap kávé, mondjuk még kedvem nem jött meg hozzá, de majd lesz valami. Szombatra kocsmatúrára hívtak, de nem akarok már ennyit inni, meg tanulnom kellene. Nem a kedvemmel van baj, mert mennék, meg örülök ha hívnak, mint ahogy tegnap is a Zoli, de ha az ember mindenhova elmenne akkor a saját dolgai szorulnak egyre hátrébb, ilyenkor meg néha úgy érzem mintha szétszakadnék, nem azért mert ezek olyan megterhelők, hanem azért mert nem maradna időm a saját dolgaimra. Elmennék én akárhova de most vissza akarok venni picit és most tényleg. Ráadásul anyagi helyzetem most nem is engedi meg, szóval rongyot meg nem akarok rázni. Viszont most a kedvem elég jó.

 Egy éves lett ez a blog. Egy éve írok már a szánalmas életemről. Elegem van ebből is.

Íme az első írás:

http://stukker.blog.hu/2007/10/07/forgatokonyv

  "Technokultúra és technotudomány - egy ilyen szójáték nem old meg semmit, de mindent összetettebbé tesz. Arra kényszerít bennünket, hogy felismerjük: a technikait nem olyan könnyű megkülönböztetni az 'emberitől', hiszen az bent van (az orvosi technikákban, a feldolgozott élelmiszerekben), köztünk van (pl. a telefonokkal) és kint van (mint a műholdak). Néha mi lakunk benne (légkondicionált irodai tér), vagy ő lakik bennünk (pl. egy pacemaker). Néha protézisként vagy toldalékként jelenik meg (mint szemüveg); más alkalmakkor az emberek tűnnek a toldalékainak (egy futószalag mellett dolgozó ember)."

Ezeket a sorokat 1996-ban írták. Több, mint 10 évvel ezelőtt, egészen pontosan 12 évvel ezelőtt. Feltehetném a kérdést, kinek volt 12 esztendővel ezelőtt telefonja, internete egyáltalán számítógépe. Ma már a fiatalok 95%-ának Magyarországon is van külön internetes postafiókja, emailje. Walkman, discman, mp3 lejátszó, Ipod és a többi. Egyenes vonalú fejlődése(?) pár év alatt. Óriási változások, gyorsan száguldó új eszközök, kisebbek, gyorsabbak és okosabbak. Az egész sci-fi filmek erről szólnak, a jövőbeni ember, aki feltalálója és előállítója a technikai eszközöknek a technika kiszolgálójává válik, egyszerűbben, képletesebben a robotok "rabszolgáivá". Ez nem új gondolat, már 150 évvel ezelőtt is foglalkoztak vele, de ha még messzebb akarok menni már a középkori géprombolások is ezt tükrözték, a gépek hatalmától féltették a munkások a munkahelyüket. De elég csak Marx nevét említeni, akinek az elidegenedés fogalma tulajdonképpen éppen ebből született. Magának a "gépiesnek" is van egyfajta negatív kicsengése, szemben a kreatív és alkotó emberrel szemben. Mára átláthatatlan az a tudás, vagy ismeret ami szükséges ezeknek az eszközöknek az előállításához és összerakásához. A technika emberei a tudomány emberinek segítségével napról napra dobbantanak egyet a mindennapi ember életén. Észrevétlenül sugárzik be az emebr tapasztalati mezejébe egy-egy új technikai eszköz. Ki lenne meg ma már telefon nélkül? Észre se vettük de már használjuk, ha már használjuk meg is szokjuk, ha megszoktuk nem is szabadulunk tőle. Micsoda érzés telefon nélkül lenni egy hónapig? Az ember keresi a helyét, elérhetetlennek érzi magát aki kimarad a lendületes és hömplygő életből. Lehetne fokozni persze, ha hozzávennénk azokat a kommunikációs, telekommunikációs eszközöket, amiket nap mint nap használ az ember. Előny vagy hátrány? Tulajdonképpen a kérdés annyiból irreleváns, hogy nehéz lenne kikerülni a legújabb technológiai eszközöket, hiszen aki kimarad az lemarad. Onnantól, hogy beálltam a sorba, elég nehéz kiszállni. Nyilván rengeteg előnye is van, hiszen nem hinném, sőt biztos vagyok benne,hogy valaha a történelem során egy ember ennyi emberrel tudta volna fentartani a kapcsolatát egy időben. Bárkit elérhetek, bármelyik pillanatban. A hátrányokat sokkal nehezebb érzékelni és mérhetővé tenni. A hátrányokat csakis lelkiekben, pszichológiailag lehetséges tapasztalni. A kapcsolatok kiüresedésében, felszínességeiben, látszatkapcsolatokban. Hiánypótlás. Magányos vagy? Felhívok valakit. Személyiség és a személyesség teljes elvesztése. Egy sor olyan dolog változik át melyek nem mérhetők. Éppen azért nem mérhetők mert pszichológiai okai vannak. Szaporodhatnak az ilyen esetek, de sose lehet ráhúzni, hogy ez meg ez a személy ez meg ez miatt olyan amilyen. A pszichológia a személyel, az egyénnel foglalkozik, míg a technikai eszközöket társadalmi szinten terítik. Nem lehetséges a negatív visszacsatolás az egyének felől. Negatív visszacsatolás csak akkor lehetséges ha összetársadalmi szintű. Például a tejporban méreg van. Állítólag egyes kísérletek szerint a mobiltelefon rákot okoz. Nem tudni. Még. És ez a baj. A technikai eszközöket akkor lehet szabályozni, irányítani amikor keletkeznek, piacra kerülnek. Ha már ott vannak külön utat járnak be, nem lehet irányítani. Nincs tapasztalat rá. Ez a legnagyobb baj. Az embernek egyre több ismeretlen tapasztalattal kell szembenéznie, melyben nem lehet meggyőződni, hogy az milyen következményekkel jár. A múltban gyökerező tapasztalatok felszakadnak, nem adnak útbaigazítás a ma felmerülő problémákra. Kinevetjük a szüleinket ha nem tudják használni az egeret, a nagyszülőknek már a kezébe sem mernénk adni. Nekem meg már furcsa a laptopot egér nélkül használnom. De valószínű az ükjeink tapasztalatai még el3gek voltak  a nagyszüleinknek. Legalábbis kevés változást kellett megélniük ahhoz képest mint napjainkban megél az ember. A lényeg, hogy az új technikai eszközökre nincsenek elvi, erkölcsi mércéink. Nem terjed ki rá a tapasztalat, vagy a tapasztalatból származó iránymutatás, olyan etikai mérce, mely korlátozza az egyénre káros lelki hatásokat. Jó példa erre a televizió története. 50 évvel ezelőtt már majdnem minden háztartásban volt egy televizió. Legalább 40 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy meghozzák azt a törvényt amivel valamelyest próbáltak hatni a nézőkre. A piros körben létező 18as számra gondolok. 40 évbe telett míg hoztak egy etikai törvényt, mert rájöttek, hogy mennyire romboló hatása lehet adott műsoroknak, filmeknek az egyénre nézve. Hol van ma már a televízió? Mennyi ilyen eszközünk van még? Állítólag az internetet is próbálnák szabályozni. Kétlem, hogy lehetséges lehetne. A következmények beláthatatlanok. Pedig ez még csak a lelki dolgokról szólt, de a környezetvédelem ugyanilyen problémákkal, ha nem még nagyobbakkal áll szembe. Messze kerültünk a múlttól. Történészek, történelemfilozófusok szerint soha se volt ilyen gyors az idő mint most. Persze nem a másodpercek lettek gyorsabbak, hanem a múltbeli tapasztalataink lettek ingoványosabbak a változásokkal szemben.            

  Tegnap fociztam. Kikaptunk 6:3ra. Nem ment rosszul. Rúgtam egy gólt, kapásrugásból. Mivel 4+1 es a pálya így kurva sokat kellett futni és hulla lettem tőle annyira, hogy rohadtul megfáztam vagy nem tudom, de azóta csak prüszkölök, tüsszögök és orrot fújok. Ja és nagyon ki vana tököm. Elmentem ma gyógyszertárba, hogy vásároljak neocitránt, aminek nagyon vaskos ára volt, 1600ft. Ettől már jobban lettem, a tudattól, hogy ennyit elcsesztem ilyen gyógyszerre. Mai buli elmarad, nem is bánom, úgyis volt elég mostanában. Szombaton TATU18 lemezbemutató koncert a Rocktogonba este9 órától, ahol is kötelező a részvételem és mindenki másnak. Gyertek sokan, kell a pénz nekik. Lehet venni polókat tőlük meg CD-t, meg bugyikat. Puszika, ott találkozunk!

  Nem tudom miért, de ma olyan jó kedvem lett. Lehet a pár perces napsütéstől vagy a hétvége közeledtétől, vagy csak úgy. Pankapitány áthívott hozzájuk vendégségbe, pofavizitre vagy csak iszogatni. Remélem még jön valami alfahím, mert különben egyedül kicsit nehéz lesz tartanom a nemi arányt. Jövőhét szerdán pedig egyetim napok  lesznek, amikor is szerdán kötelező a részvétel, ugyanis Dévényi "pirospöttyös" Tibi bácsi lesz hajnal kettő órakor, így egy kis Efott nosztalgia mindenkire ráférne. Mivel pedig úgyis mindneki fitnessz böjtölést akar tartani, arra gondoltam, hogy akár holnap elmehetnénk szaunázni, vagy valamikor.

Mi az az IPOD?Mire jó?  Remélem nem fogtok nagyon szidni tudatlanságom miatt. Olyan divatos szó, csak nem tudom, hogy mi az. Iphone,Ipod meg ilyen faszságok. Mondjuk Iphone tudom micsoda körülbelül. ITom. ISör. INni. kackackukac

  Nos nem tudom, hogyan is írjam le. A lényeg, hogy a sok év alatt összegyűlt 49000FPP-m a forunepoker oldalán. Lényegtelen, hogy ez micsoda, a lényeg az, hogy ez nagyon sok, mert nem lehetett felhasználni évek óta semmire. Most nyílt egy bolt az oldalon, és ezt a 49000FPP-t le lehet vásárolni. Tehát mondjuk azt- az egyszerűség kedvéért--, hogy van 49000ft-om. Na most ott a boltban ebből rogyásig tudok vásárolni Ipod-tól kezdve, Xboxon keresztül, fényképezőn és ruhákon belül mindent. Kell nekem egy műszaki ember, aki ért ezekhez az Ipod meg faszom tudja milyen szirszarokhoz, hogy tudjam miket vásárolok majd. A ruhakollekcióm kicsit kiegészül majd pókeres cuccokkal az tuti.:) A lényeg, hogy rohadtul örülök, mert ingyen vehetek egy rakás olyan dolgot, amik jól jöhetnek.

Innen válogathatok:

https://fortunepoker.loyaltypointstore.com/

jippjipp

   Péntek, szombatot nem írom meg. Hétfőn fociztam, Andrissal egyetemben, akit elinvitáltam a csoporttársakhoz és egyéb emberek közé. Keddden, azaz tegnap (a gyengébbek kedvéért) rohangászós napom volt. Suli, majd irány Tata, aztán vissza Büdöspestre, albiba és nyomás a futball. Két nap egymás után fociztam, nem tudom mikor volt ilyen utoljára. Sajnos kikaptunk, pedig jobbak voltunk. Aztán szokás szerint beültünk a büfébe. Nos. Mivel nekem rohadtul fájt a torkom, mondtam, hogy én szodát és teát fogok inni. "Na mivan a fiúkat szereted?", "Gyökér" és ehhez hasonló mondatok hangzottak el, mind azért mert nem sört vagy egyéb rövidet fogyasztottam. Magyarázkodtam, hogy végigittam a nyarat, talán visszakéne magam fognom picit, ezenkívül alig tudok nyelni úgy fáj a torkom, de hát süket fülekre találtak az én kis mondataim. De nem érdekelt, akkor is teáztam. Csocsóztunk Imivel, akivel szarrá vertük a népet, becsúszott egy mászás is, de sajnos nem másztak az ellenfelek. Majd olyan másfél óra dumálás után kijelentettem, hogy távozok. Na akkor megint megkaptam a magamét. Nem értem miért van ez. A végén már én éreztem magam egy rohadt szemétnek mert nem ittam és haza akartam menni, mert kurva fáradt voltam. Persze jól esik, hogy szeretnék hogy maradjak, de ha egyszer véletlenül nem maradok ott akkor nem értem miért olyan nagy baj ez. No mindegy. Majd bepótoljuk valamikor. Viszont kicsit egészségesebbnek érzem magam, nem is igen dohányoztam, meccs óta egy szál cigit nyomtam csak el. Otthon kajáltam egyet, majd Andrissal szokásos rítusunk keretében megnéztük a szökés legújabb epizódját. Lefekvés előtt két neocitrán és láss csodát ma nem fáj a torkom. Zsír. Enyhe izomláz viszont jelentkezett, az a kellemesebbik fajta. Kialudtam magam és reggel óta megy a tanulás. OHH jehh. Ja és Andris elintézte pénzügyleteimet, végre tudom hogyan és mennyin állok. Emőkének viszont üzenném, hogy nem találtam meg a neten ezt a Kanári-szigetekes pókerversenyt, tehát nehéz lesz megnyernem. Kajolok és irány a suli. Este valami fasza kaját csinálok és Doktor Houset nézzük kötelezően. Szobacserét is végre kellene hajtani, rám jött az olvashatnék. Hétvégén nem lesz semmi, lehet nem is igen mozdulok ki, csak egy kis sörözésre max. Kész a szemüvegem is és látok újra. Ennyit az izgalmakról, puszika.   

  Kezdeném a csütörtökkel. Hol is kezdjem. A héten kétszer is nemet mondtam az alkoholra és hát persze, mindig meg is kaptam mennyire gyökér vagyok. Nem akartam betoszni, mert gondoltam itt az ideje visszafogni magam. Egész jól sikerült, elég sokat olvastam és tanulgattam a héten. Egészen csütörtökig. Ekkor olyan 8 óra tájékán este Mestike felvetette, mi lenne ha filmet néznénk. (Ja, fél kilóval átvettem a vezetést a házikakabajnokságban.) Lementünk boltba chipsért és sörért, meg úgy 2 liter vodkáért. Na jó nem hazudok többet, nem vodka volt hanem jéger. Na jó, nem vettünk rövidet csak sört. Szóval megnéztünk egy Owen Wilsonos gyökér filmet, amiben lúzereket vernek, míg nem felülkerekednek a gonosz elnyomókon és végre elkezdődhetett a lúzersrácok első igazi iskolai napja. Miután ezt megnéztük, gyerek idő lévén beraktuk a Zohant (Alias Adam Sandler filmet). Móka, kacagás, cigarettázás, sörözés. Andris bealudt, Mesti már betakarózott, én meg vihogok a fotelba minden egyes jeleneten. Ekkora megszólalt Mesti telefonja, Ich bin Ákos. Ákos a Corvin sörözőbe ment, ami tőlünk jó 20 másodpercnyire van. Ákos nem érdekelt minket:), de mondta hogy vannak vele csoporttárslánykák is. Ekkor fél 12öt ütött már az óra. Fel a diszkósszerkót irány le a kocsmába. A Corvin sörözőről azt kell tudni, hogy 250Ft a feles whisky és a feles fütyülős is. 1300Ft-ból kijött 2 sör, 2 feles whisky és egy whiskykóla. Ja igen. Én a korsó sör helyett egy kosár sört kértem, így megjegyzett a pultos hölgy, mert jót kacagott rajtam. Lényeg a lényeg, megjött a kedvünk az italozáshoz. Második roundunknál tartottunk, mikor bejelentették hogy ők mennek a Living Roomba bulizni és kérdezték tőlünk hogy nem tartunk e velük. Ákos fáradt, Mesti másnap dolgozik, Tomika korán megy franciára, nem, nem, nem mehetünk sajnos. Meg különben is nekünk többet kell ennél inni, hogy betegyük a lábunkat valami elementáris diszkóba. Így hát a körmendi csajok elmentek, csoporttársak is meg mindenki, csak mi maradtunk hárman. Ákos hozza a következő kört, amikor megjelenik egy srác, 4 lánnyal az oldalán, akik picsarészegek voltak. Mit ad Isten, pont hozzánk ültek le. Az egyik hölgy leesett a székről olyan részeg volt. Ja igen, Elte bölcsészek voltak, arabisztikások. Az egyik hölgy kijelentette a Mestinek, hogy mi nagyon rendes és jópofa gyerekek vagyunk. Míg társalogtunk a srác hozta is a piákat a csajoknak. Csak hát ők már nem tudták meginni, így hát kinek adták a sok sok italt, hát nekünk... Először egy feles jégert. Mestivel megbeszéltük, hogy háromig elszomolok, aki akkor gyorsabb az issza meg. Egy, kettő... És Mesti itt már meg is itta, hárombasszadmeg. Lányok csak néztek milyen gyorsan iszik az én kis szárnyam. Aztán én egy tekilát kaptam ajcsiba. Nem túlságosan szeretem de só és citrom nélkül elég finom.:) Szóval a lényeg a lényeg, berúgtunk. Fél kettőkor felmerült a gondolat bennem, hogy bassza meg, most már menjünk bulizni mi is. És hát elmentünk a Living Roomba a csajok után. Blahától gyaloglás, aztán belépés, aztán egy kör söci meg vodkafaszombiszbasz, 3000Hufomba került. Csajokat megtaláltuk. Táncika, aztán egy kis break Mestivel. Volt breaksapkája. Felvettem és ő pörgetett a fejemen. Aztán volt valami kakaskodás is. Ákoshoz odament egy kopasz és pofozgatta picit, majd nevetett rajta. Odamentem és elvettem a gyerekkezét, mégse nyúlkáljon már kispajtásaimra. Bemutatta a nemzetközi karatejelet, de akkor már nem ijedtem meg semmitől, annyi szesz volt bennem. Eljátszotta megint ezt Ákossal, megint elvettem a kezét és megint mutogatott. Nem ölt meg, továbbment aztán. Hazamentünk vagy teleportáltunk vagy nem tudom, de otthon lettünk valamikor. Éjszaka sikerült háromnegyed 9 helyett háromnegyed 10re állítani a telefonomat, így sikerült lecsúszni a franciáról. Mesti háromnegyed 11es keléssel új rekordot állított fel. Szóval lelkifurdi, megint rosszak voltunk. Irány haza Tatára, aztán tovább Győrbe koncertezni. Ez már egy másik történet...Főszereplő Herpesz, alias Ombodybouncer.   

Majdnem sírtam. kÖSZ PETI!!!!!De fogtok hiányozni...Címlapra rakom:

www.youtube.com/watch?v=cI9ashQ-IeU

  Nos, hát tegnap voltam először francián. Reggel 10re bementünk Gabesszal. Na jó késtünk 10 percet. Rövid megbeszélés, aztán uccu neki. A kis fiatal hölgy, a tanárnéni, nem szólalt meg magyarul. Kezdő csoportban. És ami a legviccesebb mindent megértetett. Nagyon jó volt. Látszik nem a pénzre mennek rá, hanem arra, hogy minél többet tanuljunk. Teleírtam vagy 6 oldalt, beszéltetett minket az alapkérdés-válaszokkal és egy kis nyelvtanba is belementünk. Úgy pörgött baszki, mint valami ringlispír. Tetszett nagyon. Majd feladott egy rakás gyakorlatot. Délután picit, na jó, kurvára megfájdult a fejem, de elmentem futballozni a csoporttársaimmal szakadó esőbe. Mi négyen ők öten és szarrá vertük őket, poénkodások közepette. Elején kaptam egy kötényt, utána célszerűnek láttam, hogy csak erre játszak. Szarrá áztunk a másfél óra pörgés után. És láss csodát, ma nincs izomlázam, nem hiszem el. Tisztának éreztem utána a tüdömet, ilyen érzésem rég volt. Szerencsére most minden hétfőn, kedden eltudok menni futballozni, szóval nagyon zsír lesz. Meccs után többiek lementek sörözni, képzelem hogyan és én ezért most célszerűnek láttam eltolni a bicajt. Meg kurva fáradt voltam. Itthon aztán Bandikával, aki a háziszarásversenyt vezeti a 20 dekájával, megnéztük a szökés legújabb epizódját. Mestike pedig akusztikus tatu számokat gyártott. Elég jók. Aki kíváncsi rájuk, jó pénzért meghackelem és eladom őket. Ma pedig egész délelőtt angoloztam, mert mindjárt rohanok szakszöveg fordításra. Este Dr. House+meccs vagy pedig Utcabál+Egyetemi Napok. Na vkinek kedv? 

A lényeg pedig, hogy ma újabb kompánia távozik Tatáról, szóval egy perces néma csenddel emlékezzünk meg Robikáról, Kanálról, Rakiról, Petiről?. Nyáron elég sokat mókáztunk együtt, hiányozni fognak a tatai életemből. Sok sikert és kitartást nekik. 

  Meghalt Lakatos László, egyetemi tanárom. Az első olyan tanárom volt, aki hatott rám a gondolkodásával,tudásával és személyiségével. Nem jöttünk ki jól, de mindig is tiszteltem. Tudása a szociológiától, a történelmen keresztül a filozófiáig terjedt, 4 nyelven olvasott. Szigorúan csak tegezni lehetett, különben nagyon ideges lett. Hát megérdemelte tőlem is ezt a pár sort. Köszönet neki mindenért! Váratlan és furcsa érzés töltött el mikor olvastam a hírt. Úgy hiszem most fentről nevet cinikusan és gúnyasan a halálról a halálára...

 Tegnap. Inkább nem írom le a csütörtököt és a pénteket. Lusta vagyok hozzá, illetve a péntek az még szar is volt. Ellenben a tegnap. Korán keltem, ugyanis hajnal 4es hazaérkezésem nem kaparta ki az esőt az égbő, így mennem kellett szüretelni. Nem probléma, hamar túltettem magam a sokkon. Délután 3órakor már itthon is voltam és egy hét után fel is mentem msn-re. Itt megtaláltam connection Karcsit. Megbeszéltük, hogy ma kellene tartani egy kanbulit és vonjuk be a részeges KarMestert is. Felhívtam hát kisbarátomat és már fél 5 körül itt is volt értem, még csak autóval. Irány Karcsi, aztán szörf, ahol is Wiktórió dolgozott. Laza sörözés mellett elkezdődött a szakadás mindenen. Szánalmas életünket és kapcsolatainkon nevettünk. Így a mai bulit elkereszteltük MNK bulinak. Azaz, Minden Nő egy Kurva. Úgy gondoltam itt az ideje felhívnom Szöszőt is, hogy csatlakozhasson humoros kis csapatunkhoz. 20 percet ígért és már ott is volt. A nevetgélés közben kiderült, hogy még koncert is lesz, így hát milyen jó lenne ha ma esetleg mulatnánk egyet. Mesti lerakta a kocsit és bejelentette, hogy a Molóba lesz koncert pont akkor amikor itt végeztünk. Tehát éjfélig biztosítva volt a program. Szösző közben csatlakozott egy kocsmatúrás válogatotthoz, akiket sikerült bevonnom a későbbiekben a mi kis túránkhoz. Így egy elég erős 20 főt sikerült összehozni, ami magába rejtette a Pikantós végkicsengést is. De ne szaladjunk előre, vissza a szörfbe. Itt ez a 3 úriember elkezdett rövidet iszogatni. Félóránként, óraműpontosággal. Szerencsére Wiki is beszállt néha akinek piszkos volt a polója, a melleinél. Wikinek külön köszönünk mindent, mert tudjuk hogy egy csomópénzt lecsípett a mi italárainkból és gyakorlatilag féláron itatott minket. Időközben tetőfokára hágott a hangulatunk. Én konkrétan majdnem beszartam a nevetéstől. Későbbiekben csatlakozott hozzánk Mesti Zsófi is. De hát MNK volt, így nem igen adtunk neki fellépésre való alkalmat. Olyan 10 óra tájékán kitaláltuk, hogy irány a moló. Közben belefutottunk Suszter László osztálytalálkozójába a Pikantnál. Röhögcsélés, nosztalgia, aztán taxihívás. Na ez volt a csúcs. "Kérek egy taxis", "Ja, hogy hova kérjük?", "Hol a faszomba vagyunk?". Mesti taxirendelése. Nem járt jól velünk a srác. Beszálltunk 3an. Kényszeredett nevetés, senki nem hagyja abba, mert nem tudja. Gyerek tiszta hülyének nézett minket. Nagy nehezen Mesti megszólalt:"Nem, nem, nem a phrém". Szakadás. Molónál kiraktak minket, de már csak hőbölgésre futotta tőlünk. Mindenkivel pacsi, majd Mestivel kint állunk, egyszer csak Karcsi fut ki részegen a Molóból és kiabálja, hogy "Vesztettem az sátán masináján". Remek. Árva Gabiék játszottak. Bemutatott minket 3unkat különböző embereknek, hogy ez a legrosszabb 3 ember akivel csak bulizhatsz. Aztán Pepe, Pepenővér, Anyukájuk. Ismerkedés, dumálás. És közben megjött a csapat. Kocsmatúráról. Hát azt hiszem összeállt a csapat. Raki, Robi, Kanál és lehet Peti búcsúbulija. Szóval el lehet képzelni, hogy milyen állapotba volt mindenki. Aztán jött az ötlet, Pikantó. Kocsival utazás, egy bökkenő volt, hogy az autó 5 fős volt, d emi 7en voltunk. Sok jó ember kishelyen is elfér ugyebár. Szerencsére megúsztuk. Előkerült Bokor Tomi viszkikólája. Kicsit sikerült beszélgetnünk is. Aztán Pikantó. Itt vége volt mindennek. Én még nem volt ilyen jó kis buliba Tatán mostanság. Olyan zene mint a Kvba, sőt bulisabbak és elő zenével. Társaság alapból jó volt. 20an tánciztunk, dobáltuk egymást, üvöltöztünk és bevontunk pár embert az ünneplésbe. Volt egy kis kakaskodás. Véletlenül ráléptem egy aranyifjú lábára és ezt nagyon zokon vette. Mondtam neki hogy csak azért jöttem ide, hogy ráléphessek a gyönyörű makkos cipődre. Nagyon mérges lett rám és közölte, hogy megöl engem. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen csak még itt lenne olyan 20 ember akin átkellene magadat verekedned, de aztán Szösző megszakította a párbeszédet, mert kiszedett a gyerek elől és nem hagyta hogy tovább japánkodjak. Akkor is a srác volt a fasz és nem hagytam magam. Aztán táncoltam egy lánnyal akinek nem volt meg az egyik keze, de aranyos volt. A végén pedig közös ugrálós tánccal fejeztük be a partit, ami tényleg hihetetlen jól sikerült és nagyon jó kis élőzene szólt. De a keménymag nem fejezte is be. Azt hiszem 7en nekivágtunk még a kokunnak vagy mi a tökömnek. Keresztülmentünk egy kempingen, vagyis be és kimásztunk. Itt röhögtem a Dávid Csabin, aki nem mert mászni a kerítésen a maga 2 méterével és tiszta izom testével. Végül aztán nem mentünk be a discóba mert hogy valaki azt mondta hogy szar. Kajáltunk, dumáltunk picit, búcsúzkodás hajnal 5kor Petitől, Robitól. Hiányozni fognak. Csabival, Viktorral be a taxiba. Csabi kifizette az én részemet, külön köszönet neki, illetve mindenkinek, mert senki se hagyott sehol se fizetni. Rohadt jól éreztem magam. Minden része tökéletes volt az estének. Remélem körülbelül visszatudtam adni az este hangulatát, de biztos sok mindent kihagytam.

  Elmesélném a szerda estémet, amikor 8 lány hívott bulizni este 10 órakor, de nyilván senki sem hinné el nekem. Miután nem mentem el, mert nem adtam be a derekamat nekik, megkaptam tőlük, hogy egy nagypapi lettem illetve egy kis papucs. Ilyen ha végigbulizol egy nyarat és ezt kapod ha egyszer kihagysz egy alkalmat. Szóval olvastam tovább elmélyülten, mikor hajnal 1 óra tájékán csörgött a telefonom és Panka nevét pillantottam meg a kijelzőn. Eltévedt részeg bárányka. Panelproli kisnyugdíjas (hu de jó politikai zamata van) lévén megadtam a titkos kódot, mely elvezetett volna a dicső ágyig ami a versenyzőnk célja lett volna. A versenyzőnk megakadt a kódnál és nem tudta folytatni útját. Tudtam, hogy nekem kell cselekednem itt, mert más megoldás nem létezik. Papucsban lelifteztem a földszintre, kinyitottam az ajtót és megpillantottam egy Pankát, aki csak mosolyogni tudott és közölni, hogy eltévedt. Láttam nincs értelme a kommunikációnak így hát be a liftbe, aztán a lakásba, aztán be az ágyba. Visszaültem olvasni.  5 pervc után megszólalt az eltévedt versenyzőnk, hogy: "Tomi, Tomi, nemtok aludni, szédülök, forog a föld." Kicsit megijedtem, körbenéztem, de láttam hogy nem mozog semmi ebben az átkozott városban. Így hát Tomi bácsi újra életmentésre készülvén keresett egy vödröt és egy jó nagy poharat, melyet tele öntöttem friss hideg vízzel. Áldozatunkat megitattam, majd megnyugtattam, hogy hányhat is, ha ügyesen beletalál a vödörbe és ne aludjon hason, ugyanis az egy kész orosz rulett lenne számára. Sikerrel jártam. Jókat nevettem.:) Remélem nem baj h megírtam. Majd még a holnapot is megakarom írni, jól éreztem magam nagyon akkor is.

 Reggel 9 órakor felkeltem, lezuhanyoztam és próbáltam erőt meríteni magamba a rosszul alvás következtében. Elmentem beköttetni Andris szakdolgozatát az Oktogonhoz közeli üzletbe. Apró részletek megtárgyalása után kijelentették, hogy van egy órám és utána fáradjak vissza az elkészült munkáért. Szép idő lévén úgy gondoltam keresek egy kávézót ami rendelkezik valami kis terasszal és ott magammal töltöm azt a lyukas órácskát. Keveregtek bennem a gondolatok, valamicske megvilágosodást keresve magamért. Itt vagyok Pesten, azt csinálom amit szeretek, képzem magamat, olyan órákat hallgatok, melyek tetszenek. Van annyi pénzem, hogy fent tudjam magam tartani, talán még az átlag életkorú társaimhoz képest is megengedhetek magamnak többet, elmehetek koncertekre, utazhatok, albérletet fizetek itt Pesten, bármikor bárkivel megtudok inni egy sört és még a könyveket is megvehetem magamnak amiket éppen olvasni szeretnék. Egyszóval kiegyensúlyozott életet élhetek, élhetnék. És mégsem. Valami teher nehezedik rám, ami nem enged el. Valami nyomja a lelkem és nem tudok megszabadulni tőle. Átlagosnál nagyobb társasági életet élek, sokan ismernek, sok embert ismerek és mégis magányosnak érzem magam. Hát nem veszik észre az emberek, hogy valami nem stimmel nálam? Nem veszik észre, hogy minden nevetésem mögött van egy kis szomorúság? Önzőség ezt gondolni. Milliónál több embernél ugyanez létezik csak azt én nem veszem észre. Elvesztettem valakit akit szeretek és ettől magányosnak érzem magam. Nem értem miért és hogyan, aztán magyarázkodom magam, biztos ő volt rossz velem, vagy talán én voltam kevés hozzá de valami az önbecsülésemmel nincs rendben. Régebben hangosan üvöltöttem emberekkel mert nem képesek megállni a saját lábukon, kényszeredetten féltek maguktól inkább kapcsolatból kapcsolatba rángatták magukat, egyfajta ópiumként használva társakat kerestek maguknak, amiből persze újabb és újabb csalódás következett és ami a legrosszabb magányosnak érezték magukat folyton. Én nem szedek ilyen ópiumot, nem is fogok ilyet soha, de attól még kevesebbnek érzem most magam. Félnek. Megakarom osztani másik felemmel a problémáimat, a boldogságomat, a történéseimet. Megakarok osztani minden egyes szendvicset. Kényszeredetten keresem mellettem, de nem találom. Nincs kivel, nincs ő akivel megosztanám. Ennél rosszabb érzés nincs. Magamba roskadok, rossz szájízzel felállok és megpróbálom helyreállítani a szám PH-értékét. Savanyú a szőlő. Nyalogatom sebeimet, megpróbálom elmesélni barátaimnak és megértést várok. Persze tudom, hogy nevetséges, ugyanazt mondom el századjára, századjára is meghallgatnak és századjára se változik semmi. Untatom őket, én tudom a legjobban de azt is tudom, hogy megértenek. Aztán próbálom megérteni magamat, mi történt, végiggondolom az együtt eltöltött időt, az emlékeket újra átélem és nem változik bennem semmi. Bulik, színház, vidámpark, beszélgetések, kajálások. Mindegyik emlék átitva érzésekkel, érzelmekkel. Próbálom tapasztalattá gyúrni és még se megy valamiért. Nézem az utcán az embereket és néha aki kicsit is hasonlíthat rá, meglátom őt, utánamegyek és amint közelebb érek kiderül, hogy csalfa vakremény. Mosolygok magamon, szánalmas. Eltart hetekig, hónapokig lehet évekig is. Mégse tudok egy dolgot megérteni. Emberek élnek együtt évtizedekig. Eleinte minden szép és jó, megismerkednek, szeretkeznek, közelebb kerülnek egymáshoz és egymás támaszai lesznek. Aztán a szivárvány színei kezdenek kifakulni, jönnek az első komolyabb problémák. A férfi dolgozik, későn ér haza, hétvégén inkább a barátaival akar lenni. A nőnek hiányzik az érzelem, érzi valami nincs rendben, lefoglalja magát ő is a munkahelyével és a barátnőivel. Jön a gyerek. Idővel aztán azt veszik észre semmi más nem tartja össze őket csak a gyerek. A boldogságot kifele sugározzák, minden rendben, probléma elfojtva. Lassan már a barátaik jobban ismerik mint az akivel együtt él. Jön a műanyag effektus, minden már csak a látszat. Egy valami tartja össze őket a közös múlt. Nem tudnak elszakadni egymástól, félnek már túl késő lenne változtatni, minden halad a megszokott úton. Azt veszik észre, hogy márcsak kifelé boldogok, évente egyszer elmennek nyaralni és az lesz a házasság, de magukban tudják, hogy boldogtalanok, viszont már későnek érzik, hogy ezen változtatni tudjanak. Nem akarják feladni, nem akarnak másik bizonytalan életutat választani. Nem értem, hogy ha én ezt megértem, miért nem tudom elfogadni azt, hogy valamiért ugyanezt gondolhatták rólam. Másodjára gondolták rólam ezt. Aztán ezt megértve elkezdtem kalandod keresni, minden nőt meghódítani akit lehet, nem nézve semmit csak magam becsületét helyreállítani, magyarázva magamnak, hogy nem vagyok biztonságos. Elkezdtem nem önmagam lenni, pár hülyeségbe belemenni. Ezt is kinőttem. Egy dologra kell vigyázni, még hozzá a becsületemre. Annál nagyobb védelmet nem kaphatok, a becsületem az ami megvéd. Nem akarok többet szánalmaskodni, gyerekes dolgokat játszani. A pókerben van egy alapszabály, sose akarj minden partit megnyerni. Egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ha ezt nem tudod elfogadni akkor nem szabad játszanod. Nem várom már, hogy visszakapjak valamit, belefáradtam, hogy észrevegyék a fáradozásaimat, nem akarom hogy azt mutassam, hogy milyen tökéletes is lehetnék neki, nem kell hogy megértsék a szerelmemet. "Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért mert nem bírok tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életemnek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és biztosan fog is még történni. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más."    

  A hétvége pikantósra sikerült, nem szeretném különösebben tárgyalni. Mondhatni végigittam. Említésreméltó Árpi nagyon szívélyes vendéglátása, kertipartija. Sütött-főzött nekünk. Utólag is köszönöm a meghívást. Innen aztán szörf, aztán pikantó, aztán részeg Robikával való találkozás, illetve meztelen Kanál bezsélgetése Raki barátnőjével. Aztán hazaszállított valamelyik Bokor, ugyanis rámjött a hígfosás, aztán futás a körforgalomtól. Vasárnap szüretelés családdal, közben világraszoló tervek születése, életkedv előkerítése. Ebben közrejátszott az is, hogy apukám olyan finomat főzött este, hogy életembe se ettem ilyen finomat, ezért pedig külön köszönet jár neki is. Este filmnézés, Császárok Klubja, majd Utolsó tangó Párizsban Marlon Brandóval. 1 óra alvás, aztán irány a vasút, ahol Mestivel feljöttünk Pestre. Szakadó eső, tömeg, kosz, Budapest. Utálom. 10 percig áztam az esőben miután nem tudtam a villamosperonról az aluljáróba eljutni. Aluljáróba állt a sor a villamoshoz. Nagyon baba. Összehasonlítva a napsütötte Barcelonával, Budapest megérdemelne egy Európa Kultúrálatlan Fővárosa Díjat. A kedvem nem volt túl vidám, míg össze nem találkoztam kedves csoporttársaimmal. Csütörtökön lesz egy nagy találka. Gabesszal megittunk egy sört a Mr-be, mert már régen voltunk ottan. Itt megbeszéltük, hogy közös franciaórára fogunk járni. Krakkóba szerveznek a csajok ősszel kirándulást és kihozták 15000 Ft-ra a szállást és az utazást. Azt hiszem ezt sem lenne szabad kihagynom és nem is fogom. Ügyesek na. Minderre rá még az órák is érdekesnek tűnnek, főleg hogy most mindegyik rövid volt.:) Lényeg, hogy amilyen rosszul kezdődött a nap, most annyira tele lettem életkedvvel és a sulihoz is kezd megjönni az erőm. Mindezt a kedves csoporttársaimnak tudom  be. Tudom hogy olvastok, jegyzetkérések miatt vagyok csak ilyen kedves veletek.:) Na jó nem...:)   

 Megbolondulok. Ideges vagyok. Nincs kedvem Pesthez, meg a tuskókhoz. Sulihoz sincs kedvem, bár remélem legalább ez változik.  Nyűgös vagyok meg kanos. Meg lusta desznó. Legyen már 7 óra.

  Tagok: Zoli, Kata, Kakszi Lajos, Panka, Dió, Timi, Levi, Mesti és Én. Ebből Zoli és Kata Barcelonánál továbbszáguldottak Madridba.

Cél: "Haver egy... " Tata-Barcelona-Tata. 

Augusztus havának 24. napjában délután 6 óra fele elvette kezdetét a nagy túra és ezzel együtt a nagy ivás. Levi vezetett, így Mestivel úgy gondoltuk hátul meghúzzuk magunkat és szép lassan, módjával, úrasan eliszogatunk. Milán elől navigált, így ő nem igen láthatta, hogyan, milyen tempóban iszogatunk. Csak egy ember kontrollált minket, méghozzá Panka, ő ugyanis mellettünk ült és vigyázhatott volna ránk, ha tudott volna. Szóval, lényeg a lényeg, Mestivel a teleportálást választottuk és azt hiszem nagyon jól tettük. 26 doboz sör és egy üveg jégerecske repített el minket a Como-i tóhoz illetve egyéb szende álmok kapujához. Mindenki fáradt volt és kialvatlan és vagy részeg. Camping keresés, Sátorállítás, Ivás, Fürdés, Főzés majd nekem olyan délután 3 tól szende egészen sötétedésig. Előtte azért Levivel gondoltuk bemegyünk a városba ami ugyan kicsit messze volt, de ezt egy taxizással próbáltuk volna legyűrni. mindjárt fogadtunk. 5 eurót nyertem azzal hogy 20 perc alatt senki se vett fel minket. (Éreztem, hogy részeg büdös embereket, papucsba és félmeztelenül nem igen vesz fel senki). Este pacsáltam egyet aztán káosz. 

Második nap nekivágtunk a maradék útnak, Milánon keresztül. Itt eltévedtünk. Aztán tengerpart Arenzánónál. Itt pacsáltunk, söröztünk (ezt inkább írnom se kellene ugyanis ez konstans volt), jégkása, puccér csajok nézegetése, csálcsorgatás, feleségkinézés és a többi. Arenzánó után Campingkeresés, előtte bevásárlás. Mindenki megvette a maga kis szeszdózisát, ugyanis este éreztük, hogy a Dió szülcsinapján mindenki iszik pár kortyocskát. Egy olasz kis faluban szálltunk meg, ami roppant hangulatos volt, főleg hogy a hegy tetején helyezkedett el. Sátorállítás, főzés. Pankával papírokat intéztünk és mellesleg söröket is vásároltunk. Konkrétan 20at. A papír kitöltés nagyon mókás volt, ugyanis olyan adatokat is elkértek amiről nem is tudtam hogy léteznek, ez aztán odáig fajult, hogy teljesen kitalált, nonfiguratív adatok kerültek be a csamping adatbázisába. A sör sajnos kevésnek bizonyult, így majd egy óra múlva, újabb 20 sört vásároltunk, aminek annnyira megörült a hölgytulajdonos, hogy 24et adott. Sajnos elszabadult egy kicsit a buli. Valószínű hogy a campingbe mindenki minket hallgatott. A kajafőzés kicsúszott a kezünk közül, de végül olyan 11 óra körül sikerült kajálni, ami elég finom lett Levi jóvoltából. Aztán volt vaddisznó is. Állandó reszketésben tartott minket, kivétel a Levit, aki a sátorhelyet körbehugyozta, mondván 23 éve a fák alatt pisál. A holland szomszéd valószínű wcbe pisál 23 éve, mert ő átjött szólni, hogy szerinte itt is a wcbe pisikélnek az emberek. Szóval kisebb konfliktus után talán enyhült a nemzetközi légkör. Apropó Wc! Olasz Wc. Ez a guggolós. Én különböző pózokba szartam rajta, ha rávitt a kényszer, de ez egyszerűen borzasztó. Lehet szültem is rajtuk. Mindenesetre párszor káromkodtunk eme nyugati pöcegödör láttán. Voltam már Olaszországba, de akkor nem emlékszem hogy ennyiszer ilyen Wc-re bukkantam volna. Már pedig nálunk ez kapitális probléma volt. Milán többek között itt lett Kakszi Lajos. Benzinkutakon elhangzott leggyakrabb párbeszéd: "-Milán szarni mész?, -Mit gondolsz, menten befosok. -Várj, megyek én is." 

Na majd folytatom, elfáradtam, és kurva sok minden lenne...    

  Lassan indulunk. Délután 5 órakot nekivágunk a nagy útnak. Mindenkitől szeretnék elbúcsúzni, mindenki hiányozni fog a maga módján. Mindenki vigyázzon magára. Mi biztos jól fogjuk magunkat érezni szóval mindenki magával foglalkozzon és ne velünk. Imádok ismeretlen vidékre utazni, most nagyon várom. Amikor megérkezünk, arról pedig úgyis mindenki értesülni és hallani fog. Szeptember elején várható a befutásunk.

A vizilabdások előtt pedig le a kalappal. Nem csak mint sportemberek, hanem mint emberek előtt. Nagyon szurkoltam nekik, jobban mint bárki másnak az olimpián. Kemény Dénes egy zseni és egy hihetetlen ember. Jó végignézni rajtuk, egy kis önbecsülést nyerhetnénk tőlük, úgy mindenki ebben az országban.

Na puszi.

  Azt hiszem a csodák ideje lejárt. Gyanakvás, gúny, irigység, látszat. Nincs megnyugvás, nincs béke, nincs harmónia. Sportban a bunda, csúcsban a dopping, szerelemben a szerető, elvekben a tervek,háborúban az olaj, érdekben a pénz, mely megbúvik akárhova mész. Álmodni csak a tévében merj. Ahogy telnek az évek, szertefoszlanak a vágyak az álmok, gyerekkori mesék melyeken már csak nevetni tudunk, mind eltűnnek. Az élet göröngyös mély barázdái dobálnak összevissza, csak védekezni próbálunk ellene ideig óráig. Az ember egyre edzettebb, a jónak nem örül, a rosszat tudomásul veszi. Emberek kiket magunk mellett tudtunk eltűnnek, elvesznek, elmennek. A hiány, az emlék, a történetek, melyek maradnak. Szaggatott sorok, szaggatott történetek. Nem áll össze az egész. Mégis valami miatt szép lassan továbbélsz. Érből patak, patakból folyó, még ha semmit se teszel a végén folyóból tengerbe veszel. A ma álmai holnapra csalódott szenvedést váltanak ki. Amit szeretnél, elérhetetlenné válnak. Mégis felállsz, összeszeded magad, majd továbbállsz. Bukásból bukásra vagy ítéltetve, a két bukás közötti átmeneti siker, melyet úgy hívnak remény, az ami éltet. Nos, amiket itt leírtam az egy tipikus magyar ember lelkiállapota. Meg néha mindenkié. Műanyaggal nem akarok már dobálozni, ami igazi és ami fontos maradjon, a többi hulljon. Dolog, tárgy vagy ember, mind egyre menjen. 

Vakációzni indulunk vasárnap. Barcelóna a terv. Semmire se akarok gondolni csak arra, hogy a lehető legjobban érezzem magam, a lehető legszabadabban és hogy biztonságban hazaérjünk. Európa egyik legszebb tájain fogunk keresztülhaladni tehát jobb ha az ember kiértékeli minden percét,  itthon lesz idő visszasüllyedni a mocsárba.    

    Vasárnap a világbajnokság után indultunk el Olaszország felé Dióval és Levivel, a győztes csapat hazájába. Hétfőn érkeztünk Horvátországon keresztül Szlovéniába, ami egy csodálatos ország. Itt Logotecben szálltunk meg egy campingben ami ingyenes volt, hogy miért azt máig nem értjük. Elég magasan fekszik ez a település, de a helyiek nagyon aranyosak és segítőkészek. Egész Szlovénia az, csak jót tudok róla mondani. Pár éve még hasonló cipőben jártak, mint mi, ma meg érdemes idejönni szájat tátani, hogy hogyan is lehetne ésszerűen csinálni valamit. Mindenhol tisztaság és segítőkészség fogadott. Talán Európa kapujába érkeztünk. Még a ljubljana-i parkolóőr is tudott angulol, amit megfejelt, azzal hogy térképes útbaigazítást adott számunkra. Gyönyörű hegyi falvakon keresztül vitt végig az utunk, mindenhol a csend és a nyugalom vette birtokba a tájat. Este az autóban aludtam, bárhol elalszom, nem érdekelt hogy kicsit nyomta az oldalamat.

   Logotecet kedden hagytuk el reggel 9 órakor és nekivágtunk Olaszországnak. Egész nap sütött a nap, nagyon meleg volt, ami nem baj, mert én imádom. Talán ez a kép örökre bennem marad. Elhagytuk a szlovén határt és egy kis erdős, fás vidéken keresztül vezetett az út egy hegynek a tetején. És akkor egyszer csak... Egyszer csak a szemed elé tárul...Trieszt. A hegy tetejéről előbukik a tenger és egy meseszép város. Természet és civilizáció hirtelen összetalálkozása és váltakozása. Egészen megfogott ez a kép. Nem lehet visszaadni, leírni, lefotozni csak látni és átérezni. Valami olyan megfoghatatlan érzés volt amit legszíveseben szeretnék mindenkinek megmutatni hogy átélje ő is. Trieszt egy történelmi város, történelmi csomópont volt, országok találkozási pontján. Nekem nagyon tetszett ez a város, főleg a partmenti épületeivel és utcáival. Itt találkoztunk először az igazi olasz mentalitással. Sürög forog a város, mindenütt robogozó emberek száguldoznak ész nélkül, az utcán pedig egymással hangosan gyorsan trécselő emberek. Egészen kora délutánig tart az élet, és akkor mintha egy futballbíró jelezne sípjával, szünetre kelnek az emberek. Mintha ezt az életvitelt nem lehetne egész nap fenttartani, mert annyira gyors, így délután rápihennek, hogy este újra mindenkibe visszatérjen az élet. Ütemre kimért ritmusokkal telnek a napok, melyeket sok sok élettel töltenek meg ezek az emberek. Itt csak pár órát tölthettünk, de életreszoló nyomot hagyott bennem és itt ismerkedtem meg a vidám életteli olasz mentalitással. Mindenhol otthonos kávézók néztek farkaszemet a tengerrel, ahol úgy itták a feketét, mintha még egy kis energiára lenne szükségük. Akárcsak nekünk az út folytatásához.

  Triesztből egyenesen Velencébe tartottunk. Este fél 8 tájékán érkeztünk meg és a Camping Veneziában sikerült egy 3fős bungalowt kibérelnünk 2 éjszakára elég baráti áron. A B2es bungalowba lett fekhelyünk, még légkondi is volt hozzá, nem úgy mintha nagyon érdekelt volna, ugyanis utálom a légkondit. Este bebuszoztunk Levivel és Dióval Velencébe. Nehéz lesz elfelejteni ezt az éjszakát. Nagyon sokat nevettünk. Bejártuk az egész várost a Canal Grandén, Szent Márk téren keresztül a Sóhajok Hídjáig. Vicces volt nagyon, mert azt hittük a Sóhajok Hídjánál söröztünk egész este de kiderült, hogy mi egy teljesen más hídnál voltunk. Iszonyatosan drága volt, de ezen a napon nem érdekelt minket, csak élveztük a várost és hogy semmire sem kell gondolni, nevettünk mindenen. Sörözés után hazataxiztunk, ami szintén nem egy olcsó dolog, de más alternatíva nem maradt számunkra. Folyt.köv.

  Azt hiszem a pénteket hamar összetudom foglalni. Délután ágyakat pakoltam Takács Pityunál, ahol is édesanyukája előszeretettel tömte belém a söröket illetve segítőkészen felajánlotta nekem a kislányukat hogy elvehetem. Sörök ellenében is tartottam magam és nem vettem el. Kicsit elhúzodott ez a ramazuri így Pankától kicsit elkéstem. Aztán megjelent Karcsika és Mestike is, majd szerencsére Árpi is. Árpival olyan rég találkoztam, hogy hamar a pultnál kötöttünk ki. Nem tudtuk, hogy mit is fogyasszunk, de szerencsére Árpitól hamar megjött a válasz: "Igyuk azt a szart amit te szoktál inni". Ez a Graffits. Alattomos más néven. Ebből sikerült olyan 7-8at legurítani egy óra alatt. Annyira rég ittam, hogy még ízlett is. Majd elkísértem Árpádunkat éjjel-nappaliba röviditalért. Na ebből meg az lett, hogy nem csak elkísértem de segítettem neki meginni a frissen vásárolt vodkát... És akkor ennyi volt körülbelül a péntek estém. Zsófival beszéltem komoly dolgokról, amiből arra emlékszem hogy ott vótam illetve fűvel dobáltuk egymást. Biztos nagyon begurultam. Majd MestiZsófi hazadobott. Szombaton korai kelés a családomnak köszönhetően. 80 telefon és kaputelefon után nem sikerült visszaaludnom. Nem gond.

Olyan fél egy tájékán már jött is értem Connection Karcsi illetve a család: Mesti, Panka, Ákos, Dió, MestiZsófi. Bepréseltük magunkat 7en Karcsibácsi zafirájába és megcéloztuk Maglócát. Komárom volt az első megálló. Vásároltunk némi szeszesitalt, mintegy 17ezer forint értékben. A négy derék dalia úgy gondolta, hogy ma a rossz idővel tekintve az ivásra helyezik a hangsúlyt. A kosárba került 2 tálca sör (ebből sosem elég) 2 üveg whisky (whiskyre nem sajnálja az ember a pénzt) egy üveg vodka (meleg vodka nélkül nem lehet bulizni igazán). Jelzem előre a négy partiarcnak nem sikerült teljesítenie a kitűzött célt, de a megmaradt mennyiséget becsomagolták keddre, nyúlláttának. Nem volt más hátra, olyan 3 óra körül megérkeztünk Emőkéhez. Mit mondjak. Igazi úri dolgunk volt. Azt hiszem kinyalta a seggünket. Előre köszönök mindent. Kezdeném az eledellel. Szezámmagos sajtos husika, nem tudom milyen tésztával, 2féle salátával és süti. Mindezt ő nekünk készítette egyedül. Ebből 3 tányérral fogyasztottam, pedig nem igen voltam éhes. Szóval megéri elvenni feleségül, mert nagyon finom volt. Aztán Emőke ott nyugaton mutatott nekünk egy elektromos légypusztítót. A keletről érkezett gyerekek egyből tátották szájukat, még használni is féltek, egyszerűen egy csoda volt. Mindenki fogott legalább egy legyet. Aztán jött a welcomedrink. Azt hiszem 2 üveg pálinkáig welcomoltuk egymást. Meleg testtel felvértezve jött egy kis pihneő kint a szabad hideg ég alatt. Nagyon hasznosan töltöttük el. Belebasztuk egymást a vízbe ruhástul. Hidegbe nem működik ugye a Speedo csak a Jeans. Pankával kezdődött. Megnézte milyen a víz és Emő remek ötletére belökték a vízbe a Zsófival. Mesti szolidarított vele és magától beleugrott ruhába. Nekem nem tetszett az ötlet. Mindenki úgy figyelte a másikat, mintha a sitten lennénk. Kimondottan célponttá váltam. Aztán egy óvatlan pillanatban a mocskok elkaptak és megkezdődött a várva várt harc. Nem győztem a túlerővel szemben. Félsikert arattam, mert ha le is győztek azért Karcsit sikerült magammal rántani. Szerencsére cipőstül landoltam. Itt nem tudtuk abbahagyni és az ötlet- és házigazdát Mestivel hamar utánunk dobtuk. Innentől kezdve a hátramaradt egységnek megparancsultuk, hogy maguktól menjenek a vízbe. A sportolással még nem hagytuk alább. Nagyon szerettem volna lovagolni és ezt a vágyamat Emőke egy lónak a csatasorbaállításával teljesítette. Zsófi gyakorlott lovas, vagy hogy kell ezt mondani, és ő segített nekünk. Én próbálhattam ki először. Szerintem zseniális. Nekem nagyon tetszett és elég fárasztó is és még le se dobott a pacika. A helyes technikát nem sikerült elsajátítanom sajnos de azért örülök,hogy egyel több dolgot sikerült kipróbálnom. Ezután nem tudom mit csináltunk, de szerintem ittunk. Majd rövidesen átmentünk a buli valódi helyszínére. Kis idő után (valójában fingom sincs mi mikor történt) megérkezett Mellinda és Emőke öccse. Sikerült zenéket is válogatni, Godd bye my love good bye-tól a Backstreet Boysig terjedt a skála. Mi volt még? Az igazi partiarcok összestek 11órakor. Valaki fél 10kor. Én nem tudom mikor de a két intervallum között vmikor. Sajnálom hogy filctollat nem találtunk, ugyanis a lovakra nagyon sok pinát tudtunk volna rajzolni. Nem tudom, hogyan eshettem össze. Arra még emlékszem hogy 500forint járt volna Emőkéért.:) A lényeg hogy egy ágyon találtam magam reggel, szerintem zenét rakhattam be, mert közel voltam hozzá, az meg ugye fárasztó egy meló. Hát így végeztem. Másnap. Megbeszéltük ki hogy pihente ki magát. többen panaszkodtak rám. Kicsit horkoltam, ez volt a bajuk... Kis idővel átsétáltunk reggelizni. Nagyon rossz volt a reggeli. Undorító tojás, meg lekvár, meg tej meg gyakorlatilag minden.:) Szóval megint bekajáltam és a további maradáson gondolkodtunk Mestivel, illetve nyaraláson. Reggeli után jött az elmaradhatatlan fürdés. Szerencsére most nem sikerült a Karcsi Mesti akció így szárazon maradtam. Nagyon jól előkészített akciót sikerült időben lelepleznem. Az ágyon bronzultam, miközben kinyitottam a szememet és azt vettem észre hogy a csajok beálltak fényképezkedni és helyezkedtek hogy minél jobban sikerüljön megörökíteni az én újabb ruhásfürdésemet. Mesti gyermeki mosollyal néz le rám, Karcsi pedig egy bérgyilkos nyugalmával sunyorított. Sikerült megkapaszkodnom egy padba és nem bírtak ezúttal velem, de tekintve hogy megígértem, ezért átöltöztem és megengedtem hogy immáron meleg ruha nélkül beledobhassanak a vízbe. Ezután következett a hazaindulás. Kétszer kellett csak megállni, ugyanis Ákoskát valószínű felrázta az előző napi pacizás. Hányt. Nem keveset. Ejnye ejnye.

Köszönjük Emőnek a vendéglátást a türelmet meg a finom kajákat. Pussz. Ennyi rémlik.

  Úgy írnék valamit, de nem tudom hogy mit. Felkeltem és olvastam picit, megnéztem mi hír Beejingből, majd magamra raktam a fülest, beraktam valami nyugtató dalocskákat és beneveztem a nagy pókerversenyekre. Olyan feelinges ez most nekem. Rágódom, hogy menjek e szigetre és ha megyek mennyi időre. Rágódom, hogy lemenjek e Várpalotára csütörtökön egy pókerversenyre. Nem rágódom, hanem tudom hogy szombaton Maglócán kertiparti lesz, ami elég jónak ígérkezik. Kedden lesz Kávéházba egy kis bemelegítő buli, ami szintén látványos lesz remélem és szintén kötelező. Egyben a nyár utolsó tatai bulija, mert ugye 24én kiadom a parancsot, hogy indulás és nekivágunk Katalónia ígéretes vidékeire. Kurva gyorsan megy ez a nyár. És milyen gondterhelt számomra. Kurva mázlista vagyok, de mégis csak magamnak köszönhetem. Nem? De. Tomi a király.

  Már nincs energiám megírni a Cserfott-ot mert legalább három forrás áll eme karibi party megemlítéséről. A lényeg, hogy Discosbalesettől az evésig volt minden ezen a bulin. Az italfogyasztás aggodalomra ad okot. Nem hánytam. Utóbbi időbe nem hányok, ez kicsit zavar, mert csak az alkoholisták nem hánynak. Na mindegy. Igazából remélem hogy most ezt a bejegyzést olvassa Maglóca Szépe is, ugyanis oda szerveztünk bulit szombatra és jó lenne ha tudna róla.:) Mennénk páran.:) Részletek Panka Kapitánytól, őt tessék keresni ez ügyben illetve ide is tehet jelentést. Puszika.

Aztán szerintem rájöttem, hogy ez életem nyara volt, lesz. Tulajdonképpen azt csináltam csak amit akartam. Nem gátolt semmi.

Bécs, VízzeneVirág,Volt,Efott,Cserfesztek,Jámbófeszt,Balaton,Pikántó:) és még csak most jön a hab a tortára: Barcelona. Rohadtul várom. Aztán úgy néz ki, hogy októberben meglátogatom Levit íreknél. Lesz egy 3 napos pókertorna, amin elindulnék és mellette éjszaka végig buliznánk és pörögnénk egy hétig. Szerintem nagyon zsíros lenne.

Egyébként szerintem nem lesz aranyérmünk a kajakosokon kívül. Több pénz kellene a dompingkutatás- és fejlesztésbe. Ez a Phelps gyerek gusztustalan. Meg aki azt állítja hogy annyira tehetséges, hogy egy deka cucc nélkül elindul az olimpia összes sportágába ahol akkora világrekordot dönt, hogy még Pisont Pista is megcsodálná. 30 évesen annyi hormon lesz benne, hogy 2 melle nő majd és így indulhat legalább a női számokban is. Lényeg, hogy szerintem ez az olimpia rohadtul kétarcú egy dolog és bűzlik az egész. Ha háború nincs is, persze a ruszki-grúz meccset leszámítva, azért a pénz háborúja szépen becsempészte magát észrevétlen, mely létrehozza azt a látható dicsőséget és a jövendő hősét, aki nem bukott le. Azt amit egy sportoló képvisel: kitartás, becsület, akaraterő, küzdőszellem, tehát egy életvitel, ehelyett az lett belőle, hogy minél könnyebben és sunyibban érjünk el nem becsületes úton világraszóló eredményt. Köszönöm, nem!  

  Most fejeztem be egy 8700 euró összdíjazású versenyt, ami 6óráig tartott és sikerült megnyernem. 30%-a az enyém.:) 320ból lettem első!!! De örülök, hehe. Jó éjt mindenkinek.

  Újabb tapasztalatokkal gazdagodtam az elmúlt pár napban, elsősorban egy új országot ismertem meg, azaz szagoltam bele a légkörébe. Ez az ország Románia. Szombat hajnalban elindultam szerény családom társaságában Erdély irányába, abban a hitben, hogy este már az erdélyi hegyekben szívhatjuk a friss levegőt, csodálkozva a táj gyönyörűségeiben. Két útvonal állt rendelkezésünkre mellyel megközelíthettük a csíkszeredai végállomásunkat. Az egyik Szeged-Arad-Déva-Segesvár-Csíkszereda útvonal, a másik variáció pedig a Debrecen-Nagyvárad-Kolozsvár-Csíkszereda, röviden. Nos, hosszas helyi közvéleménykutatás után az első alternatíva mellett döntött a család. Ez mint utóbb kiderült végzetes hibának bizonyult. A határig semmi probléma nem akadt. Rengeteg olasz rendszámú autóval találkoztunk, amit nem tudtunk először mire vélni, majd isteni szikraként ugrott be, hogy tulajdonképpen ők nem olaszok, hanem román vendégmunkások. Az autóban egyértelmű volt a nem fehérek 95%os aránya. A nagylaki határátkelőnél már voltak problémáim, ugyanis nem éreztem azt a nyugatias kifinomult kultúrát. Ehelyett közel fél órát sorban kellett állni egy útdíj nevezetű matricáért, amivel ha nem rendelkezel, iszonyatos büntetésben lesz részed, ha a polizei elkap. Egyébként valószínű ez olyan, mint nálunk az autópályadíj, csak hát a román szomszédaink ilyen kapitalista csökevényekkel nem rendelkeznek. Kezdeti lelkesedésünk nem hagyott alább, az országunkat átszeltük röpke 4óra alatt és 11kor már a román oldalon sütötte a nap az ablakon kilógó kezemet. Igazi búcsú alakult ki az országutak mellett, kis híján minden dolgukat ott végeztek szerény barátaink, talán csak a kábelfektetést tüntették el a kukoricásban. Az utak kezdetben ugyanolyanok voltak, mint kis hazánkban, csak egy kicsit figyelni kell vezetés közben, több dolog miatt is. A frissen megdolgozott pénzükből előszeretettel veszik meg a legjobb márkás autókat, amivel nem igazán foglalkoznak a sebességlimitekkel, ugyanis az az ő versenykocsijukra gondolom nem érvényes. A másik fontos figyelemreméltó tulajdonságuk az az, hogy a nyugati autóban fogyasztott nyugati luxuscikkek csomagolását (ebbe beleértve a flakonokat is) előszeretettel szeretik frissen, azonnal a mozgó jármű ablakán kihajítani, nem véve tudomást arról, hogy esetleg közlekedhet mögöttük is valaki. Így néha akadályversennyé válhat az út és 100%os koncentrációt vesz igénybe, hogy a reflexek mindig a helyükön legyenek. Első nagy román város melyen át kellett haladnunk az Arad volt. Nos. Engem Csernobilra emlékeztetett. Bár Csernobilban nem jártam, de így képzelném el. A városi közlekedési "kultúra" elég jellegzetes. Az az nincs. Nincs az úton semmi, csak gödör, de festés és egyéb haszontalan giccsek nincsenek rajta. A Dévahoz vezető útitáblát egy bokorban sikerült megtekinteni. Egy nyíl volt rajta, hogy jobbra. Ez a centrumban. Utána magára marad és az ösztöneire a kiváncsi turista. Nekünk sikerült egy fél óra után az úton lenni csak éppen bedugult. A kezdeti nehézségek és újabb fél óra után már mehettünk is laza 90es tempóban. Dévába érkezvén már olyan 3-4 óra lehetett délután és még az utunk fele hátra volt. Hát Déváról azt kell tudni, hogy Kazincbarcika nálunk egy üdülőparadicsomnak számít. Tehát gyönyörű Déva, Kőműves Kelemennek nem kellett volna reggel mindig nekiállni építeni, inkább az asszonnyal kellett volna többet foglalkozni. No de ne térjünk le az útról, irány Kolozsvár felé. Szászváros után bedugultunk és 2 óra után begurultunk. 2óra alatt sacc per köbö 2km-t sikerült haladni egy kamion hátsóját szagolva. Itt engem elkapott a mérek és mondtam, hogy itt és most megfordulunk és édes magyar tezsvíreinkhez nem megyünk, hanem irány haza. Talán senki nem merte kimondani, de hangos egyetértésre talált a dühöm. Édesapámon múlt minden, hiszen ekkor már a 600. kilométer környékén járhatott a vezetést illetően és ennyi várt rá egészen Tatáig.  Szerencsére erre a megoldásra jutottunk és apukám hősiesen elvállalta a kitűzött célt. Déváig vissza, majd fel Nagyvárad irányába. Ez egy főút volt. Hát. Nem mindig volt út, maradjunk annyiban. Én még ilyet nem láttam. Körülbelül 30km/óra sebességgel tudtunk száguldani, hol az útviszonyok miatt, hol az aszfalton éppen keresztül menő tehéncsorda miatt vagy éppen egy két összekötött lábú ló nem tudott levánszorogni a főútról. Sok mindent láttunk útközben. Volt olyan, hogy valaki a patakba beállt a Mercédesével és ott mosta az autóját. Volt hogy román roma kisgyerkőcök fogocskáztak a főúton. Szóval mesélhetnék még pár igen izgalmas harmadik világbeli élményt de inkább nem teszem. Nem lefitymázásként, nem felsőbbrendűségből, nem királyként lenézve, de Románia nem EU-s ország. Valószínű mi sem, de amikor átléptem a magyar oldalra észrevettem rejtett és titkolt szépségünket és aki azt mondja, hogy a románok elöttünk járnak azokat befizetem egy országjáró körútra. Nem mondanám európai országnak, azt hiszem ez egy egészen más kultúra. De tapasztalatnak nagyon jó volt számomra és nem bánom. Apukámat sajnáltam, de megérdemli a hős címet, miután 1200km-t levezetett aznap. Vasárnap hajnal 3kor érkeztünk haza, mintegy 24 órás kocsikázás után. Vasárnap csak döglöttem, mert a 24 órás kocsiban ülés eléggé elfárasztott, illetve mivel én voltam a navigátor ezért én sem aludhattam. Hétfőn és kedden a Balatonon voltunk. Körbejártuk az egész Balcsit, Keszthelyen egy kicsit több időt töltöttünkel , illetve Kenesén is. Egyébként szerintem a Balaton még mindig szép és most rengetegen is voltak lent, az előző évekhez képest. Jó volt látni újra ennyi embert a partokon sétálni illetve az utcákon. Annyira megjött a kedvem ahhoz, hogy biciklivel körbejárjuk páran a Balcsit mondjuk egy hét alatt és sátorral a hátunkon ott alszunk ahol megállunk és ott bulizunk ahol akarunk éppen. Szerintem jó bulit lehetne csapni, főleg hogy végig van bicikliút. Na puszika. Holnap nem leszek itthon csak este, aztán péntektől szabad vagyok.